Ki mit hallgat / Deseő Csaba

Pallai Péter 2020. június 01.

A zenésznek a zene nem csak hivatás, kenyérkereset vagy megszállottság, de mindenek felett örömforrás. A MagyarJazz újabb sorozata keretében munkatársunk, Pallai Péter kérdezi a magyar jazzvilág nagyjait, mi az a tíz zenedarab, amit a legszívesebben hallgat saját épülésére, amikor éppen nem szakmázik?

Deseő Csaba top 10-es listája:

Íme a zenék, amelyeket mostanában legszívesebben hallgatok.

Induljunk a klasszikusoktól, hiszen egész életemet "kettősfogásban" éltem.

Mozart: G moll szimfónia (KV 550.)

Bartók: Divertimento vonós zenekarra

Szimfonikus zenekari pályafutásom során rengeteg darabot játszottam, számuk alighanem bőven meghaladja az ezret. Hosszas gondolkodás után kedvenceim közül kiválasztottam két remekművet.

Miles Davis sextet: On Green Dolphin Street

A szép emlékű Dália-korszak idején történt (1962-64), hogy megismertem Davis 1958-as lemezét, amelyen Coltrane, Adderley, Bill Evans, Paul Chambers, Jimmy Cobb társaságában játszotta többek között ezt a számot. Egy életre a rajongójuk lettem, lemezeiket ma is gyakran hallgatom.

Stan Getz: The Final Concert (1990. július, München)

Stan Getz is egyik örök kedvencem. Tőle bármikor, bármit szívesen meghallgatok. Halála előtt néhány hónappal adott csodálatos koncertje számomra a jazzművészet egyik csúcsa.

Jean-Luc Ponty: Renaissance

Ponty 1970 táján robbant be Amerikában elektromos hegedűjével az akkor éppen felvirágzó fúziós jazz-rock világába. Külföldi útjaim során sok LP-jét megvettem, akárcsak későbbi CD-it. Egyik kedvencem az 1975-ben megjelent Aurora c. album, erről is a Renaissance, Ponty szerzeménye.

Biréli Lagréne: Gipsy Project & Friends

Biréli a ma élő jazzgitárosok közül a kedvencem. Mindent tud. Sok lemeze közül most ezt a 2002-ben megjelent CD-t említeném. Gyakran hallgatom, ámulattal.

Tony Lakatos: Ask Me Now

Tónit régóta ismerem, mindig nagyra tartottam. Akár szólistaként, akár a frankfurti HR Big Band tagjaként egy óriás.
Ezt a csodálatos Monk balladát quartetben játssza, neves amerikai zenészekkel. Nemrég fedeztem fel a neten.

Till Brönner: The Good Life

Brönner a ma élő jazztrombitások közül a kedvencem.
Lemezeit 20 éve gyűjtöm. Számomra megunhatatlan.
2016-os CD-jén standardeket játszik és énekel, csodálatosan.

Didier Lockwood: Open Doors

Számomra ő minden idők legnagyobb jazzhegedűse.
Ez az utolsó lemeze, halála előtt néhány hónappal jelent meg, 2017-ben.
Didier hatalmas életművet hagyott maga után, ez az egyik legszebb darabja.
Gyakran hallgatom.

Peet Project: I Don't Mind

Ha már bátorítva lettem, hogy saját felvételt is említsek, megteszem.
Tavaly nyáron már elmúltam 80, amikor Ferencz Péter, a Peet Project vezetője és kiváló hegedűse megkérdezte: volna-e kedvem új lemezükön vendégművészként közreműködni egy számban? Rövid gondolkodás után igent mondtam.
Nagy öröm volt együtt játszani a nálam 50 évvel fiatalabb, kitűnő muzsikusokkal!
Tempós, vidám smooth jazz, azóta számtalanszor meghallgattam. A YouTube-on megtalálható.