fbpx

Turi Gábor: Magyar Jazznapló

2022. október 01.

Régi kollégánk és (jazz)barátunk újabb kötettel járult hozzá a magyar nyelvű jazzirodalomhoz. Miközben a hazai jazz vitathatatlanul világszínvonalra fejlődött, a vele foglalkozó irodalom bizony nem tartott lépést ezzel a kedvező változással. Ezért (is) nagy öröm Turi Gábor könyvét forgatni, amely éppen a hazai jazzéletet veszi górcső alá.

Sajnos nálunk nem alakult ki a műfajjal kapcsolatos szakirodalom, ami annál inkább is bosszantó, mivel a magyar nyelvterülettől lényegesen kisebb lélekszámú európai nemzetek is évtizedeken keresztül működtettek jazz folyóiratokat, jelentettek meg jazztémájú könyveket, gondoljunk csak a finnekre. De még a szomszédos, velünk azonos méretű Ausztria sem maradt le, holott nekik a hatalmas szomszéd, Németország gazdag jazzirodalma is rendelkezésükre állt. A legszomorúbb az, hogy a nyomtatott sajtó könnyen megjósolható elsorvadása már lehetetlenné teszi, hogy a hiányt magyar szerzők művei és/vagy külföldi irodalom lefordítása révén pótolhassuk…

A szerzőnek a műfaj érdekében kifejtett sok évtizedes önzetlen munkálkodása megérdemel némi áttekintést.  A rendszerváltás előtti időkben Gábor volt az egyetlen hivatásos újságíró, aki jazztémájú cikkek sokaságát publikálta, nemcsak szakszerű hozzáértéssel, de viszonylag nagy gyakorisággal is, mint ez ebből a válogatás-kötetből is kiderül. Tudni kell, hogy jazz koncertekkel, pláne lemezekkel kapcsolatos cikkekre nem igen tartottak igényt annakidején az „illetékesek”, így még a hivatásos újságíró Gábor sem könnyen tudta elhelyezni jazztémájú cikkeit. Debreceni illetőségű lévén főleg a Hajdú-bihari Napló c. megyei napilapban, olykor a Magyar Nemzetben és az Élet és Irodalomban tudott publikálni a témában, valamint a gyér hazai jazz-sajtóban. (Pl. a Gonda János szerkesztette, évente mindössze három alkalommal megjelenő Jazz c. folyóiratban és más, alkalmi kiadványokban.) Nagy jelentőségű volt viszont az a tevékenysége, hogy a Nemzetközi Jazzföderáció Jazz Forum c. angol nyelvű folyóiratában rendszeresen hírt adott a hazai jazzélet fejleményeiről. Az már valóságos szenzációnak számított, amikor 1983-ban „Azt mondom: jazz” címmel tizenkilenc élvonalbeli magyar jazzmuzsikussal készített interjúkötetét a Zeneműkiadó publikálta.

A rendszerváltást követően 1999-ben vehettük kézbe „A jazz ideje” c. könyvét, majd Nagy Britanniában és Amerikában töltött diplomáciai tevékenységét követően 2019-ben az „Amerikai jazznapló” (Gramofon Könyvek), majd idén a „Magyar jazznapló” (Gondolat Kiadó) látott napvilágot. Előbbiről bátran elmondható, hogy igazi felfedező munka, hiszen Magyarországról még soha senkinek sem volt módja az amerikai jazzéletet éveken át a helyszínen tanulmányozni (egyfelől, mint washingtoni diplomata szabadidejében, majd 2013-ban Fulbright-ösztöndíjjal három hónapon át csak ezzel foglalkozva). Az évek során több száz cikket publikált a legváltozatosabb helyeken, hiszen a most megjelent válogatás-kötetbe közel háromszáz publikáció került be – csak a magyar jazzélet re vonatkozóan! Ezek számos lapban (köztük a Magyar Nemzet, Magyar Hírlap, Új Magyarország, Napi Magyarország, Gramofon stb.) és több internetes felületen jelentek meg. Gábor maximálisan kiérdemelte, hogy a Magyar Jazz Szövetség 2013-ban a Pernye András életműdíjjal tüntette ki.

Most azonban a legfrissebb, a „Magyar jazznapló” c. kötet vizsgálatunk tárgya. Ha röviden kívánjuk megvilágítani a könyv mibenlétét, akkor azt mondhatjuk, hogy ez a kötet a szerzőnek a hazai jazzel foglakozó írásaiból összeállított válogatása, amelyben csaknem háromszáz – 1976 és 2021 között megjelent – cikke olvasható.

A vaskos, 400 oldalas könyv a szerzőnek angol nyelven írott (természetesen itt a magyar fordítás található) tanulmányával indul, amely az Angliában 2018-ban megjelent „The History of European Jazz” c. kötetnek a hazai jazzre vonatkozó fejezete. Ennek megírására a nemzetközi színtéren is elismert szerzőt kérték fel. 

