fbpx

„Igyekszünk tiszta belső intuícióra hangolódni„ – Interjú Szabó Sándorral és Major Balázzsal

2022. november 15.

Új lemezük kapcsán kérdezem azt a gitárművészt, aki a klasszikus, kortárs és a jazz-zenében is alkot maradandót, és aki évtizedek óta zenei társa közös elhivatottságukban, az ütőhangszeresek mindentudóját, Major Balázst, akiket nagyobb figyelem kísér külföldön, mint hazánkban.

Az évente minimum 2-3 albumot megjelentető Szabó Sándor az érdekes hangszereivel - amik többek közt a hat helyett 8, 13 és 16 húros egyedi építésű gitárok - különlegesen szép és egyedi hangzást alakított ki. A sokféle stílusba besorolható, de leginkább külön stílust magukénak mondható Szabó és Major a külföldi kiadók figyelmét vonta magára, a magyar zenei kultúrát magán viselő szerzeményeikkel. Major Balázs ütőssel, aki rengeteg fajta hangszeren dolgozik, de leginkább nem a jazzben megszokott dobon, 1980 óta alkotnak közös zenei világot. Kettejük új lemeze a Postmodern Sketches, amin Robert Jürjendal elektromos gitáron, Arve Henriksen trombitán és Emil Gherasim ugyancsak gitáron működik közre, persze mindannyin elektromos effekteket is használnak, idén, nyár elején jelent meg. Miközben az interjú készült, befutott a hír, hogy az ugyancsak 2022-ben kiadott Ethereal V című Kevin Kastninggal közös lemezük a 2023-as Grammy-díjra előjelölt. Amennyiben szeretnénk találni egy közös jellemzőt mindkét lemezre, az talán a meditatív zene, de egész másképp, mint ahogy mostanában értelmezzük.

Szabó Sándort és Major Balázst kérdezem az utóbbi lemezeikről, a közös munkájukról.

  • Irk Réka / Jazz.hu: Mit akar kifejezni a lemez címe, hogy Postmodern Sketches?
  • Szabó Sándor: A címet az az egyre gyakrabban felmerülő kérdés ihlette, hogy valóban eljátszottunk már mindent, és a jelen postmodern valóságában már igazából csak eljátszott dolgokat idézünk fel újra? Ennek megválaszolására próbáltam egy zenei kísérletet tenni, bizonyítva, hogy bőven van még mit alkotnunk mások idézgetése nélkül is. Ugyanis az alkotásunk folyamatában igyekszünk tiszta belső intuícióra hangolódni és amennyire lehetséges kívül hagyni a külvilágból áramló inkompatibilis hatásokat. A darabok olyan zenei és hangzási vázlatokból születtek, amik ismereteim szerint semmire sem hasonlítottak. Ezeket a vázlatokat építettük tovább, mindenki a maga stílusában. Innen a cím.

  • Irk Réka / Jazz.hu: Egyik dalnak sincs dúdolható témája, mégis egységet alkotnak a kompozíciók. Ebben a meditatív zenében nincs szóló hangszer sem. Mennyire épül improvizációra egyes mű, melyikbe ki mennyire szólhatott bele? Balázstól kérdezem, hogy mekkora szabadságot kap egy lemezfelvételnél és egy koncerten Sándortól vagy önmagától?
  • Szabó Sándor: A zenében valóban nincsenek dúdolható témák, azonban a zeneiséget megtartó alapelveket használva építettük a darabokat. Sokkal inkább a hangulati és érzelmi hatást figyelembe véve. Nem szeretem a meditatív jelzőt a zenében, mert ez a szó már eléggé elszennyezett és mindenkinek mást jelent. A mai modern zene legnagyobb része erőt és energiát akar mutatni hangerőben és ritmusban is. Ez egy fontos aspektus, azonban a zene többi aspektusa mintha kezdene feledésbe merülni, csupán azért, mert a zenészek trendeket kényszerűen követve alkotnak. A ritmus világában a groove-nak , a hangerőnek és a durva hangoknak akkora dominanciája lett, amit valaminek ellensúlyoznia kell.
    Így a zenéink nem oly sűrűek, szellősebbek, fontos elemük a csend, a halk lélek-teli hangok.
    A darabok mindenki részéről teljesen improvizatívak, mindenki azt tett hozzá, amit a legjobbnak érzett abban a pillanatban, és amivel leginkább gazdagította a darabot. A muzsikusok mindegyike kiváló, rendkívül érzékeny improvizátor, saját stílusuk van, és a zenéről és a zenélésről hasonlóan gondolkodunk. Egy ilyen izgalmas alkotói folyamatban nincsenek versengések, mindenkinek minden eljátszott hangja egyformán fontos a darabban.
  • Major Balázs: Koncerteken és lemezfelvételkor teljes szabadsággal formálhatom, építhetem a darabokat. Felvételeknél sok esetben az általam feljátszott alapokra játszanak fel a társak. Mi ezeket Sándorral ütősnovelláknak hívjuk. Koncerteken, ha nem is ebben a formában, de alkalmazkodva egymáshoz és inspirálva egymást hangról hangra építjük fel a darabokat.

