2014 óta minden évben számos helyszínen, utcákon és tereken, a kis kluboktól a Művészetek Palotájáig rendezett ingyenes koncerteken mi is a világgal együtt ünnepelhetünk április 30-án a Nemzetközi Jazz Napon, melyet 2011 novemberében az UNESCO Herbie Hancock kezdeményezésére az embereket a világ minden táján közelebb hozó, a kultúrák közötti párbeszédet és megértést erősítő jazz nemzetközi napjává nyilvánított.  Már a következő évben is koncertek ezreit rendezték világszerte, az elmúlt évtizedben a világ legnagyobb jazz ünnepévé vált, melyhez tíz éve hazánk is csatlakozott. Az éppen zajló Budapesti Tavaszi Fesztivál kiemelt eseményei között, a harmadik JazzFest Budapest keretében már 17 órától várták az érdeklődőket a Városháza parkban.

Minden elhangzik, köztük az is, hogy nincs elég jazzkoncert Magyarországon. Máskor meg hirtelen annyi jazz esemény dől ránk, hogy úgy kell félreugrálnunk előlük, mint annak idején a piros hetes elől a reggeli Felszab’ téren.

Az idén éppen 80 éves Kőszegi Imrére aztán igazán érvényes a jó öreg közhely: őt aztán nem kell bemutatni, hiszen minden magyar jazzrajongó (legyen az öreg vagy fiatal) jól ismeri, de neve jól cseng az európai jazzszíntéren is.

Vasárnap az Erkel Színházban Snétberger Ferenc és Anders Jormin duó koncertjével folytatódott a harmadik JAZZFEST BUDAPEST mintegy háromhetes koncertsorozata. Mielőtt Erdélyi Zsófi a fesztivál háziasszonya színpadra szólította a két muzsikust, a fesztivál megálmodója és igazgatója, Kleb Attila köszöntötte a nézőket, röviden összefoglalva a sajtótájékoztatón is megfogalmazott főbb célokat.

Amikor a jazz.hu programajánlójában hírét vettem, hogy Budapesten, a Gellérthegyi Gruber József víztároló tetején hajnali ötkor kezdenek – nem ébresztő jelleggel - szabadtéri koncertet, azonnal tudtam, hogy ezt az eseményt nem szabad kihagynom. Elég sok helyszínen hallgattam már különböző koncerteket, de ez a bátor és egyedi kezdeményezés azonnal felcsigázta a fantáziámat, így szombat hajnalban 04:10-kor autóba ültem és a szemerkélő esőben elindultam a Gellérthegy felé.

Az április 27-én induló és május 15-én záruló, immár harmadik alkalommal megrendezésre kerülő Jazzfest Budapest közel 90 koncertjén 20 ország több, mint 200 művésze 18 helyszínen lép fel. Mielőtt azonban szombaton hajnalban kezdetét venné a koncertsorozat, pénteken, a „nulladik” napon, a Hunyadi téren a cseh fotósok ötletéből kibontakozott, és az egész világon a koncerteken fotózok körében népszerűvé vált JAZZ WORLD PHOTO, a jazzfotósok világversenyének az elmúlt 10 év legjobb fotóiból összeállított kollekciót tekinthették meg az érdeklődők. A szabadtéri kiállítást a Jazzfest Budapest zárásáig, május 15-ig bárki arra járó megnézheti Hunyadi téren.

A gondosan vezetett statisztika szerint a 146. koncertre került sor múlt héten a Háló Közösségi Központ másfél évtized óta, a nyári szünet kivételével, minden hónap második keddjén jelentkező programsorozatában. Deseő Csabának, a klubestek művészeti vezetőjének köszönhetően a főmeder, a swing mellett már a kezdetektől helyet kaptak a legkülönfélébb irányzatok, így az elmúlt 15 évben napjainkig a hazai jazz sokszínűségét hűen tükrözték az itt rendezett koncertek.

A rendszerváltás előtt elképzelhetetlen lett volna, hogy egy héten belül az amerikai jazz szcéna két vezető jazzprodukciójának lehessünk tanúi. Hétfőn még Samara Joy csodálatos hangját hallgathattuk a MoMKult nézőterén, szombaton este pedig a Joel Ross Quartet lebilincselő játékát élvezhettük az Opus Jazz Clubban…

Mindig nagy öröm egy jelentős hazai jazzalkotás bemutatóján jelen lenni és megismerni azt, de az (új) Párniczky Quartet albuma igazi meglepetésként hatott a koncert szem- és fültanúira. Mindez András 52. születésnapján történt, amelyről hősünk szerénysége okán csak alig-alig értesültünk (bár a klub műsorfüzete megemlítette!).

A jazz történetének máig legtöbbeket elérő és egyre inkább megszólító korszakait idézte fel szombaton a Csapó Krisztián Quartet. A kiváló harsonás ezúttal többnyire énekével varázsolta el a Budapest Jazz Club közönségét, de a végig oldott, jó hangulatú koncerten bőven jutott a tapsokból a zenekar többi tagjának, a sikerhez a pár éve üstökösként berobbant fiatal zongorista, Varga Tivadar virtuozitása, valamint a két rutinos veterán, Gayer Ferenc bőgős és Weszely János dobos biztos alapokat adó, inspiráló játéka is jócskán hozzájárult.

Rendszeres olvasóink megszokhatták már, hogy a hónap második keddjét követő napokban a MAO kisgyüttese „Legendás albumok” sorozatának újabb koncertjéről számolok be. 2017 tavaszán először Miles Davis „Kind of Blue” c. alkotása került górcső alá, és azóta évente kilenc – jazztörténeti fontosságú – lemez felidézését vállalja magára a Fekete-Kovács Kornél vezette jazzkollektíva.

A Harmónia Jazzműhely Jazz Csillagvizsgáló sorozatának keretein belül vasárnap a fiatal tehetségek közül a női hangszeres jazz-zenészek bemutatkozásán volt a sor.

Huzamosabb ideje követve a Modern Art Orchestra munkásságát az a benyomás alakult ki bennem, hogy bármi legyen is műsoron mindig valami különlegesre számíthat az ember, és a megvalósításban mindig a legmagasabb művészi színvonal a cél.

A Tavaszi Művészeti Fesztivál keretében március 28-án lépett fel Nagykanizsán Dés András Quartetje. A lemezbemutató koncerten a vadonatúj lemezük anyagát, az Unimportant Things-et ( BMC Records) adták elő a Móricz Zsigmond Művelődési Házban.

A 45 éve alakult Hot Brass Band és a szintén helyi Kanizsa Big Band közös koncertet tartott március 23-án. A Nagykanizsai Honvéd Kaszinóban rendezett gálaműsort örömzene zárta. Az est vendégfellépője Elek István a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazztanszékének szaxofontanára volt. A több, mint háromórás program 120-150 fős közönség előtt zajlott.