A „Környülállások” c. fejezetben a jazz hazai helyzetét szinte a történelmi háttér alakulásának tükrében követhetjük olyan érdekes cikkek segítségével, mint az Élet és Irodalomban 1976-ban megjelent „Művészet vagy melléküzemág?”, vagy az 1979-es beszélgetés Gonda Jánossal. De nem kevésbé szenzációs a szerzőnek 1989-ben Varsóban „A persztrojka hatása a jazzre” c. nemzetközi konferencián elmondott hozzászólása sem. A történelmi időket idézi a „Jazz és rendszerváltozás” c. (Új Magyarország, 1991) cikk is.

A „Fesztiválok kora” c. fejezetben – érthető okokból – a ma is működő Debreceni Jazznapok korábbi koncertjeiről szól a beszámolók döntő többsége, de budafoki, gyulai és zsámbéki jazzrendezvényekről, sőt a győri Mediawave és a főváros XI. kerületében évi rendszerességgel sorra kerülő Újbuda fesztiválról is olvashatunk.

A „Pódiumon” c. fejezet is az elmúlt negyedszázad jazz koncertjei között tallóz. A legkorábbi Szakcsi fellépése Debrecenben 1979 nyarán, a legutolsó pedig Urbán Orsi és Révész Richárd koncertje tavaly ősszel a Hálóban.  

A szellemesen „Korongozás”-nak elnevezett terjedelmes részben több mint száz rövidebb-hosszabb lemezkritikát találunk, amelyek 1976 és 2021 között jelentek meg.

Az „Arcélek”-ben olyan neves jazzmuzsikusok portréját rajzolja meg a szerző, mint Vukán György vagy Deseő Csaba, de megismerhetjük két külföldön fényes karriert befutott jazzművész, Vig Tommy és Dudás Lajos pályaképét is. Igazán érdekes az új generáció képviselőjével, Bágyi Balázzsal készített interjú, amelyben a magyar-kínai jazzkapcsolatokról is olvashatunk.

A „Tehetségek a vártán”  fejezet cím önmagáért beszél, különösen, ha a Magyar Nemzetben 2013-ban közölt „Kopogtat a jövő nemzedéke” vagy a 2017-es „A jelszó: ifjú tehetségek kerestetnek” c. cikkekre hivatkozunk… 

Gábornak mindig szívügye volt a progresszív zenei irányzatok felkarolása, és ebben kiemelkedő figyelmet kapott Szabados György munkássága. A „Szabadon” c. fejezet tizenkét cikke kiválóan illusztrálja ezt a megkülönböztetett érdeklődést, ami a szerzőt a hazai zenei élet óriásához fűzi mind a mai napig. Ugyanis számos írás Szabados halála után keletkezett, a szellemiségének ápolását felvállaló utódok rendezvényeiről.  

A „Zene – szóban” fejezetben olyan érdekességekre bukkanhatunk, mint a szerzőnek a már korábban említett Jazz Forum-ban megjelent 35 cikkének felsorolása, (benne Pege és Szabados nagyinterjúkkal), valamint a 2018-ban az Alföld Online-on közölt „A magyar jazz szellemi háttere” c. esszéje.

Végül a „Coda (A szerző két tételben)” c. fejezet nem más, mint a két vezető hazai internetes jazz fórumon 2013-ban (jazzma.hu) és 2021-ben (magyarjazz.hu) megjelent interjú Turi Gáborral, amelyek révén a szerző (jazz)profilját is  sikerült megrajzolni az olvasók számára.

Turi Gábor írásait mindenkor az átfogó tárgyismeret és a naprakész tájékozottság, a tárgyilagos hangnem és a biztos értékítélet jellemezte, ezt bizonyítják az ebben a kötetben közölt munkák is. A tallózás nagyon jól sikerült, az olvasó képet kap a hazai jazzélet problémáiról és sikereiről egyaránt, mégpedig igen olvasmányos formában, hiszen a közölt újságcikkek is a nagyközönség számára készültek. Egyben magyar jazztörténeti áttekintést is kapunk, hiszen a magyar kultúra szerves részeként a hazai jazzéletre is hatással voltak az elmúlt évtizedek nagy horderejű változásai.

Minden jazzbarátnak szívből ajánlom a könyvet kortól függetlenül, sőt azok is érdeklődéssel lapozhatják, akik csak felületesen ismerik a műfajt!

 

Gondolat Kiadó, Budapest 2022

 

 

 

 

Jazz koncertek - Jazz Concerts in Hungary

H K Sze Cs P Szo V
22
23
24
27
28
29
30
© 2019-24 MagyarJazz / Jazz.hu szakmai jazzportál, szeretett műfajunk, a JAZZ szolgálatában. All Rights Reserved. • Készítette és kiadásért felelős személy: Irk Réka • Kiadó: Jazzponthu Kulturális Alapítvány • 1122 Budapest, Maros u. 28. • Adószám: 19345684-1-43
Az alapítványnak adományt az alábbi bankszámlára köszönettel fogadjuk: 10700770-73692180-51100005