 

  • Irk Réka / Jazz.hu: A zeneszámok címei mennyire fontosak ezen a lemezen?
  • Szabó Sándor: Nincs különösebben fontosságuk, sokkal inkább csak azonosítják a zenedarabot, nem akarunk programzenét alkotni, legfeljebb valami gondolatot sugallni, de az is csak nekem jelent valamit, mivel általában én adom a néha elég absztrakt címeket.

 

  • Irk Réka / Jazz.hu: Major Balázs lassan fél évszázada állandó zenész a Szabó-lemezeken. Mennyire fontos egy ütős szerepe a hangzásban, mennyire kap teret, miért pont Balázs az, aki az állandó közreműködő? Mi az Balázs, ami szerinted egyedivé teszi játékodat, és mi az, ami Szabó játékához kapcsol ilyen hosszú távon?
  • Szabó Sándor: Balázs igazi művész a sok kiváló tehetséges ütőhangszeres között. Saját hangzása, stílusa van, érzékeny és rugalmas minden szituációban. Az elmúlt több mint 40 év alatt szinte telepatikus kapcsolat alakult ki zenélés közben. A zenéről hasonlóan gondolkodunk a hozzáállásunk is ugyanaz és együtt építettünk fel egy olyan hangzást, amit mástól nem hallani sehol sem.
  • Major Balázs: Közösek a zenei gyökereink, voltak más zenekarok, amikben még külön próbálkoztunk. Amikor elkezdtünk együtt zenélni, még jazz-rockot játszottunk, trióban. Akusztikus zenét, eleinte duóban, majd a SzaMaBa trióban. Tulajdonképen állandóan formáltuk, formáljuk egymást miközben kísérleteztünk. Dobosként az akusztikus gitárok mellett nem tudtam olyan hangerővel játszani, hogy teljesen élvezhető alkotások születhessenek. Ezért olyan hangszereket kerestem és találtam ki, amelyek hangerőben illeszkednek a gitárokhoz, más húros vagy esetleg fúvós hangszerekhez. A játékom talán attól különleges, hogy nem a megszokott ütőshangszerekkel játszom, egyedi összeállításokat és technikákat alkalmazok. Mivel nem vagyok egy kiszolgáló típusú zenész, így nem vagyok rákényszerítve, hogy trendeket kövessek, hiszen van sok-sok ötletem, és azok megvalósításában tudom kiélni az alkotás örömét.
    A zenéről hasonlóan gondolkodunk, ez a hosszú együttműködés zenei téren, egymás feltétel nélküli elfogadásán, és nem utolsó sorban barátságunkon múlik. 

