A Craft Recordings új CD-i közül már számosat bemutattunk honlapunk „Lemezajánló” rovatában, ők ugyanis a lemez eredeti kiadójától függetlenül szemezgetnek a „gyöngyszemek” között. Csak néhány példa a honlapunkon ismertetett olyan újrakiadások közül, amelyeket éppen a Craft Recordings adott ki: Natalie Cole – Unforgettable with Love vagy Bill Evans – You Must Believe in Spring,  

Ezek sorába tartozik az eredetileg a Fantasy kiadónál megjelent album, amely a Fekete Orfeusz c. nagy sikerű film dalait rögzítette lemezre a Vince Guaraldi Trio jazzfeldolgozásában. Ez beleillett a 60-as években favorizált gyakorlatba, amikor is a legnépszerűbb filmek betétdalait a leghíresebb jazz-zenészek (és együttesek) játszották lemezre vagy komplett albumok formájában vagy csak a legismertebb dalok egyikét-másikát. (Kíváncsi lennék, hogy a Hello Dolly hány változatban létezik.) Ezek persze biztos elismerést és anyagi hasznot is hoztak. Ilyenek voltak Oscar Peterson West Side Story albuma vagy az Alfie Sonny Rollins-szal stb. Nem is beszélve azokról a fülbemászó dallamokról, amelyek nem zenés filmek főcímzenéi voltak, mint az A Taste of Honey (Egy csepp méz) vagy a Speak Slowly Love (Gyengéden ringass szerelem), amelyek évtizedekig szerepeltek számos jazzegyüttes repertoárján.

Ami pedig a Fekete Orfeusz zenéjét illeti (különösen a legismertebb melódiát, a Manha de Carnaval-t, azaz a Karnevál reggelét), azt mindenki repertoárjára tűzte a 60-as években, sokszor csak Black Orpheus címmel. Csak három példa: mind Dexter Gordon „Gettin’ Around” c. Blue Note albumának, mind pedig Waynes Shorter „Wayning Moments” c. korai Vee Jay lemezének első száma volt, a Modern Jazz Quartet pedig még az 1965-ös Prágai Jazzfesztiválon is előadta, óriási ováció közepette (történetesen jelen voltam), de a fesztivál zenei anyagából készült Supraphon lemezre is felkerült…

Vince Guaraldi sem a maga idejében, sem később nem igen ismert hazánkban, de alighanem elmondható ez a jazzkedvelők legszélesebb nemzetközi táborára is. A háború után a jazz meglehetősen mostohagyerek volt, örültünk, ha a legnagyobbak lemezeihez hozzájutottunk. Ami a zongoristákat illeti, még az olyan nagy formátumú pianistákat, mint Wynton Kelly vagy McCoy Tyner is inkább azért ismertük meg, mert olyanokkal játszottak, mint Miles Davis vagy John Coltrane. A „kisebbek”-ről jóformán nem is tudtunk, pláne, ha nem „társultak” nagyokhoz. Ki kereste volna pl. a Vince Guaraldi trió lemezeit. Hozzám is csak egy lemeze került, ami kellemes hallgatnivaló volt, semmi több. Ez mondható el a többi lemezéről, sőt egész munkásságáról is. Joggal nevezhető a smooth jazz előfutárának. Éppen emiatt volt meglepően népszerű a 60-as években, mert az átlagemberek igényét kielégítően játszotta a Nagy Amerikai Daloskönyv standardjait. Nem volt egy igazi improvizatőr, a témák eljátszását követően inkább tovább díszítette a dallamot. Úgy lehetne megfogalmazni, hogy Peterson „megszelídítve”, egy remek „jazzy music”, amit azért akár az igényesebb jazzértő közönség is értékelni tud, de háttérzeneként is messze a jobbak közé tartozik.

