Itt több a jazz, mint a „Napoli’s Walls”-on, már-már klasszikus kamarajazz-megszólalást is emlegethetünk, például, amikor a lemezt nyitó „L’heure Pasolini”t, a gyűjtemény leghosszabb darabját hallgatjuk: itt egy hosszadalmas rubato bevezetésből 4/4-es melankolikus-elégikus pop kamaradarab lesz, majd a szám vége felé újabb váltás történik, és egy fokkal életvidámabb keringő dallamát halljuk. A francia falfestő azonos című képén a nagy olasz rendező saját holttestét cipeli.

Melankólia hatja át a Benjamin Moussay zongorista és a klarinétos interakciójára épülő „La dame de Martinques” című balladát is. E minimalizmust sikerrel oldja a lazább szerkezetű, 5/8-os „Prison”, illetve két rövid, közös improvizációra épülő darab („Esquisse 1-2”). Bizonyára nem főmű az album, de megérdemli alapos figyelmünket.

ECM – Hangvető, 2019

ECM 2645

1. L’heure Pasolini

2.  Shadows and Lines

3. La Dame de Martigues

4.  Extases

5.  Esquisse 1

6.  Prison

7.  Esquisse 2

8.  Darwich Dans la Ville

Közreműködnek:

• Louis Sclavis - klarinét
• Benjamin Moussay - zongora
• Sarah Murcia - bőgő
• Christophe Lavergne - dob