Szerencsésnek mondhatom magam, mert ennek a különleges tehetséggel megáldott, 1992-ben született lánynak meredeken felfelé ívelő pályafutását „konzis” korától figyelemmel kísérhettem. Egyik félévi vizsgáján láttam először zongorázni, a „tétel” egy standard, az „I Hear a Rhapsody” volt. A sok jól felkészült, a vizsgán becsülettel helytálló diáktársai közül már akkor kitűnt avval a plusszal, amit nem lehet tanítani. Ez a tehetség, írhatnám, de a többiek nagy része is az volt. A ragyogás, - jobb szót nem találva – azonban nem mindenkinek adatott meg.

A hétgyermekes zenészcsaládba született Petra testvérei is játszanak valamilyen hangszeren, ötödik gyerekként egy olyan környezetbe került, ahol mindig zene vette körül. A hétből hárman lettek hivatásos zenészek. Katus nővére énekes, a Jazzation acappella együttes vezetője és szövegíróként Petra albumán is közreműködött, a testvéri szeretet jegyében viszont Petra állandó zeneszerzője lett nővére formációjának. Öccse, a gitáros-énekes Benedek, az „Abigél” frontembereként a rock zenekar zenéit is szerzi. Petra négyéves kora óta hegedül és zongorázik, de sokáig a hegedűt tartotta elsődleges hangszerének, első nagy sikereit is klasszikus hegedűsként érte el. Már tizenévesen kiemelkedő eredményeket ért el a komolyzene területén, 2007-ben és 2009-ben kiemelt arany díjat nyert a Budapesten megrendezett Rados Dezső Hegedűversenyen, és koncertezett a Közép-Európai Ifjúsági Zenekarral is. Úgy tűnt, a klasszikus hegedű lesz az útja, de emellett a szabadabb, improvizatívabb műfajok is felkeltették érdeklődését, így végül némi meglepetésre az érettségi után, 2012-ben a Bartók Konziba felvételizett, és a jazz-zongora mellett jazz-ének szakon kezdte tanulmányait. 2015-ben felvételt nyert a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem jazz-zeneszerzés szakára, ahol Oláh Kálmánnál és Binder Károlynál tanult, de közben klasszikus hegedű tanulmányait is folytatta Környei Zsófia osztályában. Különleges tehetségét rangos díjak egész sorával ismerték el, ezek közül a 2016-ban kapott Magyar Zeneszerzők Egyesülete alapította Orszáczky Miklós-díjat, és a 2017-es Junior Artisjus-díjat mindenképp illik megemlíteni. Utolsó konzis évében alapított triójával már az évben, 2014 októberében bemutatkozott a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztiválon, majd a következő év elején a Jazz Showcase által bemutatott tíz ifjú, és ígéretes tehetségű együttes között is felléphetett. A trió aztán olyan nemzetközi zenei fesztiválokra kapott meghívót, mint például a Sziget Fesztivál, az Amersfoort Jazz Fesztivál, a Debreceni Bor- és Jazznapok, a Csíki Jazz Fesztivál, vagy épp a Nagyszebeni Nemzetközi Jazz Verseny, ahol Petra „A legjobb hangszeres előadó” díjat is elnyerte. Amikor 2018-ban az LFZE nyilvános diplomakoncertjén a Budapest Jazz Clubban színpadra szólították, már kétségtelen, ő volt a legismertebb, legnagyobb közönségvonzó név a végzősök között. Koncertje kezdetére a pár üres szék is gazdára talált, többen már csak a földön ülve figyelhették az elkövetkező eseményeket. A zeneszerzőként diplomázó Petra kompozícióiban a zenéé volt a főszerep, a virtuóz improvizációk a zene mélységét tették hangsúlyosabbá. Megcsillantotta kivételes zongora tudását, majd mikor hegedűre váltott, egyáltalán nem tartottam túlzásnak az egyik róla írt kritikában olvasott szellemes megjegyzést, miszerint Paganini az olasz Várallyay Petra.

A diplomakoncerthez hasonlóan, a múlt szombati lemezbemutatón is megcsodálhattuk Petra sokoldalú tehetségét, élvezhettük kompozícióit, zongora- és hegedűjátékát, valamint ezúttal énekét is. A kétrészes koncerten nem a lemezen található sorrendben játszották a számokat, az album nagyjából negyvenpercnyi, 11 számot tartalmazó anyaga közé bekerültek régebbi, és ahogy Petra májusban ígérte, az azóta írt új kompozíciók is. Petra zongorával, és a lemez 9. számával kezdett, az „Innocent Darkness” után a saját kompozíciók között szereplő egyetlen standard darab, a „My Favorite Things” hangzott el. Harmadikként a közönségkedvenc „Train” következett, majd ízelítőt kaphattunk Petra februárban a Zeneakadémián teltházas szerzői esten bemutatott első hegedűversenyéből. Ez sajnos nem került a lemezre, pedig a „Violin Concerto” 2. és 3. tételét otthon is szívesen hallgatnám. Feledhetetlen pillanatokat hozott, mikor Szikora Balázs dobja mögül a drum boxra átülve felelgetett Petra indiai ízekkel fűszerezett kihívásaira, és párbeszédükbe Berta Zalán is beleszólt. Egyelőre még Concero után játszott két új szám, a „The Healing Garden” és a „Confusion” is csak koncerten hallható, de a „Fading Lights” és a címadó, az első részt záró „Deadline Haze” viszont felkerült a korongra.

