A lemez hangulata keserédes, az ismert kompozíciók fő motívumait öleli körbe Lukács Miklós improvizációja.

Klasszikusnak számító dalokat vett elő Lukács, melyek mindenki fülében rögződtek és melyek már több feldolgozást is megértek. Ki ne hallotta volna Morricone „Deborah’s Theme” című dalát, esetleg Harold Arlentől a „Somewhere Over the Rainbow” dalt, a popdalok közül Lennon – McCartney „Norwegian Woods”-ját vagy Stingtől a ” Fields of Gold”-ot? De ugyanolyan ismerős Seress Rezsőtől a „Szomorú vasárnap”, illetve Leonard Bernsteintől a „Somewhere” című dal a West Side Storyból. A jazzben alkotó Keith Jarrettől pedig talán a legismertebb - a nem jazzrajongók között is - a „My Song” című dal, mely felkerült a Timeless albumra.

Lukács Miklóst az új lemezéről, díjakról és a jövőről kérdeztem.

• Irk Réka / Jazz.hu: Először is hadd gratuláljak a Liszt-díjadhoz, melyet márciusban vehettél át. Ezt az állami díjat 2018 óta klasszikus zenészek kapják csak, amikor a könnyűzenébe helyezték át a jazz-zenészeket, és a Máté Péter-díjat létrehozták az elismerésükre. Ismerősi körömben sokan más-más oldaladról ismernek, és itt nem a jazz-zenész ismerőseimre gondolok. Mennyire tartod magad klasszikus, jazz-, illetve népzenésznek, esetleg világzenei előadónak?
• Lukács Miklós: Elsősorban zenésznek tartom magam, talán egész pályafutásom ezt tükrözi, nem pedig a műfaji korlátokat. Ha mégis be kell sorolni valahova, akkor klasszikus zenész vagyok, hiszen ezt tanultam és ebből szereztem diplomát. A jazz később lépett be az életembe, de az, hogy ilyen meghatározóvá vált, és nem csupán műfaji kitérőként tekintettem rá, annak a bizonyítéka, hogy zenészként minden értéket tisztelek, és ezért van dolgom vele. Nem lep meg, ha esetenként a klasszikus zenei munkásságomat díjazzák, hiszen ez régebbre nyúlik vissza, mint a jazz. Ami azonban kicsit meglepett, hogy először Erkel-díjat kaptam, amelyet zeneszerzőknek ítélnek oda, és csak ezt követően nyertem el a Liszt Ferenc-díjat.

• Irk Réka / Jazz.hu: Mikor jött az az elhatározás, hogy szólóalbumot adj ki a No Man’s Land után, 2024-ben?
• Lukács Miklós: Már az első szólólemezemnél jött a gondolat, - amit pár éve készítettem - hogy legyen folytatás! Nyilván picit várnom kellett vele.

• IR / Jazz.hu: Nem lehetett egyszerű a válogatás. Miért lett ennyire melankolikus, szomorú a végeredmény? Hova tűnt a Covid idején játszott Michael Jackson, Stevie Wonder? Ezek is „időtlen” daloknak számítanak.
• Lukács Miklós: A lemezemet inkább intimebbnek és befelé fordulónak nevezném, de semmiképp sem szomorúnak. A Covid-időszak alatt sokféle dologgal “szórakoztattam” magam, amiket nem terveztem lemezre venni – ezek csak életet vittek a bezártságba, de ennyiben ki is merültek. A mostani lemez esetében viszont valóban nehéz volt a válogatás, a fő szempont az volt, hogy mely zenék illenek leginkább a hangszerhez, és melyekkel tudom a cimbalom hangzásának legszemélyesebb oldalát bemutatni.

