Maga a Nagykanizsai Honvéd Kaszinó évtizedek óta fontos színtere a helyi jazzéletnek, s egyben szimbolikus is, hiszen a zenekarvezetőnek és amerikai feleségének itt volt a hazai házasságkötése 2018-ban. Igazi jazz esküvő volt ragyogó koncerttel és örömzenével. Nos, Farkas Norbert bőgős és énekes felesége Clotile Bonner Farkas azóta több emlékezetes koncertet adtak itt. A koncert előtti bevezetőben nagyon elismerően szóltak az AVL-Érdi Jazz Fesztiválon való fellépésükről, ahol a közelmúltban léptek fel. Szintén pozitív üzenetet hordozott Horváth Jácint Nagykanizsa város polgármesterének köszöntője, aki személy szerint a város kulturális értékeként tekint a helyi jazzrendezvényekre. A koncertet megelőzően még egy rövid időre szót kértem. A nagyjából 120 fős közönséget a Köln ’75 című filmre invitáltam, ami Keith Jarrett legendás koncertjének létrejöttét állítja a fókuszba.

A szünettel nagyjából kétórás koncert a tradicionális New Orleans-i jazz számokra és közismert örökzöldekre épült némi kikacsintással a jazz világából. Nyitányként Farkas Norbert és a New Orleansban élő barátja Hunter Burgamy gitáros, bendzsós, énekes duóprodukciója hangzott el, az At Sundown című Walter Donaldson kompozíció. Hunter Burgamy-t Magyarországon kevesen ismerik, így essék szó róla is. Hunter 2005-ben kezdte meg gitártanulmányait, majd egyre magasabb szinten sajátította el főként a tradicionális jazz  műfaját. A híres bostoni Berklee School of Music intézményében 2017-ben végzett. Több együttesben és több műfajban is játszik. New Orleansban a francia negyedben található legendás Preservation Hall-ban 2018-ig dolgozott. Vérbeli multi-instrumentalista művész.

New Orleans a jazz szülővárosaként vonult be a köztudatba rendkívül sokszínű zenei világával, ami az elmúlt száz évben új színfoltokkal gazdagodott. Jazz és más stílusú szórakozóhelyek tucatjai várják az idelátogatókat. Nem is szólva a folyami hajókról (Steamboat), amik akár több napos utakat is kínálnak a Mississippin. Ezt csak azért említem meg, mert Norbi egy ilyen hajón ismerte meg jövendőbelijét Clotile Yanna Bonnert, akit a kanizsai közönség már első fellépése óta a szívébe zárt. Nem véletlen, hiszen a művész-zenész családból származó, Las Vegasban született Clotile igazi színpadi jelenség. Előadásmódja, megjelenése, humora most is rabul ejtette a közönséget. A „Route 66” és a mély emberi üzenetet hordozó eden abhez (így csupa kisbetűvel, ahogyan ő a nevét használta) szerzemény, egy nemzedék „himnusza” a „Nature Boy” igazi telitalálat volt. Nem kevésbé a Ray Charles által világhírűvé vált „Georgia, On My Mind” és a szintén világsláger az „All of Me”. Amikor pedig a kikacsintásról írtam, akkor pontosan az R&B és a funk zenéről ismert Allen Toussaint „Lipstick Traces” hangulatos szerzeményére gondoltam, ami az első blokkot zárta.

Rövid szünetet követően is híres örökzöldek domináltak. Ebből a blokkból a „Tenderly” és az „I Gotta Right the Blues” eredetileg egy Broadway darabhoz írt slágert emelném ki. Ez utóbbi is jazz sztenderdé vált. A „Float Me Down the River” című Nick LaRocca szerzeménynél viszont fájón hiányzott a bendzsó hangja, amit Hunter Burgamy igyekezett akusztikus gitárjátékával pótolni. Remek és nagyon életszerű volt a „The Song Is Ended” szám választása. Hiszen ki ne élte volna át azt a zenei élményt, hogy amikor vége a dalnak a dallam még tovább él, ha másként nem is, az álmainkban vagy emlékeinkben. Búcsúzásként az eredetileg egy gospel – „Lord Stand by Me” – változata a „Stand by Me” hangzott el, aminek szintén üzenetértéke volt.

A The Riverwalk Jazz Band a kezdetektől magasra tette a lécet és ezt a koncert végéig sikerült megtartani. Hunter Burgamy nagyszerűen játszott mind elektromos és mind akusztikus gitáron, de legközelebb a bendzsót is hozza magával már csak a Gyafi bosszantására is! Farkas Norbi, mint zenekarvezető végig vezette a zenekart és walking bass technikája sok számban is meghatározó volt. Clotile-tól profi előadást láthattunk megidézve többször is az ún. Broadway-stílus elemeit. Talán nem véletlenül. A quartet negyedik tagja a fiatal dobos Szatmári Mátyás volt, aki most kezdi tanulmányait a híres Graz-i Művészeti -és Zenei Egyetemen. Szívből gratulálok neki, hogy a nagyok között ilyen derekasan helyt állt. Végül óriási köszönet Halmos Ildikónak a Nagykanizsai Honvéd Kaszinó vezetőjének és mindenkinek, aki az újabb teltházas koncerthez, annak sikeréhez hozzájárult!

Nagykanizsa, Honvéd Kaszinó,  2025. szeptember 20. 

Fotók: Halász Gyula