 

  • IR / Jazz.hu: Milyen hangszereket szólaltatsz meg a lemezeken, melyiket miért választottad épp ahhoz a műhöz?
  • Szabó Sándor: Ami engem illet ezen az albumon csak elektromos gitárokon játszom, azokon is olyan hangzásokat használok, amik messze kívül esnek az ismert gitárhangokon. Ez nem valami különcség, sokkal inkább egyfajta felfedező út eredménye, ahol keresem a kifejezésnek új, eddig nem nagyon kihasznált formáit, ami nem csupán a hangszínekben, hanem a zene harmóniai és melodikus szövetének organikus kapcsolatában jelenik meg. Ez a hangzás és zene egy másik dimenziót jelent számomra.
  • Major Balázs: A különféle cintányérokat, gongokat, udukat, rengeteg fajta ütővel szólaltatom meg, de használom kezeimet illetve az ujjaimat is, amiktől ugyanaz a hangszer teljesen másként szólal meg. A felvételeket több fázisban készítjük el, egy albumhoz 2-3 felvételi alkalom tartozik. Ilyenkor az előzőektől mindig kissé eltérő hangszerekkel veszem magam körbe, mindig a zene által inspirált hangulat határozza meg mikor melyiket, hogyan szólaltatom meg.

 

  • IR/ Jazz.hu: Nekem az első élményem komolyzenei koncertről való, mikor szólóban hallottam Szabó Sándort. Mennyire jellemző ez ma, hogy klasszikus gitárkoncerten hallhat a közönség?
  • Szabó Sándor: Érdekes a kérdés, és egyben megtisztelő abban az értelemben, hogy úgynevezett komoly zenésznek tekintesz a koncertemet hallva. Nos, nem vagyok klasszikus gitáros, de a zeném az halálosan komoly a szónak abban az értelmében, hogy nem ígér könnyed szórakoztatást. A koncertjeim nem klasszikus koncertek, mert mindig a saját kompozícióimat adom elő, ami semmiben sem hasonlít a ma ismert klasszikus gitárzenéhez. Az egyetlen hasonlóság mindössze az, hogy klasszikus gitáron is játszom. Sajnos az akusztikus gitárzenei koncertek az elmúlt években eltűntek a közönséggel együtt. Az a zenész generáció, aki oly sokat tett az akusztikus gitárzene megismertetéséért mostanra elfáradt, megöregedett, a fiatal generációt - legalábbis úgy tűnik számomra - nem érinti meg sem a gitár, sem a rajta játszható zene. Ami megmaradt, az a látványos (én akrobatikusnak nevezem) gitározás, ami nem a zenéről és a zenélésről szól már. Egyre inkább azt érzem, hogy vissza kellene térnünk ahhoz az ősi keleti attitüdhöz, amikor a zenészt a transzcendentálás átélésének vágya hajtja előre és nem az individuum sikere, a mindenképpen való ismertség megszerzése.

 

  • IR / Jazz.hu: Balázs, olyan sok hangszeren játszol egy-egy lemezen, hogy azt csak ütőhangszerek szóval lehet összefoglalni. Milyen speciális hangszerekre vagy a legbüszkébb, amiket magad alkottál, találtál ki vagy amelyet valahonnét szereztél és nagyon ritka? És volt-e olyan, ami nem hangszerként funkcionált, de végül azzá lett a kezedben?
  • Major Balázs: Valójában a cintányérjaim és a gongjaim sokasága miatt van oly sok szín a hangzásomban. Ezekből sosem elég, úgyhogy mindig gyarapodnak az új hangzások. Hogy ez a rám jellemző udu/cintányér kombináció megszületett, annak hosszú története van. Egy alföldi kisvárosból származom, ahol kicsit elszigetelve éltem, nem érhettek hatások, bár néha nem is nagyon akartam, mindig a magam útját jártam. Ezért amikor birtokomba került egy hangszer, vagy amit megütve játszani lehetett, igyekeztem a lehető legtöbb hangot elővarázsolni belőle. Pár évig az indiai tablával is próbálkoztam, de ezt itthon nem lehet jól megtanulni, legfeljebb csak utánozni, de azt úgy gondoltam értelmetlen. Bár sok mindent megtanultam autodidaktaként, de ez nem volt számomra elég. Olyan hangszer kellett, ami illeszkedik hangerőben egy akusztikus gitárhoz és a tablán megtanult kéztechnikákat tudjam alkalmazni, ugyanakkor legyen basszus hangzása és magas hangok sokasága, ezen felül még a dobszerelésből kivett cintányérokat is tudjam vele használni. Így készült égetett cserépből egy hangszer, amivel sok koncertet adtunk. Még neve sem volt. Azt hittem kitaláltam valamit, majd egy idő után kezdett feltűnni más muzsikusok kezében is, kissé más formájúak, mint az enyémek. Mint kiderült udu a neve. Ma már tudom, régen a nigériai nők használták, nappal vízhordásra, este pedig kultikus zenék megszólaltatására. Van egy ritkaság is a birtokomban egy handpan, ami nem szokványos darab, ez egy nem hangolt, fémből készült udu, szemben különféle pentaton skálákra hangolt változatokkal. Ez külön kérésemre készítette el a Panart hangszergyártó. Persze vannak olyan tárgyak is, amik nem hangszerek, esetenként egy-egy jól hangolt főzőedény, de némi fantáziával és inspirációval a felvételen hangszerré válnak.

