A tavalyi közgyűlési határozat szerint, idéntől már a Magyar Jazz Szövetség tagjai online is szavazhatnak. Az idei február végi közgyűlés után küldték ki az e-mailt, melyet visszaküldve vált érvényessé a szavazás.

Kíváncsian vártuk, vajon idén mennyien adták le a voksukat. A díjakra sok jelölés érkezett, a legtöbb a Szabó Gábor-díjra, amelyikre összesen 13 jelöltet állítottak.

Idén még nagyobb jelentőségű volt a díj, mert egy jazz-zenész sem kapott állami díjat vagy kitüntetést (aki ebben a csodás stílusban játszik az év jelentős részében).

A Szabó Gábor-díjat 1992-ben a Magyar Jazz Szövetség alapította meg, amelyet minden évben olyan művész kap, aki tevékenységével hozzájárul a magyar jazzművészet színvonalának fejlődéséhez, nemzetközi elismertségéhez.

A Németországban élő, idén a 80. évét betöltő, 1946-ban született Németh János, a jazz “nagy generációjának” egyik legkiválóbb képviselője kapta meg a Szabó Gábor-díjat. A 60-as évek végén már játszott többek között a legendás Pege Aladár Quartetben, a 70-esekben pedig a felejthetetlen Orszáczky Jackie szervezte jam sessionökön, a Kőszegi Rhythm & Brass-ban. 1988 óta külföldön él, de soha nem szakadt el a hazai jazzélettől. Amikor csak lehetősége nyílt rá, hazalátogatott és korosztályának képviselői mellett egyre több kiváló itthoni fiatal jazz-zenésszel is együttműködött. 2015-től működik az általa vezetett Németh János Quintet, és bár a kitűnő szaxofonos nevét számtalan lemezen találhatjuk meg közreműködőként, első saját jegyzésű albumát is ezzel a csapattal rögzítette a Hunnia Records gondozásában. 

A Gonda János-díjat - elsősorban - olyan magyar állampolgárságú személy kaphatja meg, aki életművével, tanári és szellemi tevékenységével hozzájárult a magyar jazzoktatás és pedagógia színvonalának emelkedéséhez, a magyar zeneoktatás gazdagításához és nemzetközi elismertségéhez.

Idén az 1963-ban született jazzdobos, Jeszenszky György kapta a Gonda János-díjat, aki a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékének jazzdob tanára, egyetemi docens. Játszott vagy játszik többek között az East Side Jazz Companyben, a Regős István Quartetben, a Trio Acousticban, az Equinoxban, a Grencsó Kollektívában és a Tóth Viktor Tercettben, illetve a Pocsai Kriszta Quintetben és Lakatos Ágnes triójában. Jelenleg többek közt a Juhász Gábor Trióban, a Jazz Consortban, a Kanizsa Gina Quartetben, a Varga Gábor Trióban, a Gyárfás-Premecz Organ Trióban játszik.

A Pernye András-díjat - elsősorban- olyan magyar állampolgárságú személy kaphatja meg, aki életművével, művészi és szellemi tevékenységével hozzájárult a magyar jazzművészet színvonalának emelkedéséhez, a magyar zenei élet gazdagításához és nemzetközi elismertségéhez.
A díjat fotóművészeti, kritikai, újságírói, kiadói, koncertszervezői- és egyéb, a jazzélet érdekében végzett kiemelkedő tevékenység elismeréséért évente egy személy kaphatja meg.

Kollégánk, Halász Gyula méltatása:

Gyula a nagykanizsai jazzélet alappillére. A Magyar Jazz Szövetség és a Jazzkutatási Társaságnak is tagja. Már 40-50 éve nemcsak szervezi, hanem ír is a kanizsai jazzprogramokról. 1996-ban került kiadásra a „Jazz Kanizsán” című könyve, de publikációi nemcsak itthon, hanem külföldi szaklapokban is megjelentek. 2022-ben az első jazztörténeti emlékpontot Nagykanizsán alapították, amelynek megint csak ő volt a szellemi és financiális kezdeményezője. 2023-ban pedig a Nagykanizsai jazzfesztivál 50. évfordulójának egyik szervezője lett, mint a helyi jazzklub alapítótagja. A '70-es évek óta sok hazai és nemzetközi jazz fesztiválon vett részt! A fotózás mellett több jazzfotó és -plakát kiállítást szervezett. Jelenleg a nagykanizsai jazzélet történetét kutatja a múlt század húszas éveitől a '70-es évekig, amit könyv formájában kíván publikálni.
A vidéki jazzélet sokkal több problémába ütközik, mint a fővárosi. Ahogy láttuk, sorban zártak be a vidéki jazzklubok, mert a finanszírozás nem megoldott. Kevesen olyan aktívak a jazzben – nem zenészként -, mint Gyula. Márpedig azt pontosan láthatjuk, hogy csak ott van jazzélet Magyarországon, ahol vannak olyan emberek, akik imádják a jazzt, és azért tenni is képesek. Így lehet, hogy Nagykanizsa ismét a legtöbb jazzkoncertet felmutató vidéki várossá lépett elő, mert a háttérben olyan emberek vannak, akik tesznek azért, hogy legyen jazz-zene a városukban, és aktívan részt vesznek a szervezésben, sőt rendszeresen hírt is adnak róla. Az is elgondolkodtató, hogy a nagykanizsai jazzkedvelők a Jazz.hu-ra írnak, hogy Gyula cikkei előbb elérnek hozzájuk, mint a helyi művelődési házak programfelhívásai.
Szeretném kiemelni azt is, hogy Halász Gyula mindezt önként teszi. Kevesen vannak a hazai jazzéletben, akik minden anyagi érdek nélkül dolgoznak a jazzért, sőt támogatóként is részt vesznek abban. Halász Gyula egyike a keveseknek, ezért szeretném jelölni a Pernye András-díjra, és azért is, hogy a vidéki jazzért dolgozókat is kiemeljük néha, mert fontos, még ha főváros-központú is a jazzélet.

Fotó:  Csapó Krisztián/MJSZ