Török Ádám 1948. január 12-én született, tinédzserként élte meg a beat még a vasfüggönyön innen is érezhető, ősrobbanáshoz hasonló születését. Itt is több ezer együttes alakult, kivirágzott a klubélet, gimnáziumi évei alatt ő is a korszak sűrűjében találta magát. Legtöbben persze a gitárt választották, de Ádám talán az igazi kuriózumnak számító Jethro Tull hatására maradt a gyerekkora óta tanult fuvolánál, és el is végezte a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskola jazz tanszakának előkészítőjét. Pár évvel később, 1968-ban, a jó nevűnek számító Dogs énekese lett, majd megalapította a Mini együttest. A jazzhez közelálló rockzene térhódítása idején, a Syrius mellett a hetvenes évek elejének legizgalmasabb zenéjét játszó Mini vitte az én korosztályomat is a jazz előszobájába. A Bem rakparton hetente hosszú sorban álldogálva vártuk, hogy bebocsájtást nyerjünk a szentélybe, ahol a második részben jam session volt, melyekre Orszáczkyval az élen a hazai jazzélet kiválóságai rendszeresen lejártak.

Május elsejéken nekünk az igazi ünnepet a Tabán jelentette, ahol 1972-től több tízezres közönség előtt játszottak, csakúgy, mint a legendás diósgyőri rockfesztiválon, 1976 és 1978 között a Budai Ifjúsági Parkban a híres „rockkeddeken”, és 1972 nyarán óriási sikerrel szerepeltek Keith Jarrett előtt a székesfehérvári Videoton Interjazz Fesztiválon is. Ádám állandó vendége volt a Jackie szervezte, majd távozása után még egy ideig létrejött legendás jam sessionöknek, melyek korabeli technikával sokszorosított plakátjait a mai napig őrzöm. A névelírásokat, pontatlanságokat nézzük el, a névsor így is veretes.

A hatalom azonban a progresszív zenét játszókhoz hasonlóan őket sem fogadta kegyeibe, az úgynevezett „Tűrt” kategóriába soroltattak. A hanglemezgyár nagy kegyesen két kislemez elkészítésére engedélyt adott, az első nagylemezre csaknem egy évtizedet, 1978-ig kellett várniuk. Sorsuk hasonló lett volna a Syrius zenekaréhoz, de Török Ádám mindig talpra tudta állítani az együttest, amelyben az eredeti felállásból csak ő maradt. Számos fiatal tehetséget nevelt, formált, indított a pályán. A Mini 1983 novemberétől szünetelt, de Ádám a Mini RC (Robot Company), majd a Tátrai Török Tandem, a Závodi Jánossal közösen alapított RABB (Rhythm and Blues Branch) után 1993-ban nosztalgia Mini-koncertet szervezett a Budapest Sportcsarnokban, ahol az együttes valamennyi korábbi tagja is szerepelt. 1998-ban jubileumi koncertet adott a Petőfi Csarnokban, ahol 30 éves zenei pályafutását és 50. születésnapját ünnepelte, a kilencvenes évek végétől Török Ádám és a Mini néven újra éltre hívta legendás zenekarát.

1999-ben Pro Urbe Budapest-díjat kapott, 2017-ben a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével tüntették ki. A kulturális élet bölcs döntéshozói által könnyűnek minősített zenét játszóként 2019-ben a Máté Péter-díjat is megkapta, és végül 2021-ben a Fonogram Életműdíjat vehette át.

Két éve átesett egy stroke-on, melyből felépült. Töretlenül koncertezett, a nagyszínpadoktól a kis klubokig, elment élőzenés sörözőkbe, és ugyanúgy, mindent beleadva, teljes szívvel játszott pár tucat embernek is, mint a dugig telt nézőterek közönségének. Tudod, engem ez éltet, addig élek, amíg tudom csinálni – mondta, mikor gyanakodva figyeltem, ahogy kissé remegő kézzel próbálta a jack dugót beilleszteni. Aztán az örökifjú Török bácsi elkezdett játszani, és a tinik szép lassan letették mobiljaikat. Szemük csillogni kezdett, és a „Vissza a városba” strófáit vele énekelték, az én szemem meg bepárásodott. Isten veled Ádám!   

„Kiáltok: gyere vissza!
Itt meleg van, nyugalom, és fény!”

Fotó: Somogyvári Péter archívum