Akármelyik stíluselemet hangsúlyozzuk is leginkább, az eredmény várhatóan ugyanaz lesz: Süle és ifjú finn zenésztársnője roppant harmonikus, végig kiegyensúlyozott, melodikus, érzelmekben gazdag, lírai, ugyanakkor nem egyhangú zenei anyagot állított össze, amely nemcsak a gyakorlott zenehallgatók elmélyült élvezetének felel meg, de arra is kiválóan alkalmas, hogy a fent említett műfajok iránt kíváncsiságot ébresszen olyanokban, akik korábban más zenei irányzatok iránt érdeklődtek. Süle és Eskelinen közös munkájának egyik fő erénye, hogy muzsikájuk sosem válik rossz értelemben véve populárissá, a pianista játékában akár még Bartók-indításokat is felfedezhetünk. Technikai virtuozitását már korábbi lemezeiről jól ismerhetjük.

         A lemez kevésbé ismert szereplője Senni Eskelinen, akinek hangszere, a kantele a tradicionális finn, illetve karéliai pengetős (chordofón) hangszerek balti családjára vezethető vissza. Ősei az észt kannel, a lett kokles, a litván kanklės és az orosz gusli. A kantele kezdeti formájában öt- vagy hathúros volt, és a hangszer törzsét egyetlen fadarabból alakították ki. A modernebb változatokon a lószőr húrokat már fémhúrok helyettesítik, és a hangszertest is gyakran több fából készül. Az ősi típusokon nem volt se láb, se nyereg; a húrok a hangolókulcsoktól indultak, és a fa villákba erősített fémlapban végződtek. A régi kantele akusztikailag nem volt tökéletes, de primitív felépítése hozzájárult egyedi hangjának kialakulásához. Magyar rokona természetesen a citera. Román neve (ţiteră) azt jelzi, hogy például Moldvába magyar közvetítéssel került a hangszer.

         A mai hangversenykantelék akár negyvenhúrosak is lehetnek. Eskelinen hangszerén is harminckilenc húrt találunk. A kantelén való játék (pengetés) vagy ujjal, vagy apró fadarabbal, például gyufaszállal történik. Süle zenekari társa az elektroakusztikus új változat kidolgozásában jeleskedett – ez lehetővé teszi, hogy a régi, diatonikus hangolású nép hangszer repertoárja jelentősen változzon, bővüljön.

         Süle László Borbély Mihállyal készített duólemezéhez (Heartquake) Kodály Zoltántól választottak mottót. Az Open Waters hallgatásakor is érdemes felidéznünk a magyar zeneszerző gondolatát, hiszen a finn-magyar duólemez kapcsán is igaznak érezzük: „A zene rendeltetése: belső világunk jobb megismerése, felvirágozása és kiteljesedése. A népek legendái isteni eredetűnek tartják. S ahol az emberi megismerés határait érjük, ott a zene még túlmutat rajtuk, olyan világba, melyet megismerni nem, csak sejteni lehet.”

BMM, 2020.  

• Elszöktem egy nyári éjen
• A folyó születése
• Alvó szigetek
• Örvénytánc
• Egy esti eső színei
• Zuhatag
• Szivárvány havasán

Közreműködnek: 

Süle László: zongora
Senni Eskelinen: elektroakusztikus kantele

Megrendelhető: https://binderkaroly.hu/index.php?id=rendeles