 

  • IR / Jazz.hu: Annak idején nagyon ritka volt, hogy a dobon kívül ütős hangszerek is megszólaltak egy-egy koncerten. Mikor jöttél rá, hogy használni tudsz és akarsz más ütős hangszert is, mint a jazzdob? Mik voltak a legelső ütős kincseid?
  • Major Balázs: Sokáig a dobon kívül nem létezett számomra más, persze ma is azt tekintem fő hangszeremnek. Korán kezdtem el önálló koncerteket adni dobokkal, ráéreztem, hogy a dob önmagában egy soktagú zenekar, amit a könnyűzene elég egyoldalúan csak nagyon kevéssé használ ki. Én a dobokat nem csupán egy groove hangszernek tekintem. Hangzások óceánját, a természet erőit hallom ki belőle, színeket, hangulatokat érzékelek minden megütött hangban, és ezeket valamiként szeretném közvetíteni. Ekkor tapasztaltam meg, mennyire fontos lenne még többféle hangzás, hogy még szélesebb spektrumban tudjam közölni, amit belül hallok. Sándorral való játékunkhoz is kellettek ezek a különleges hangszerek.
    Mindegyik hangszerem, számomra kincs. Ha meg kell neveznem, akkor az első uduim egyike, amit egy mezőtúri keramikus barátom készített, és egy Sonor Hilite Exclusive dobszerelésem, ami nekem a dobok netovábbja.

 

  • IR / Jazz.hu: Melyik hangzás, ami annyira egyedi, hogy egy-egy lemezen rögtön felismerhető? Egyáltalán miként állsz a zenéhez, mikor Kobza Vajkkal vagy Szabó Sándorral vagy Heidrich Rolanddal vagy Kevin Kastninggel dolgozol együtt? Másképp készülsz, hangolódsz rá az együtt muzsikálásra? Más hangszerekkel érkezel?
  • Major Balázs: Azt gondolom, a cintányérjaim és az uduk együttes megszólalása rögtön felismerhetővé tesz. 
    Sándorral, Vajkkal, Rolanddal, Kevinnel nem kell külön készülnöm, ők olyan társak, akik teljesen feloldódnak az együtt alkotás misztikumában és az hatja át a zenélés pillanatait.
    A hangszerek kiválasztása, mindig egy különleges dolog indulás előtt, mert hangulattól függően mindig mást akarok hallani, ezért az alap hangszerek mellé sok ütőt viszek, amelyek átváltoztatják a megszokott hangokat.

 

