A csinos énekesnő legújabb, „Everyday happiness” című lemezéről és saját új szerzeményeiből válogatott erre az alkalomra a Jazz Tett billentyűsével, Schmidt Misivel hangszerelt dalokat. Misi mellett Kollmann Gábor szaxofonon, Takács Donát basszusgitáron és Pödör Bálint ütőhangszereken játszott Sugárka zenekarában, és varázsolt igazi Fiesta hangulatot. A bolerótól a szambáig szinte a teljes latin palettát felölelő dalok ritmusaira egyre többen ringatóztak, majd a bátrabbak a széleken táncolni kezdtek.
Az utolsó dal előtt Sugárka a közönségre bízta a döntést, választhattak a „tapadós” boleró, brazil szamba, karibi salsa, vagy a …, de amikor idáig eljutott a felsorolásban nem kellett folytatnia, a hallható többség közfelkiáltással a kubai ritmusokra szavazott.
A visszajelzésekből már a koncert közben kiderült, a bemutatott új dalokkal tervezett lemez is biztos sikerre számíthat, Sugárka és társai ennek tudatában boldogan fogadhatták a tapsokat.
Fia előző napi emlékezetes koncertje után Jónás Rezső is bemutatkozhatott a fesztiválon. Sajnos kevés alkalommal koncertező, kiváló zongoristánk triójában Orbán György bőgőzött, Lakatos Pecek András dobolt, és már a negyedik fesztiválról beszámolva leírhatom, egyáltalán nem jelentett meglepetést, hogy az előzőleg latinra hangolt közönség a csarnokba érve az ő, nem igazán táncra hívó post bop gyökerű zenéjüket is értően, lelkesen fogadta.
A hasonlóság mindössze annyi volt, Rezső is készülő lemezére kerülő szerzeményeit mutatta be, és persze az is, hogy mindkét formáció a stílusában lenyűgözően játszott, lelkekhez eljutó zenéjével fogta meg a közönséget. Olvasóink talán emlékeznek a nyitónapon Horváth Balázs koncertjén gitárjával beszállni vágyó fiatalemberre. Ott volt szüleivel a zárónapon is, és talán pár év múlva már egy igazi gitáron játszva neki tapsolunk majd.
A latin körutazás, és a Blue Note kiadó fénykorának hagyományaira épülő kortárs zene után a Broadway világából kaptunk ízelítőt. Bolba Éva musicalekből, standard számokból válogatva azt a sokak által nosztalgiával emlegetett korszakot idézte fel, mikor a közönség önfeledten táncolt a jazz zenére. Triójában a dalokat hangszerelő Cseke Gábor elektromos zongorán játszott, és Sárkány Sándor bőgőzött.
A már óvodás korában színpadon fellépett énekesnő óriási hangulatot teremtett. Minden rezdülése élményszámba ment, érdemes volt figyelni mennyire együtt élt a zenével akkor is, mikor éppen társai szólói vették át a főszerepet. Show volt a javából, igazi örömzene, és táncba borult a tér.
Oláh Krisztián a baszk földön évről évre rendezett Getxo Jazz Fesztiválon ismerte meg Michelangelo Scandrogio olasz bőgőst. Kölcsönösen csodálták egymás zenéit, és mindketten fantáziát láttak egy duó létrejöttében. Michelangelót hazájában Krisztiánhoz hasonló tehetségként tartják számon, ő is számos díjjal büszkélkedhet, többek között Paolo Fresu az Umbria Jazz első díjával tüntette ki, és ő az egyetlen olasz muzsikus, akit beválogattak a washingtoni Kennedy Center rangos Betty Carter Jazz Ahead programjába. Tavaly a Magyar Zene Házában a zenei műfajok határait áttörő Sick.Boy formációban láthattuk.
Saját szerzeményeik mellett klasszikus feldolgozásokat játszottak, köztük természetesen Bartók második Bagatellje, de elhangzott Puccini „Musetta's waltz" áriájának változata is a Bohéméletből. A teltházas csarnokban mindenki áhítattal figyelte játékukat, aztán a végén dübörgő tapsvihar tört ki az alkalmi nézőtéren. Csoda volt, ezt mindannyian éreztük. Még két koncert következett, de én beértem ennyivel, és gyönyörű élményekkel búcsúztam a zárónapon.
Az ingyenesen látogatható fesztivál a jazz sokszínűségét bemutatva adott csodálatos közösségi élményt. Egyre többen családostól látogattak ki, és sokan az összes koncertet végigélvezték. Tóth Viktor mondása jutott eszembe, sokan itt döbbentek rá, hogy szeretik a jazzt.
A programok gördülékenyen követték egymást, köszönet a Józsefvárosi Önkormányzatnak, a szervezőknek, Egyed Erikának és Záhonyi Enikőnek, a támogató partnereknek, az Olasz Kultúrintézet, a Cseh Centrum, a Jazzfest Budapest a külföldi zenészek fellépésében nyújtott segítségének, és természetesen a kiváló hangosításért a Gríz technikusi csapatának! Jövőre találkozunk!
Rákóczi tér, 2024. szeptember 21.
Fotó: Somogyvári Péter