Gary Husband sokoldalúságát megcsodálhattuk két éve John McLaughlin 4th Dimension zenekarában, ahol elsősorban billentyűs hangszereken játszott, de beült a külön neki felállított dobokhoz is, és egy rövid szóló után őrületes párbajba kezdett a Dimension „hivatalos” dobosával, az indiai Ranjit Barottal, melynek győztese egyértelműen az extázisba került közönség lett. A tavalyi fesztiválon Nguyên Lê gitárossal duózva leginkább dobolt, majd dobosként csatlakozott az Ávéd János, Dés András, Fenyvesi Márton és Lukács Miklós alkotta Free Sounds kvartetthez egy szabad improvizációs örömzenélésre is. Legújabb, márciusban megjelent „Songs of Love and Solace” című lemezén viszont kizárólag zongorázik, társak nélkül, szólóban. „Egyedülálló tehetség, sötéten lírai zongorista, könyörtelenül találékony dobos és saját hangú zeneszerző” – írta róla Jazzwise Magazin kritikusa, és erről a Trafóban is meggyőződhettünk.

Mindez a „sötéten lírai” kivételével Tálas Áronról is elmondható, akinek hamisítatlan derűje, optimizmusa Husband utóbbi lemezéről válogatott, melankolikus szerelmes dalain is átsugárzott. Az ő szerzeményei is a repertoárba kerültek legutóbbi, olvasóink által az év albumának választott „New Questions, Old Answers”, és az előző két trió lemezéről, természetesen duóra hangszerelve, valamint Áron egy új, erre az alkalomra írt kompozíciója is elhangzott. Legújabb kérdéseire is megérkezett Husband válasza, és mikor beszélgetésükbe Husband új fonalat indított, úgy tűnt régi barátok beszélgetnek, akik félszavakból is megértik egymást, mindezt úgy, hogy előtte életükben nem találkoztak, ezen a koncerten játszottak először együtt.  Nem kellett túllocsogniuk semmit, egymás csendjét is értették, az összes variációt kipipálva, akár két zongorával, akár felváltva ülve dobhoz, zongorához, akár mindketten a dobokhoz, összekacsintva párbajozva folytatták eszmecseréjüket.

Ahogy például az ECM kiadónál bizonyos formációkat a főnökség hoz össze, az ő duójuk is hasonlóképp jött létre. A fesztivál egyik céljaként lett kitűzve, hogy lehetőség szerint minél több magyar muzsikust hozzon össze külföldiekkel, viszont meghívásra is számítva, elősegítve a hazai tehetségek bekapcsolódását a nemzetközi jazzéletbe. A külföldi fellépőktől megkérdezték, milyen hangszerest látnának szívesen vendégként, ezt követően a kurátori csapat, javaslatot tett a lehetséges vendégekre, akik közül szabadon választhattak. Husband esetében kézenfekvő volt, hogy a dobon és zongorán hasonlóan remeklő Tálas Áront ajánlják, így jött létre ez a különleges este, melyen a két kiváló zenészhez a végén a független szférában táncosként, koreográfusként 15 éve alkotó Egyed Bea is csatlakozott. Az eredmény: vastaps, tomboló siker és ráadás.

Tálas Áron dobolt már Lionel Louekével, Kurt Rosenwinkellel, zongorázott Jorge Rossyval, Ben Monderrel, közösségi oldalán tette közzé élményeit: „Egy életre szóló élmény volt Gary Husband-del duózni! Örülök, hogy megismerhettem Egyed Beát, aki csatlakozott hozzánk. Játszottunk saját számokat, egy újat is írtam direkt erre az alkalomra. Köszönöm, köszönöm Attilának, hogy összehozott minket!”  Kedves Áron, a szervezők, Kleb Attila és a kurátorok mellett Nektek, fellépőknek köszönjük ezt a kortárs jazz erejét megmutató, csodálatos koncertet!

A norvég billentyűs, Bugge Wesseltoft tavaly csodálatos szóló koncertet adott, idén triójával érkezett. A bőgős Dan Berglund, és a dobos Magnus Öström az 1993-ban alakult, nálunk is népszerűvé vált svéd E.S.T., azaz a Esbjörn Svensson Trio ritmusszekciójaként vált ismertté. Bár zenéjük a skandináv miliő minden aspektusát tükrözte, de mégsem az a sztereotip „skandináv hangzás" jött létre, amelyet elképzelhetnénk, nem fagyos hegyek vagy nyugodt fjordok feletti meditációra való zene szólt. A világszerte turnézó három hasonlóan gondolkodó muzsikus új, friss hangzással, a kísérletezésre nyitottsággal mutatkozott be a Trafó színpadán is.

A Rymden, a trió nevének jelentése „világűr" vagy „univerzum”, és univerzumukban drámai töltésű, legmagasabb szinten játszott jazzt hallhattunk. A Wesseltoft körül tornyosuló elektronikus billentyűzetek és a különféle effektusok létrehozásához használatos eszközök láttán gyanakodhattunk a veszélyre, hogy a trió túlságosan ezekre támaszkodik majd, de sikerült elkerülniük a kísértést, az eszközök tökéletes körítést adva szolgálták zenéjüket.

A kompozíciókon majdnem tökéletesen egyenlő részben osztoztak, de bármelyikük volt a szerző, a trióra jellemző hangzás egységes maradt. A minimalista zene, dallamok vokális megkettőzése, a dallamokban gazdag, atmoszférikus, hangulatos darabok, Bach, a filmzene, sőt a rockzene hatásai egymásba fonódva értek jazzé, hol drámát, hol feszültséget, hol megnyugvást hozó koncertélménnyé. Wesseltoft, Berglund és Öström szinte minden lehetséges hangot kijátszva a hangszereiből egy izgalmas, csillagközi utazás végén búcsúzhatott a közönségtől.

Jazzfest Budapest, Trafó, 2024. május 9.

 Fotó: Somogyvári Péter