A második rész is fergeteges zongora futammal kezdődött, a „Simple Dreams” közben senki nem bóbiskolt el, és nem adott szendergésre időt a „Little Sunflower”, Freddie Hubbard szerzeményének feldolgozott változata sem. Ez a standard egyébként nem került a lemezre, mint ahogy a Petra írta „Stonewoods” sem, azonban a folk motívumokra épülő „Fall Like Rain” és a „Fears of Joy” igen. Mindkettőben Petra énekelt is zongorázás közben, a „Fall Like Rain” szövegét Katus nővére írta, a „Fears of Joy”-ban saját sorait énekelte. A „Duo for Violin and Bass Guitar” virtuóz párbeszéde az első részben hallott hegedű – drum box „párbajhoz” hasonlóan hatalmas ovációt hozott, de mint kiderült ezt is lehetett tovább fokozni. A koncert búcsúszámának tervezett, és a lemezre is utolsóként került, „Dies Irae” döbbenetes élményt adott. A középkori egyházi ének felfedezhető Berlioz „Fantasztikus szimfónia”, Liszt „Haláltánc”, Mozart „Requiem”, Verdi „Messa da Requiem”, valamint Rachmaninov „Rapszódia egy Paganini-témára” című művében is, Petra a halhatatlan elődökhöz méltóan nyúlt a Celano városában született, az 1200-as években élt Tamás nevű ferences rendi szerzetes végül 1570-ben a misekönyvekbe is bekerült korál melódiájához. Visszaadta a középkori dallamok egyszerűségét, mélységét, kenetteljességét úgy, hogy a „Dies Irae”, a harag napja, azaz „Napja Isten haragjának” erejét a klubban is érezhettük. Szerencsére nem a végítélet jött, sőt, a koncertnek sem lett vége, mivel egy ilyen katarzis után törvényszerű, hogy a közönség hatalmas ovációval ráadást követel, amely jött is, és ennek a végén már tényleges búcsút inthettek a kitartóan tapsoló közönségnek.

Petra klasszikus tudással rendelkezik, virtuozitása az ebből óriási munkával szerzett biztos technikán alapul. Szólói is szárnyaltak, de a virtuozitás önmagában, zenei mélységek nélkül üres lett volna. A magát „hungarian progressive jazz fusion” triónak definiáló zenekar műfaji sokszínűségébe beleférnek a rockzene, a metal és a folk elemei, jól megférve a szabad improvizációval, vagy a kortárs komolyzenével. Petra a különböző területek közötti kapcsolódási pontokat megtalálva, sikerrel próbál egyre több irányból közeledni a lényeghez, a nagybetűs ZENÉHEZ. Ennek az egyedülálló zenei világ létrejöttének természetesen Berta Zalán és Szikora Balázs is részese volt, egyszerre adtak biztonságérzet és állandó inspirációt Petra szabad szárnyalásainak. Az Independent Music Awards által kiírt díjak közül a Deadline Haze két kategóriában is jelölést kapott, a lemez a legjobb 5 fúziós album között versenyzett a fődíjért, a címadó darab pedig az "eclectic song" kategóriában került a zsűri által öt legjobbnak ítélt zeneszám közé, majd végül a nemzetközi közönség szavazatai alapján nyerte el a Vox Populi díjat, azaz közönségdíjas lett.

„Különösen örültünk annak, hogy a közönség díját kaptuk, mert ez megerősíti bennem azt: ha olyan zenét játszol, amire ösztönös késztetést érzel, akkor nem kell – önellentmondásokba ütközve – trendi eszközökkel eladhatóvá tenni ahhoz, hogy megszólítsa a közönséget.” – nyilatkozta boldogan Petra még a nyáron, a Népszava újságírójának. Az Opus Jazz Clubban a közönség reakcióit figyelve gondolom, ez az érzés tovább erősödött benne.

Várallyay Petra Trió - Deadline Haze lemezbemutató
Fotó: Somogyvári Péter

Opus Jazz Club, 2020. szeptember 26.