• IR / Jazz.hu: Az olvasóink közül nem biztos, hogy tudja mindenki, hogy Eötvös Péterrel nagyon hosszan munkakapcsolatban voltál, több szerzeményét is neked írta. Azt hiszem mentornak tekinthetted. A lemez anyagához később került az „Aura - Hommage á Péter Eötvös” szerzeményed, amivel rá emlékezel? Kicsit olyan, mintha a többi dallal is őt búcsúztatnád, bár azt gondolom, hogy a lemez előkészületei biztos nem márciusban kezdődtek. Ki volt ő számodra?
• Lukács Miklós: Az anyagot tavaly nyár végén vettem fel, így ez a kompozíció is akkor került rögzítésre. Pétert nagyon közel éreztem magamhoz, hiszen sokat dolgoztunk együtt, ezért mindenképp szerettem volna megemlékezni róla és kifejezni a tiszteletemet. Ezt a darabot 2005 körül írtam, és azóta számos formációban előadtam, többek között a Cimbalom Unlimited albumomon is hallható. Mostantól, a szólócimbalom verzióval Péter emlékének adózom.

• IR / Jazz.hu: A cimbalom több hangzását is bemutatod a lemezen, néhol kitarott, végtelenbe nyúló hangokat hallunk, máshol fémes csillogást, de „megszólal” más hangszer is a kezed alatt, mint dob, bőgő, zongora, gitár, amik nekem feltűntek. Mutat még újat ennyi év után neked a cimbalom hangja, hangzása?
• Lukács Miklós: A cimbalom számomra mindig képes valami újat mutatni. Fontos, hogy folyamatosan felfedezzek benne új hangzásokat és lehetőségeket. Ahogy én változom, érzem, a cimbalom hangja is átalakul a kezem alatt. Szerintem minden alkotó zenész így van ezzel: a művész és hangszere együtt alakulnak, és ez az állandó változás is új inspirációt ad a zenében.

• Irk Réka / Jazz.hu: Tavasszal Spanyolországban jártál, ahol bemutattad a Berklee Valencián a hangszeredet. Nekünk itt Magyarországon természetes a cimbalom hangzása, általában a népzenében szoktuk meg, de külföldön ez egyáltalán nem olyan természetes. Mennyire ismerik más országokban a hangszeredet? Mi lenne az optimális, mennyire fontos, hogy a jazzben és a klasszikus zenében is elismerést kapjon a hangszered, mikor örülnél?
• Lukács Miklós: Ez egy összetett kérdés. A cimbalom az elmúlt 100-150 évben folyamatosan jelen volt a zenei életben, de az ismertsége és elfogadottsága nagymértékben azon múlott, hogy mennyi munkát fektettek a hangszer népszerűsítésébe. Nyilván ezt mindig az adott lehetőségek is jelentősen befolyásolják.  Sokak véleménye szerint jelenleg én tudom leginkább képviselni a cimbalom sokszínűségét a világban, legyen szó különböző műfajokról vagy újító játékstílusról. Fontos számomra, hogy bemutassam a hagyományos és az innovatív megközelítést egyaránt, hiszen mindkettő iránt látok érdeklődést a világban. Ezt a folyamatot szeretném folytatni a jövőben, mint zenész, zeneszerző és oktató. Célom, hogy a cimbalmot még jobban beemeljem a 21. századi zenei gondolkodásba és irányzatokba. Ezért is nyílt lehetőségem első cimbalmosként előadást tartani a Berklee valenciai campusán, és ugyanezt az ismeretet igyekeztem átadni a Kodály Intézet és a budapesti Zeneakadémia növendékeinek is a legutóbbi kurzusaimon.

• Irk Réka / Jazz.hu: Lesz folytatás?
• Lukács Miklós: Terveim szerint lesz, de ez nem csak rajtam múlik. Én szívesen megyek bárhová, ahol szükség van rám és ahol nyitottak a cimbalom megismerésére. 
• IR / Jazz.hu: A szólólemezzel és ismert kompozíciók feldolgozásával is lesz folytatás?
• Lukács Miklós: Nagyon örülnék, ha a Timeless anyagának lenne folytatása, hiszen rengeteg csodazene létezik, amelyek közül jó lenne még többet feldolgozni. Bár a következő lemezterveim más zenei irányba visznek, de elárulhatom, hogy a szólókoncertjeimen folyamatosan bővíteni fogom a repertoáromat. Így a Timeless 2. anyaga is lassan formálódik majd.