  • IR / Jazz.hu: A keleti zene is vonz hallhatóan, több lemezen is együtt zenéltél Lantos Zoltánnal, aki az Indiában töltött éveket erősen magán viseli a hangzásában. Neked milyen lehetőséged volt megismerkedni a keleti kultúra zenéjével, és melyik vonz jobban, a keleti vagy a nyugati?
  • Major Balázs: Abban az időszakomból, amikor a tablával próbálkoztam, nagyon sok keleti zenét hallgattam, két okból, szerettem és szeretem ma is, azonban a legfőbb ok, hogy meg akartam fejteni hogy mit hallok. Nem volt lehetőségem, hogy Indiában ismerkedjek meg a keleti zenekultúrával. Abban az időben Kozma András (Kalkutta Trió) holdudvarába tartoztunk jó páran és ott ismerkedtünk meg Lantos Zoltánnal is, akivel nagyszerű élmény volt a SzaMaBa lemezfelvételein együtt játszani. Hiába vannak lemezek, videók és újabban a Youtube, ezek nem elegendőek mélységében megismerni az indiai és általában a keleti zenét, ahhoz kizárólag mester/tanítvány kapcsolatán át vezet az út, de a keleti zene megszeretéséhez viszont tökéletesek. Valójában a keleti és nyugati zenekultúra egyformán vonz, de mindkettő más miatt. A zene világának két aspektusa nyilvánul meg bennük. A vonzódásom abban is gyökerezik, hogy a két aspektus a ritmus világában jól ötvözhető, és ebben kiélhetem a kreativitásomat.

  • IR / Jazz.hu: Kevin Kastning gitárossal sok éve dolgoztok együtt. Többször volt már Grammy előjelölésetek. Épp az Ethereal sorozattal 2020-ban és tavaly is. A legutóbbi, ötödik lemez annyiban is más, mint a Postmodern Sketches, hogy a gitárra nagy hangsúly esik, és mintha kamarazenekar venné körbe a három zenészt. Kastning is a több húros gitárok megszállottja. Jó érzés, ha jön egy ilyen megerősítés?
  • Szabó Sándor: Kevinnel 2007 óta alkotunk együtt. A közös munkánkat valóban elismeri a többszörös Grammy előjelölés, de ezzel igazából nem lehet semmit sem kezdeni, bár ez jól eső érzés, mert annyit minden esetre jelent, hogy a tengeren túl is számontartanak minket a kreatív zene világában.
  • Major Balázs: A többszörös Grammy előjelölés mindegyike egy apró öröm, hogy számontartanak, de nem jelent többet. Aznap, amikor jött az értesítés, már készültem a következő koncertre és felvételre. Valójában a zene iparszerűen működő mechanizmusától eléggé elszigeteljük magunkat és ennek van egy lelki terhe, az, hogy fenn kell tartani az önbizalmunkat és néha megerősítéseket kell kapjunk a következő koncerthez vagy felvételhez. Ehhez az előjelölés tényleg egy jól hangzó dolog, de miután a Grammy az eladhatóságnak a nagydíja, így számunkra nem fejt ki semmilyen hatást és előnyt.

  • IR / Jazz.hu: Az Ethereal lemezeken néha gitározol, néha nem. Mitől függ? Ilyenkor a gitárhang van meg előbb vagy a zenekari rész?
  • Szabó Sándor: Az utóbbi Ethereal albumokon kezdetben az elektromos gitár lehetőségeit igyekeztem tovább kutatni, az utóbbiakon inkább, mint zeneszerző akartam megnyilvánulni, a kamarazenekari részt én komponáltam és hangszereltem. Felismertem, hogy gitáron csak nagyon korlátolt zenét, mondhatni csak gitárzenét lehet alkotni, ezért elkezdtem fejben komponálni, a gitár korlátozó hatásából teljesen kivonva magam. Mindez felért egy hatalmas önismereti élménnyel, hiszen olyan zenék kezdtek születni, amit korábban még elképzelni sem tudtam. A kamarazenei hangzás hallható a külföldi zenészeket is felvonultató Echolocation X. és a The Birth of Enlightenment című albumokon. A zenekari rész készült el először és a gitár szólamok utána lettek feljátszva. Van egy félig kész albumom ugyancsak kamarazenekar és gitár összeállításban.
  • IR / Jazz.hu: Balázs, mikor a zenekari hangzás kész van, akkor hogyan döntöd el, hogy hol mennyire leszel kísérő vagy hol emelkedik ki az ütős szerepe?
  • Major Balázs: Mi olyan zenéket alkotunk, ahol nem kell eldöntenem, hogy  kísérek vagy kiemelkedő szerepem van-e. A zene ritmikai része egyenrangú a többi aspektusával, nagyon inspiráló érzés, hogy az alkotóknak egyforma súlyú szerepük van a játékban. Különösen fontosságot tulajdonítok annak, hogy egy-egy gong vagy cintányér ütés egy adott pontban miként strukturálja a darabot, tulajdonképpen dramaturgiai szerepük van, másfelől a sztereó térben hol és hogyan jelennek meg a hangszereim. Ezeket a keverésnél közösen határozzuk meg és döntjük el.

