Ávéd János társai is a hazai zenei világ „márkás” képviselői: a jazzrajongók körében kevésbé ismert Fassang László orgonaművész, Horváth Balázs bőgős és Sárvári Kovács Zsolt dobos. Már az is némi pikantériát ad a muzsikának, hogy Fassang és Ávéd, éppen az utóbbi megállapítása szerint is „eltérő zenei hátterünkkel, de egységes zenei szándékkal kutatjuk egy stílusoktól független zenei nyelv megvalósítását kamarazenei kvartett környezetben.”  László, akiről tudni kell legalább annyit, hogy az orgonajáték nagyformátumú előadóművésze, ezúttal persze a klub Hammond orgonája mellett foglalt helyet. Ráadásul ez a koncert az „Orgonák Éjszakája” c. országos rendezvénysorozat időpontjában történt, amikor is rekorddöntési kísérlet jegyében mindenütt eljátszották Kovács Szilárdnak, a pécsi székesegyház orgonistájának az erre az alkalomra írott „Intrada” c. művét. A második szett első tételeként László is ezt tette szólóban, majd Ávéd János is improvizált a témára.  Itt mondom el gyorsan, hogy Fassang László legalább az előadott számok felében a klub remek Fazioli zongoráján is játszott, briliáns szólói meggyőztek arról, hogy jazzvénája is figyelemreméltó.

Persze szólni kell a csodás zenefolyamról, amit az estén át a kvartett produkált. Többnyire a komponistaként is „erős” Ávéd Jani szerzeményei domináltak, még egy olyan is akadt, amelyik annyira új, hogy címe sem volt. A „Have New” c. lemezről elhangzott a „The Present”, a „The Book” és, mint ott is, egy pusztán „Improvizáció” címre hallgató szabad zene. Az est egyik csúcsa volt a hagyományosabb jazz kedvelői számára is könnyen befogadható „Church Music” , egy gospel ihletésű remekmű. Mind a négyen fantasztikus teljesítményt nyújtottak, igazi „Istentisztelet” volt, erőteljes tenorjátékkal, gyönyörű orgonaszólóval és invenciózus bőgő- és dobkísérettel. De a ritmustandem játékára a kíséret szó nem is megfelelő: az egész este során a hangszeres művészet olyan magas fokát nyújtották, ami ma már joggal elvárható. (Hol van már a régi szolgai kíséret…) Horváth Balázs és Sárvári Kovács Zsolt egyaránt 1997-ben fejezték be tanulmányaikat a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Jazztanszékén és az elmúlt huszonkét évben ugyancsak jócskán kivették részüket a hazai jazzélet alakulásában, mivel számos formációban kiválóan helytálltak. Azokat a koncerteket, amelyekben Balázst láttam felsorolni is, csak archívumom „leltározása” révén tudnám. De elmondanám, hogy Zsoltot 2000 tavaszán ismertem meg, amikor a világhírű fuvolista, Herbie Mann a Fonóban ünnepelte 70. születésnapját. Ott a négy formáció egyikében, Borbély Misivel Zsolt kísérte a világhírű vendéget.

Ugyancsak egyházzenei ihletésű volt János „Children of the Light” c. szerzeménye, amely jól illusztrálta spirituális elkötelezettségét, amelynek legújabb példája a BMC kiadásában megjelent „The Fruit of the Spirit” (A Lélek gyümölcse) c. CD, ahol a Lélek szó a Szentlélekre való utalás.

Mindenki által könnyen befogadható darab volt Mike Oldfield egyik szerzeménye is, amiről János elmondta, hogy gyermekként édesanyja kocsijában sokszor hallotta ezt a melódiát, ezért jutott eszébe felvenni repertoárjára. Érdekes volt Jánosnak egy spanyolországi élményéből született „Talizmán” c. kompozíciója, ami a Rhonda nevű kisvárosban történt látogatásának hatása alatt született. (Nevével ellentétben ez egy gyönyörű városka, magam is jártam ott.)

Ennek a kis story-nak kapcsán jut eszembe az, hogy János rövid, de frappáns konferálása igazán üdítő, szemben a jazzmuzsikusok többségével, akiknek legfeljebb társaik bemutatásáig terjed a közönséggel való „kommunikáció”. Ez annál mulatságosabb, mivel éppen a bemutatott zenészek kedvéért jövünk el egy-egy koncertre, már kivéve azokat, akik csak a vacsora miatt, de ezeknek meg úgyis mindegy.

A vastaps hatására visszatért a négyes, és János „töredelmesen bevallotta”, hogy készültek egy ráadás számmal. Ez igazán rendhagyó volt, mert többnyire gyors, „blikkfangos” számmal szoktak búcsúzni a zenekarok. Nem így Jánosék, ők Arvo Pärt észt zeneszerző „Csend” c. számát játszották el – igazi ECM hangzásvilággal.

Kiemelkedő élményben volt részünk, igazán őszinte érdeklődéssel várjuk ennek a ritkán összeálló formációnak a következő fellépését!

Fotó: Stépán Virág