Az énekesnő egy évre eltűnt, hogy a diplomájára tudjon koncentrálni, de most ismét aktívan szervezi már a koncertjeit. A diplomakoncertjén a BJC-ben sajnos nem tudtam ott lenni, de barátaim élő közvetítéssel segítettek, hogy picit azért jelen lehessek, olyannyira, hogy átjött még a streamingen is az önfeledt hangulat.
Azt hiszem egy énekesnőnél, főleg jazz-énekesnőnél, ahogy a hangszeres zenésznél is a legfontosabb, hogy a zeneszerszámát jól tudja használni, hibátlanul, tehát a hangjával tudjon bánni, ne is merüljön fel a közönségben, hogy esetleg hamisan énekel. Rebeka a kezdetektől fogva, tehát 3 éve, mióta elkezdte az egyetemet profi előadással bizonyítja, hogy erre a pályára született. A reklámgrafikusi szakmáját hátrahagyva Budapestre költözött, és a kreativitását a jazzben éli ki. A profi hangzás mellett nem elhanyagolható, hogy egyedi stílussal rendelkezzen, és jó ízléssel egy előadó. Így maradhat meg a közönség emlékezetében egy-egy jó koncert.

A zenekar tagja sem ismeretlenek fiatal koruk ellenére jazzkörökben. A gitáros Cseh Péter, aki az egyik legnagyobb fiatal jazzgitáros tehetség, saját zenekarát menedzseli már. Nemrég indított barátaival jazzklubot Budaörsön. A bőgős Miskolczi Márk a tavalyi Hangfoglaló Programban nyert Sebestyén Patrik Quintet tagjaként, de a Bencze Alma és a Fenyves Quartet állandó bőgőse is. A dobos Klausz Ádám fiatal kora ellenére sokféle stílusú zenekarban dobol, az újraszervezett Barabás Lőrinc Quartet új dobosa.

A koncerten elhangzott számok között volt jól ismert standard, jól ismert pop, rock és alternatív dal is. Azonban ami közös volt bennük, hogy mindegyiket a saját ízlésükre alakították, ami azt jelentette, hogy néha csak nyomokban lehetett ráismerni az eredeti zeneműre, de a jazz nyelvezetét használták.

Az izlandi énekesnő, Björk számával kezdtek, az „Unravel”-lel, amit a Radiohead énekese a kedvenc számának nevezett meg. Ha már a Radioheadről van szó, tőlük két jól ismert dal is elhangzott természetesen jazzre fordítva, a „High and Dry”, aminek csak a nem túl bonyolult refrénje hangzott el a dalszövegből, és a „Daydreaming” ballada, ami erős ritmus alapot kapott.  Előttük viszont Sting egyik száma csendült fel, akinek dalait sokan alakítják át jazz stílusra, sőt miután a zeneszerző jazz-zenekarokban is játszott, hogy képezze magát zeneileg, így koncertjein sok ilyen hangszerelésű dalát lehet hallani. A nevét is a Phoenix Jazzmen zenekar vezetőjétől kapta. Első szóló albumát pedig jelölték Grammyre, mint a legjobb jazz hangszeres előadás. Az elhangzott „Consider Me Gone” című szám 2011-ben is megjelent Christian McBride bőgős albumán. Azt hiszem, ez volt a kiindulópont Nagy-Babos Rebekáék produkciójának is, Márk bőgő szólóit jó volt hallgatni.

Ezután egy sokszor feldolgozott standard, a „Footprints” hangzott el, de természetesen nem Wayne Shorter eredeti verziójában, hanem egy szép felvezetővel, majd olyan dinamikával, ami maivá változtatta ezt a gyönyörű kompozíciót. Abbey Lincoln számát hasonlóan modern átdolgozásban hallgathattuk meg, a „Throw it Away” kicsit alternatív, de gyönyörű gitárszólóval hangzott el.

Fiatal szerzők műveibe is kaptunk betekintést, mint a tuniszi Dhafer Youssef, akinek arab motívumokkal átszőtt zenéjét kiválóan adta elő Rebeka. De a befejező szám még mindig a nagy kedvencem, amit az érdi és a müpás közönség is imádott, ez a fantasztikus svéd gitáros, - aki Oscar Peterson utolsó zenekarában is játszott,- Ulf Wakenius mágikus száma, a „Momento Magico”. A hosszú vastaps után még egy ráadást kaphattunk a zenekartól, Chick Corea - Flora Purim „Open Your Eyes, You Can Fly”

Energikus, dallamos, erős dinamikájú, sodró előadást hallhattunk az Opusban. Az énekesnő hangja különlegesen szép, a konferálása nagyon jól esik a nézőnek, utána beavatottnak érezheti magát, tiszta átéléssel tudja megfogni a közönségét. Rebeka elmondta, hogy a zenekari társakkal igazán jól megy a munka, inspirálják egymást, mindenki hozzáteszi a maga ötletét egy-egy számhoz. Számára a jazz egy eszköz, egy nyelv, aminek a segítségével meg tud szólalni, ahogy a zenekar szeretné.

A gitáros Cseh Péter és a bőgős Miskolczi Márk a háttérben maradtak, csak a szólóik alkalmával mutatták meg, hogy mesterei a hangszereiknek, különben alázattal viszonyultak a zenéhez és a zenekarvezetőhöz.

Egyedül a dobost éreztem, hogy mindig középpontban szeretne lenni. Jó alapot adott a quartetnek, megvoltak az energiák, a drive, de folyamatosan kitört, odaszúrt váratlan pillanatokban. Sokszor beszélgettem Balázs Elemérrel, hogy a dobos feladata a ritmusszekcióban a biztos ritmusalap, csak ritkán van lehetőségük, hogy magukra vonzzák a publikum figyelmét, hogy erre ráérezzen valaki, idő kell és érzékenység, amit 3 nap múlva meg is hallgattam Szakcsi-Regály-Balázs trió koncertjén. A fiatal dobosok közül talán leginkább Hidász Tomi és Richter Ambrus, akik ezt már rendkívül jól elsajátították, de mögöttük már több száz koncert van.

Akik kedvet kaptak, hogy meghallgassák ezt a kiváló zenekart, a Budapest Jazz Clubban augusztus 11-én 20.30-kor megtehetik. Augusztusban még fellépnek hó végén a MÜPA JazzTime fesztiválján.

https://www.bjc.hu/programok/eloado/nagy-babos-rebeka-quartet/

Fotó: Irk Réka

Opus Jazz Club, 2021. július 14.