 

  • IR / Jazz.hu: Szabó Sándornak 2018-19-20-ban is 6 lemeze jelent meg. Miért fontos, hogy lemezekre kerüljenek a szerzeményeitek? Minden kompozíció megjelenik előbb-utóbb?
  • Szabó Sándor: Az a tény, hogy muzsikusnak, zeneszerzőnek születtünk azt az állandó törekvést is magában hordozza, hogy valamit megörökítsünk és dokumentáljunk az életünkben eljátszottakból. Korábban CD-n jelenítettük meg és dokumentáltuk a zenéinket, kézzelfogható produktum formájában. Igyekszünk minden zenénket dokumentálni és publikálni.

 

  • IR / Jazz.hu: Balázs, mennyi idő van egy-egy lemez hangzásának átgondolására, mikor Sándortól megkapod az anyagot?
  • Major Balázs: Az alkotást az idő nem befolyásolja, nincsenek határidők, ha vannak ötleteink akkor kidolgozzuk őket, mindenre hagyunk időt és sokáig csiszolgatjuk a darabokat. Az utóbbi időben szokássá vált, hogy bepakolok Sándor stúdiójába egy halom ütőhangszert, majd körbe mikrofonoz és mindent, ami akkor előjön azt felveszi. Ilyenkor én kezdeményezem a darabot, és ő vagy mások csak később játszanak rá. Néha duóban is játszunk fel improvizációkat és azokat építjük további ütőhangszer rétegekkel. Néha csak ötleteket osztunk meg egymással, és amikor inspiráltnak érzem magam és készen állok, akkor felvesszük. Minden felvételi alkalom más hangulatú, kissé más hangszer-összeállítású.

 

  • IR / Jazz.hu: Annak idején nyilatkoztad, hogy élőben veszitek fel a lemezeket, el is utaztok egymáshoz a stúdióba. A pandémia óta ez hogyan történik?
  • Szabó Sándor: Van olyan albumunk, amit élőben vettünk fel koncerten, és számos olyan, ahol egyszerre játszottuk fel a zenét, de most már egyre több olyan van, hogy mindenki külön veszi fel a saját stúdiójában. Ennek érdekes példái az Echolocation sorozat a Postmodern Sketches című album. Ezen olyan muzsikusok szerepelnek, akik saját stúdióval rendelkeznek. Miután elkészítettük Balázzsal az alapokat, a hangfájlokat interneten küldtem el a résztvevő muzsikusoknak, akik feljátszották a részüket és a végén az én stúdiómban kevertem össze a sávokat. Ez egy költséghatékony módszer, bár az együttjáték élménye és öröme nélkül.

 

  • IR / Jazz.hu: Sok lemezetek fent van a zenei megosztó oldalokon. Egy ideje számos lemezetek meg sem jelenik fizikai hordozón, például a Postmodern Sketches sem. Mit gondoltok erről az új irányról?
  • Szabó Sándor: Az elmúlt években már csak letöltős formátumú digitális albumokat készítünk, hiszen CD-t már nem vásárolnak és a kiadásuk költséges, a ráfordított összegnek töredéke sem jön vissza. Ez persze nem tart vissza az alkotástól, mert letöltős formában minden zenénk, amíg csak alkotunk hozzáférhető lesz.
    Régen egy CD-nk megjelenése egyfajta katartikus öröm volt, ma már csak az jelent örömöt, hogy dolgozunk az albumon, és amikor elkészül, akkor feltöltjük egy szerverre és olyan, mintha elbúcsúztunk volna tőle és bezárnánk egy olyan helyre, ahol csak véletlenül találja meg valaki.
    Mindez akár kiábrándító is lehet, de úgy tűnik ez lesz a jövő. Ez pedig meg fogja változtatni a zenészek hozzáállását is.
  • Major Balázs: Mindenképpen valamilyen formában dokumentálni kell alkotásainkat, azt hogy így alakult a hanghordozók sorsa, sajnos befolyásolni nem tudjuk, letöltős formátumban jelen fogunk lenni, remélhetőleg majd egyre többet élőben közönség körében is.

