Lonnie Smith a New York államban található Lackawanna városban, 1942. július 3-án született. Zeneileg nagy hatással volt rá édesanyja, aki templomi kórusban énekelt, de fia figyelmét az evangélium mellett a klasszikus és a jazz zenére is felhívta. Smith már az 1950-es években számos énekegyüttes kísérőjeként tűnt fel, ezek közül a Teen Kings vitte a legtöbbre, amelyben Grover Washington, Jr. szaxofonozott, és a testvére, Daryl dobolt. Art Kubera, a helyi hangszerbolt tulajdonosa is talán ebben a zenekarban figyelt fel a tehetséges fiúra, és megajándékozta egy Hammond B3 orgonával. A hatvanas években New Yorkba költözött, ahol találkozott a legendás orgonista, Jack McDuff zenekarának gitárosával, George Bensonnal. Az akkor már jó nevű Benson és az ismeretlen Smith hamar megértette egymást, és a barátságnak köszönhetően Lonnie Smith 1966-ban a frissen alakult George Benson Quartet orgonistája lett. Smith itt vált ismertté, a „Rhythm & Blues” zenét egyre jobban saját képére formálta, kialakította egyéni hangját. 1967-ben a Columbia kiadónál jelent meg első saját lemeze „Finger Lickin’ Good Soul Organ” címen, zenekarában George Benson mellett Melvin Sparks gitározott, Ronnie Cuber baritonszaxonon játszott és Marion Booker dobolt. Még abban az évben találkozott Lou Donaldson szaxofonossal, aki meghívta „Alligator Bogaloo” című lemezére, amelyen Benson is közreműködött. A lemez a Blue Note gondozásában jelent meg, a következő évben a rangos kiadó szerződést kínált a 26 éves orgonistának. Smith Blue Note korszaka 1970-ig tartott, a „Think!” (1968), a „Turning Point”, a „Move Your Hand [live]” (1969), és a 1970-ben kiadott „Drives”, valamint a „Live at Club Mozambique” sikerei nyomán világhírű zenésszé vált. Azóta több mint 30 albumot készített saját nevén, ezeken számos kiemelkedő jazzművész, köztük Lee Morgan, David „Fathead" Newman, King Curtis, Terry Bradds, Blue Mitchell szerepelt. Joey DeFrancesco-val is készített lemezt, mutatva, hogy nem féltékeny a hangszer ifjú „királyának” sikereire. 2016-ban tért vissza a Blue Note kiadóhoz, „Evolution” című lemezén Joe Lovano és Robert Glasper is játszik. A neve előtt szereplő „Dr.” zenészbarátai és tisztelői adománya a dallamok egyedi orvoslásáért, bár a 2012-ben megjelent lemeze, a „The Healer” egyébként szerintem valóban valami gyógyító hatással bír hallgatóira. Karrierje kezdetén abszolút hétköznapinak számító fejfedőket viselt, 1971-ben még cowboy kalapban láthattuk a „Mama Wailer” borítóján, 1976-ban, a „Keep On Lovin” borítóján már turbánban csodálhattuk meg, azóta a „Turbanator” (ez 2000-ben megjelent lemeze címe is) mindig különböző színű és megkötésű, védjegyévé vált turbánjaiban lépett nyilvánosság elé.

Dr. Lonnie Smith többször is járt hazánkban, először 2011-ben a szombathelyi Lamantin fesztiválra kapott meghívót, majd Szegeden, és 2013 márciusában a Művészetek Palotájában lépett fel. 2017 novemberében triójával a „Világsztárok a Budapest Jazz Clubban” sorozat vendégeként a turbános orgonista két egymást követő teltházas koncertet adott, este hétkor és kilenckor Jonathan Kreisberg gitárossal és Xavier Breaker dobossal lépett színpadra. A két koncert a legendás Hammond B3 hangzás iránt nosztalgikus szerelmet érzőknek, és a jazz szigorú, elefántcsonttoronyba ülő kritikai realistáinak is kellő impulzust adott, így a BJC-ben mindenki egységbe forrva tapsolhatott a még mindig őserővel játszó agg mesternek, és fiatal zenészeinek.

Smith utolsó albuma, a Breathe 2021 márciusában jelent meg, a Blue Note kiadó gondozásában. Pár hónappal ezelőtt is képes volt fiatalos energiával töltött albummal jelentkezni, a tradíciók megőrzése mellett új utakat keresni.

Smith szerencsére még életében rangos díjakat kapott. A Jazz Journalist Association 2003–2005, 2008–2011, 2013, 2014-ben őt választotta az év orgonistájának. Az USA nemzeti alapítványa a művészetért, a National Endowment for the Arts (NEA) minden évben legfeljebb hét jazz-zenészt díjaz életművükért. A „Jazz Master Award” az Egyesült Államokban a jazz-zenészeknek adható legmagasabb kitüntetésnek számít. 2017-ben Smith Dee Dee Bridgewater, Ira Gitler, Dave Holland, és Dick Hyman társaságában vehette át az egy gazdag életpálya elismeréseként adományozott díjat. Minden díjnál fontosabb, hogy megőrizzük őt emlékezetünkben, hallgatjuk lemezit, így Dr. Lonnie Smith velünk marad

 Fotó: Somogyvári Péter