A hölgy, azaz Candelaria Buasso szép hangjáról és elegáns stílusáról volt ismert, ha hinni lehet egyes leírásoknak, akkor őt operaénekesként is számon tartják. Paulo Carizzo pedig saját jazz trióját vezette. Megint csak azzal kell kezdeni, hogy ha hinni lehet egyes leírásoknak, akkor egyik felvételüket, a „Barro Tal Vez” című számukat 12 millióan tekintették- illetve hallgatták meg a világhálón. Ez is ott van új lemezükön, a nemrég megjelent Cande y Paulo-n.

Tizenkét felvétel hallható ezen a CD-n, amelyen természetesen a latin jelleg dominál. Persze vannak eltérések, de jellemző, hogy az olyan standardokat is latinos felfogásban adják elő, mint például az „I Fall In Love Easily”, ami itt úgy hangzik, mintha Carlos Jobim írta volna. De a „Summertime”, vagy a „The Thrill Is Gone” is új, az eddig ismertektől eltérő formát kapott. A latinos stílusú számok közé a főként az amerikai popból ismert, különös hangulatú, balladás felvételek ékelődnek. Olyanok, mint például Neil Young dala, a „Sugar Mountain”, vagy mondjuk a Leonard Cohen szerzeménye, a „Treaty”. Nyugodt, elegánsan decens, kimért tempójú lemezről van szó. Természetes tónusú, mesterkéletlen énekről, és meglehetősen kevés hangról. Ettől szellős, szinte üvegszerűen átlátható szerkezete van minden felvételnek. Kifinomult, igényes hangszerelés, és a személyes hangú, már-már intim tónus teszi még vonzóbbá a CD-t. Az ének mellett Anthony Wilson gitárhangja uralja a lemezt, érdekes, de nem hivalkodó futamokkal és improvizációkkal, amelyek sokszor meglehetősen rövidek, csupán néhány taktusra korlátozódnak, és inkább csak díszítik, mint meghatározzák az adott zenei folyamatot. Érezni lehet, hogy a duóhoz csatlakozott muzsikusok mindvégig arra törekednek, hogy jazzesen frazeáljanak. Ezt a lemezt egyébként a legtöbb érdekelt internetes portál a smooth jazz kategóriájába sorolja. Annak ellenére, hogy nemcsak merít a pop világából a duó, de gyakran át is hajol e műfaj korlátján, vagy a maga stílusára formál ismert popdalokat, ahogy teszi ezt Cat Stevens „Into White” című számával, amelyből egy viszonylag tempósabb felvételt kreált, és a címét, illetve a szövegét pedig spanyolra fordította. Könnyen hallgatható muzsika a Cande y Paulo. De könnyen meg is lehet szeretni.

Igen, a smooth jazz nem örvend különösebb tiszteletnek sok zenész és jazzkedvelő szemében. Féltik a jazzt, hogy feladja értékeit, csak azért, hogy minél népszerűbbé váljon, minél szélesebb tömegeket érjen el. Azaz kommersz műfajjá válik, és szerintük épp a smooth jazz léte, erősödése a legékesebb bizonyíték erre. Léte és egyre nagyobb térnyerése, mondják. A másik tábor viszont arról beszél, hogy a jazz önálló zenei univerzum, amely teljes műfaji skálával rendelkezik, a legkönnyedebb zenéktől kezdve a mainstreamen át egészen a free-ig. És ez így természetes, teszik hozzá, kifejtve azt is, hogy egy habkönnyű jazz is lehet tartalmas, mint ahogy egy free felvétel is lehet tökéletesen üres és tartalmatlan.

 Annyi bizonyos, hogy a Cande y Paulo nem áll rosszul tartalmasság ügyében.

Decca, 2021

1. Treaty
2. Summertime
3. Limite En Tu Amor
4. Deja Atras
5. I Fall In Love Too Easily
6. Tuyo
7. Esperándote
8. Sugar Mountain
9. The Thrill Is Gone
10. Barro Tal Vez
11. Preguntan De Donde Soy
12. En Blanco Estas

Közreműködik: 

Cande Buasso: ének, bőgő
Paulo Carrizo: zongora, billentyűs hangszerek
Santiago Molina: dob
Paulo Carrizo - celesta
Larry Klein - bőgő
Victor Indrizzo - dob, perka
Anthony Wilson - gitár
Larry Klein - billentyűs