A rend kedvéért persze el kell mondani, hogy Vince Guaraldi rövid élete is hozzájárult ahhoz, hogy kevésbé ismerték meg, hiszen az 1928-ban született zongorista mindössze 48 évet ért meg. Főként a West Coast jazz sztárjaival játszott a San Francisco-i muzsikus, de triójával is sikeres volt, kompozíciói közül pedig a lemezen is szereplő Cast Your Fate to the Wind még Grammy-díjat is hozott számára 1962-ben! Monte Budwig, aki inkább Monty Budwig néven szerepelt (bár mindkét változatban felbukkant egész pályája során) alighanem sokkal ismertebb volt világszerte (így nálunk is), mivel rá is érvényes, hogy partnereinek puszta felsorolása egy „Ki kicsoda a jazzben” lehetne. Ezek sorában Benny Goodman vagy Woody Herman éppúgy megtalálható, mint Zoot Sims vagy Bill Evans. Mindenesetre talán a legfontosabb volt a Shelly Manne-nel évtizedeken át tartó együttműködése különféle formációkban.  

 Végezetül azért fel kell tenni a kérdést, hogy vajon Guaraldi miért használta az eredeti lemezen a nyolc szám mindössze felét a Fekete Orfeusz zenei betétjeinek felhasználásával. Ez az első négy szám, itt feltűnik Luiz Bonfa mellett a későbbi sztárkomponista Antonio Carlos Jobim neve is. A további négy számból kettő a saját szerzeménye, egy másik Buddy Johnson dala és a slusszpoén az akkoriban oly’ divatos Moon River, Henry Mancini melódiája a Breakfast at Tiffany’s (Álom luxuskivitelben) c. filmből. Még azt is hozzátenném, hogy ennek az 1962(!)-ben rögzített lemeznek hallatlan népszerűségét az is bizonyítja, hogy húsz éve, 2002-ben az új SACD hibrid sztereo technikával is kiadták, mégpedig oly módon, hogy az efféle korongok a „mezei” CD-játszókon is csodásan szólnak. Magam is csak az internetről tájékozódtam a technikai oldal felől, amit bárki megtehet, elég, ha az „SACD technika” bűvös kifejezést beírja a keresőbe és részletes leírást kap magyar nyelven.

Azért azt mindenképpen szóvá tenném még, hogy az ilyen bombasztikus DeLux kiadásoknak inkább akkor van értelmük, ha még a stúdió archívumában fellelt anyagokat is kiadnak. Legyünk őszinték, hogy az alternatív tételek két-három változata (összességében 16!) inkább bosszantó a hallgató számára, mintsem öröm. Esetünkben Fats Waller klasszikusa, a Jitterbug Waltz az egyetlen kellemes meglepetés, de a három változatból egy is elég lett volna… A két korongból pedig egy, mint a korábbi kiadások. 

  THE  VINCE  GUARALDI  TRIO:  JAZZ  IMPRESSIONS  OF  BLACK  ORPHEUS   (Craft Recordings)

Disc  1.

1. Samba de Orfeu (Bonfa-Maria)      (5:42)
2. Manha de Carnaval (Bonfa-Maria)     (5:50)
3. O Nosso Amor (Jobim-DeMoraes)      (4:56)
4. Felicidade (Jobim-De Moraes)     (4:49)       
5. Cast Your Fate to the Wind (Vince Guaraldi)     (3:10)
6. Moon River (Mancini-Mercer)     (5:21)
7. Alma-Ville (Vince Guaraldi)       (5:00)
8. Since I Fell for You (Buddy Johnson)   (4:23)

Alternate Takes

1. Samba de Orfeu  (3:29) 
2. Samba de Orfeu (5:48)  
3. Manha de Carnaval (6:32) 
4. Manha de Carnaval (6:17) 

Disc 2.

AlternateTakes  (folytatás)

1. O Nosso Amor (5:08)
2. O Nosso Amor (5:00)
3. Felicidade (4:55)
4. Felicidade (4:58)
5. Cast Your Fate to the Wind (3:02)
6. Cast Your Fate to the Wind (3:04)
7. Cast Your Fate to the Wind (3:00)
8. Alma-Ville (5:03)
9. Since I Fell for You (4:21)

A korábbi LP és CD kiadásokon nem szereplő szám:

1. Jitterbug Waltz (6:53)
2. Jitterbug Waltz (6:25)
3. Jitterbug Waltz   (6:36)

Közreműködnek:

Vince Guaraldi,   zongora
Monte Budwig,   bőgő
Colin Bailey,  dobok