• MagyarJazz: Mivel készülsz a pénteki koncertre?
• Urbán Orsi: Mivel rendszeresen együtt játszom Ricsivel, kialakult repertoárból válogatunk, aminek fő csapásiránya a latin és a jazz házassága.

• MagyarJazz: Sok zenekarban énekelsz, de mindig megtartod azt a színvonalat, amit megszokhatott a közönséged. Mi motivál, hogy ne kacsints ki jobban a pop és más könnyedebb műfajok felé a nagyobb siker, ismeretség, sztárság reményében?
• Urbán Orsi: Azt nem döntöttem el, hogy nem leszek sztár, csak így alakult. Nagyon szeretem azt a stílust és közeget, amiben legtöbbször muzsikálok. Nem határolódom el a könnyedebb műfajoktól, azokat is szívesen játszom, meg hallgatom is, de mindig a jazz fele terelődik a dolog. A legutóbbi duó lemezünkön is találhatóak pop számok. De én legjobban a jazzben érzem magam otthon és így az van velem, ami ezzel jár.

• MagyarJazz: Hogy tudja egy énekesnő az esti fellépéseit összeegyeztetni a gyerekei körüli teendőkkel? Szerinted ezért választják kevesen ezt a pályát?
• Urbán Orsi: Nem tudom. Szerintem sokan jazz énekesek, többen, mint amennyit elbír Magyarország, ha szabad ilyen kegyetlenül fogalmaznom. Aki az lesz a gyakorlatban, az ezt nagyon akarja. Nehéz a családdal való egyeztetés, és sok logisztikát igényel, de megoldható. Sok énekesnek van családja és gyermeke is. De nem ez a legkönnyebb párosítás, az igaz.

• MagyarJazz: Énektanárként dolgozol a Bartók konziban és LFZE jazz tanszékén. Milyen tanácsokkal bocsátod saját útjukra a diákjaidat?
• Urbán Orsi: Az én célom, hogy a növendékeim olyan tudással és tapasztalatokkal kerüljenek ki, amikkel feleslegessé teszem magam. Nem lehet minden helyzetet, minden számot és minden motívumot megtanítani és megismertetni velük, de egy rálátást, stílusismeretet, technikai tudást talán igen, amivel aztán elboldogulnak. Itt is sokat számít a gyakorlat.

• MagyarJazz: Kérlek mondj néhány szót közelebbi és távolabbi terveidről. Tervben van már újabb lemez?
• Urbán Orsi: Mindig van tervben újabb lemez, habár manapság már ennek is megkérdőjeleződik a létjogosultsága. Még nem tudom, hogy milyen lesz, egyelőre igyekszem a nyáron felvértezni magam a leendő és meglévő feladataimra. Nagy megtiszteltetés, hogy a LFZE-en is én leszek. Azt hiszem, most nagyobb létszámú formációban gondolkodom, mint kettő, de biztosan jazz lesz.

Köszönöm.

Végre kisütött a nap, és egy izgalmas latin zenével dúsított péntek este elé nézhettünk.

A koncerten természetesen Révész Richárddal közös duó lemezükről játszottak, csak most a duót kiegészítette két csodálatos muzsikus, Kollmann Gábor szaxofonon, valamint Czibere József ütőhangszereken, aki különben a duó lemezen is néhány számban közreműködik. Mire is számíthattunk másra, ha Révész Ricsi neve felmerül, mint vérpezsdítő latin zenére. És ez nem az a mindenki által tábortűz mellett lejátszható, latin slágereket feldolgozó előadás volt, hanem a jazzt kedvelő füleknek is jóleső, vidám, pörgős, de egyedi, izgalmas, sok improvizációval dúsított zene.

Természetesen a latin számok szerepeltek a műsoron elsősorban, mint  Jobim híres bossa novája, a „Chega de Saudade” vagy angolul „No more Blues", és Amado Régis-Arthur Régis-től: „O Samba e o Tango”. Raul Midóntól a „Sittin’ in the Middle” salsa számban egész érdekesen hangzott Kollmann Gábor pörgős szaxofon szólója, ami igazán különlegessé tette ezt a latin számot. Ennél a számnál lehetett egy kicsit érezni a zongoraszólónál, hogy picit hiányzik a basszus, még ha a zongorát a hangtechnikus Dóczi Bence nagyon ügyesen úgy állította be, hogy a basszus erősebb legyen.

De nem csak latin zenét játszottak, hanem műsorra tűztek amerikai standardeket is, mint Orsi kedvenc szerzőjétől, Stevie Wondertől az „I Can’t Help It”-et, amiben az énekesnőtől kiváló scatteléseket, valamint remek funkys kíséretet hallhattunk. De játszották a James Bondból ismert örökzöldet, - gyönyörűen előadva ének-zongora duóban,- Hamlisch–től a „Nobody Does It Better”-t.

A szünet után egy swing szám kivételével csak latin dallamok szóltak. Duke Ellington híres száma a „Caravan” szólalt meg először, amiben nagyon érződik a szerzőtárs, Juan Tizol Puerto Ricói trombonista kézjegye. Urbán Orsi nagyon jól játszik a hangjával, de ebben a számban mindenkinek kiváló improvizációi voltak. Nem maradhatott el a közönség megénekeltetése sem, akik ez alkalommal nem voltak szégyenlősek, együtt énekelték a Gustav Lundgren „Marchinha„ témáját.

A végén előadott Chick Corea számban végre hallhattuk a „révészricsis” latin zongorajátékot, amikor beleesik a zongorába, hihetetlen tempót diktálva magának. Czibere Józsi is érdekes szólót adott, időnként mintha megduplázta volna önmagát, a csörgő, cajon, chimes, conga, claves és egyéb ütőhangszerek között, hol kézzel, hol seprűzve, hol dobverővel megszólaltatva a hangszereket maga körül.

Érdekes volt még, hogy Urbán Orsi a szaxofonos Kollmann Gáborral és a zongorista Révész Richárddal is többször unisonozott. Együtt szólalt meg az énekhang és a hangszer, sőt Révész Ricsi úgy játszott unisonot, hogy egy vagy két oktáv távolságban játszott. Ezen az estén hallhattuk majdnem minden latin tánc zenéjét, elhangzott rumba, szamba, salsa, bossa. Ha nem a terem közepén ülök, biztos táncra perdültem volna, és ahogy néztem, nem lettem volna egyedül.

Műsoruk:

Rachelle Ferrell: I Know You Love Me
Jobim: Chega De Saudade
Stevie Wonder: I Can't Help It
Régis: O Samba e o Tango
Sager-Hamlisch: Nobody Does It Better
Raul Midón: Sittin' in The Middle

Ellington: Caravan
Gustav Lundgren: Marchinha
Allie Wrubel: The Masquerade is Over
R.Midón: Everyone Deserves a Second Chance
Alejandro Sanz: Corazón Partío
Corea: Spain
Djavan: Maçã