 

  • IR / Jazz.hu: Arve Henriksennel, Robert Jürjendallal és Emil Gherasimmal működtök együtt a Postmodern Skeches című lemezen. Utóbbi két zenésszel már jelent meg közös albumotok, Henriksennel még nem.
  • Szabó Sándor: Arve Henriksen művészetét jó ideje figyelemmel kísérem, rendkívüli tehetség, új hangzással és hihetetlen érzékenységgel. Egy éve megkerestem és meghívtam egy közös albumra, amit örömmel elfogadott és fél évvel később el is készült az anyag.

 

  • IR / Jazz.hu: Gondolom, már megvannak a tervek, sőt talán a felvételek is a következő albumokhoz. Mire számíthat a közönség? Mikor hallhatja élőben is a zenéteket?
  • Szabó Sándor: Pár nappal ezelőtt készült el Az Égig érő fa álma című új albumunk Major Balázzsal.
    https://sandorszabo.bandcamp.com/album/the-dream-of-the-sky-high-tree
    Ezen keleti modális zenét játszunk. Egyenes folytatása a korábbi Modern Magyar Makám és az Átokűző zene című ugyancsak keleti zenei albumainknak. Már 8 éve tanulok egy indiai vonós hangszeren az esraj-on, és mostanra jutottam olyan szintre, hogy színpad- és lemezképes vagyok, de a színpadi fellépésre alig látok reményt a kultúra visszahúzódása miatt, viszont stúdiófelvételeket készíteni fogok. Ezen a felvétel-sorozaton az indiai és a perzsa klasszikus zenék alapelveire épülő zenét játszom, kissé más technikával, mint ahogyan ezt a hangszert Indiában használják. A zene és a hangzás is egyszerre ősi és modern. Az album egy pár héten belül letölthető lesz a többi fontos megosztókon is.

  • Irk Réka / Jazz.hu: Balázs, mit gondolsz az évek alatt mennyit változott a zenétek és az ahhoz való hozzáállásotok, szemléletetek?
  • Major Balázs: A zenénk állandóan változik, miként mi is változunk. Mivel sosem működtünk a zeneiparban, így a zenélésnek nincs anyagi tétje, nincsen görcsös kényszer, hogy kövessük a divatot. Ez nagyon felszabadító, és gyakorlatilag teljesen szabadok és önellátók vagyunk így, bármi ami megjelenik a fejünkben ötletként, azt megalkotjuk. Ez gyakran azzal jár, hogy egészen eltérő stílusú és hangzású albumok követik egymást, de a hozzáállás és a szemlélet változatlan. Sándor és én magam is a zenét egy szakrális aktusnak tekintjük, de talán inkább úgy éljük meg legyen az kortárs zene, improvizált kreatív zene, ambient gitárzene vagy modális keleti zene.
    Ami egyeseknek csak szakma, nekünk egy hangi univerzum, amiben a létünk megnyilvánul.

 

Elérhetőség: http://www.sandorszabo.com/hun/discografia.php és https://balazsmajor.com/

 

 

Fotó: Major Balázs, Major Krisztián, Szabó Sándor

 

 

 

 

Jazz koncertek - Jazz Concerts in Hungary

H K Sze Cs P Szo V
23
24
27
28
29
30
© 2019-24 MagyarJazz / Jazz.hu szakmai jazzportál, szeretett műfajunk, a JAZZ szolgálatában. All Rights Reserved. • Készítette és kiadásért felelős személy: Irk Réka • Kiadó: Jazzponthu Kulturális Alapítvány • 1122 Budapest, Maros u. 28. • Adószám: 19345684-1-43
Az alapítványnak adományt az alábbi bankszámlára köszönettel fogadjuk: 10700770-73692180-51100005