Érdeklődéssel vártam tehát ezt a húsvéti koncertet, amelyen Liszt Ferenc késői egyházzenei műve, a Via Crucis big bandre készült adaptációját hallhattuk. A mű 2022-ben a Liszt-Ünnep felkérésére született, bemutatója annak nyitódarabjaként hangzott el a Szent István Bazilikában. Szerzői a zenekarvezető Fekete-Kovács Kornél mellett a zenekar tagjai-háziszerzői: Ávéd János, Bacsó Kristóf, Cseke Gábor, Korb Attila, Subicz Gábor, valamint a MAO-val szorosan együttműködő muzsikusok: Hofecker Dániel és Szabó Dániel. 

Az alapmű eredetileg két zongorára készült el, majd Liszt elkészítette oratórikus változatát is, amelyben mindössze egy zongora kíséri a kórust. Elmondható tehát, hogy legkevésbé sem a virtuozitásról, grandiózus hangszerelésekről és nagyzenekari apparátusokról szól a mű, épp ellenkezőleg, minimális zenei eszközökkel ér el drámai hatást. Kifejezetten izgalmasnak tűnt tehát, hogy egy hangzásban óriási potenciállal rendelkező big band, amelyet leginkább a gazdag, lehengerlő arrangementekkel azonosítunk, hogyan szólaltatja majd meg a művet.
Jelen adaptáció hangszerelési koncepciójának lényege az volt, hogy a kórus szerepét a big band helyettesíti, míg az énekhang két női szólista formájában marad meg a kompozícióban, amelyek közül az egyik klasszikus, a másik jazzénekes. A hangzást végül egy Hammond orgona egészíti ki. Énekesként Horti Lillát és Pocsai Krisztinát hallhattuk, a Hammond orgona mögött Fassang László foglalt helyet.

A mű követte az eredetileg mindössze csak mintegy bő fél óra terjedelmű alapmű szerkezetét, vagyis a Keresztút stációinak megfelelően a bevezetéssel együtt 15 – többnyire rövid, esszenciális - tételt hallhattunk. A tételek nagy része kibővített formában hangzott el, teret adva a főként improvizációk formájában megjelenő reflexióknak. Az improvizációk ezúttal a kompozíciónak alárendelt formában voltak jelen, a szabad improvizációnál kötöttebb formában, variációk és kadenciák formájában hallhattunk egyébként kiváló szólókat, főként Fekete-Kovács Kornél (szárnykürt), Ávéd János (tenorszaxofon) és Fassang László (Hammond orgona)  tolmácsolásában.

A mű részletesebb bemutatása bőven meghaladná egy szokásos jazzkoncert beszámoló terjedelmét, ezért most csak néhány, számomra meghatározó, szubjektív benyomást osztanék meg a koncertről:

Véleményem szerint jól működött az egész zenei koncepció, a zenekar képes volt kellő alázattal megmutatni az alapmű lényegét és üzenetét, sikerült elkerülni annak önkényes átértelmezését, ugyanakkor értékes zenei mondanivalóval kiegészítve létrehozni egy teljes értékű adaptációt. A MAO kapcsán már többször is tapasztaltam, hogy a hangszerelés nem csillog öncélúan, kifejezetten alá van rendelve a művészi összhatásnak, itt ez fokozottan követelmény volt és kiválóan meg is valósult.
Izgalmasak voltak a két különböző típusú énekhang kombinációi, a Hölgyek nagyszerűek voltak.  A Hammond orgona nagyon jól illett a hangszerelésbe, a legváltozatosabb hangszíneken szólalt meg, kiváló drámai hatással.
Igen jól szólt az egész zenekar, de ezzel a művel kapcsolatban nem ez a legfontosabb. Nem is az, hogy mennyire jól sikerült Liszt művét zenei értelemben feldolgozni. A lényeg, hogy a Keresztút megrendítő üzenetét, amit már Liszt is tolmácsolni akart, megfelelően képes-e közvetíteni az előadás. Benyomásom szerint ez maradéktalanul sikerült, hála és gratuláció az alkotóknak és az előadóknak!

Fotók: MAO