A koncertjein is sok blues számot éneklő jazzénekesnő, akinek valóban blues-os hangja van, nem hazudtolta meg magát, lemezére is került jó pár belőle.

• Irk Réka / Jazz.hu: Régóta tervezed ezt a lemezt. Mi volt az oka, hogy eddig nem jelent meg lemezed?
• Kelemen Angelika: Most jött el az ideje és a lehetőség is, hogy legyen egy lemez ennek a formációnak, és persze nekem az első szóló lemezem. Nem tudok rá igazán válaszolni, hogy miért csak most, de így, hogy megszületett az első talán a másodikra nem kell ennyit várni. :-)

• Irk Réka / Jazz.hu: Hogyan válogattad össze a dalokat a lemezre?
• Kelemen Angelika: A lemezen megjelenő számok a kedvenceim. Az eddigi már jól kipróbált dalok közül őket szeretem a legjobban és mindegyik megérett a rögzítésre. Igaz, van rajta olyan szám is, mint például az „In the night”, amit még sosem játszottunk koncerten, de volt egy olyan érzésem, hogy ez a lemezre való nem baj, hogy nincs kipróbálva még, de ahogy otthon énekeltem egyre jobban megérintett lelkileg is és egyértelművé vált, hogy a lemezen a helye.

• IR / Jazz.hu: Kik a quartet tagjai? Mióta játszol velük?
• KA: A quartet tagjai: Dorogi Ákos – zongora, Gayer Ferenc – nagybőgő, Jeszenszky György – dob.
  2007-ben alakult a zenekar, de már előtte is játszottunk együtt többször is a budapesti Cotton Clubban és ott született meg a gondolat bennem, hogy velük szeretnék a jövőben is tovább dolgozni.

• IR / Jazz.hu: A „The Way You Look Tonight” című számban benne hagytátok a felvétel közben a párbeszédeteket. Számomra ez koncertközeli élménnyé varázsolja a dalt. Ilyesmi volt a célotok?
• KA: Nem is gondoltunk ilyesmire, csak több olyan zaj és beszélgetés lett felvéve a stúdióban, amin a visszahallgatás közben sírásközeli állapotba kerültünk a nevetéstől, főleg Gayer Feri, aki ahogy vége volt a számnak máris hozzáfűzött valamit, ami persze belelógott a felvételbe, na és a recsegős bárszék, amin ült, az szinte az összes számban fellelhető és ezek olyan életszerűvé tették a felvételt, hogy nem szerettük volna kivenni őket. Van még egy beszélgetés, ami benne maradt a felvétel végén a „What a difference a day made” című számban, ami szintén, persze lehet csak nekünk, de nagyon vicces kis párbeszéd lett.

• IR / Jazz.hu: Különleges hangszert választottál három számhoz. A harsona nem szerepel sokat, főleg nem énekesekkel.
• KA: Csapó Krisztián (harsona) a vendégünk a lemezen, akivel már volt szerencsém többször is együtt játszani a Budapest Ragtime Bandben is és a Varga Tivadar Triónak voltunk ketten vendégi egy műsorban. Már ott kiderült, hogy a bluesos hangzású számoknál nagyon jól működik a harsona, és persze az is fontos, hogy aki működteti, ebben az esetben Krisztián, egy remek és kiváló muzsikus, akivel tényleg öröm együtt dolgozni.

• IR / Jazz.hu: Az utolsó szám a lemezen nem standard. Ez amúgy az album címadó dala is. Kik a szerzők?
• KA: Dorogi Ákossal ketten írtuk a „Playing my song” című dalt. Ákos a zeneszerzője, én pedig a szöveget írtam. Mindenképp szerettem volna rátenni egy saját szerzeményt a lemezre, ami egy picit más irányba viszi a stílusjegyeket, és Ákos, amikor megmutatta, hogy az általam írt szövegre ő milyen zenét szerzett, akkor éreztem, hogy ez lesz az utolsó szám a lemezen, szép levezetésként és a címadó dal is.

• Irk Réka / Jazz.hu: Hogyan tovább? Lesz lemezbemutató a közeljövőben vagy volt már?
• Kelemen Angelika: A további terveink persze a lemez körül forognak és volt már egy kisebb lemezbemutató koncert Dunaújvárosban, de mindenképp tervezünk Budapestre is egy koncertet a lemez bemutatására a Budapest Jazz Clubba. Szeretnénk minél több helyen játszani ezt az anyagot, most ez a cél, és persze, ha úgy alakul, akkor saját számokat is írni, amiből ismét felvennénk egy albumot, és remélem, erre nem kell sok-sok évet várni. A koncert dátumokat pedig a facebook oldalamon lehet követni.