Most fordítsuk meg a sorrendet.
Iyer, tudjuk, avatott triójátékos, aki méltán vált az amerikai kritikusok egyik kedvencévé Stephen Crump bőgőssel és Marcus Gilmore dobossal kiegészült hármasával. Vitán felül áll: az az Iyer-együttes egy remek trió. Viszont újabb zenekara, mellyel 2019. december 4-én mutatkozott be a cambridge-i (Massachusetts) Oberon klubban (s a koncertet még december folyamán követte a jelen lemez felvétele), egyszerűen szupergroup. Kijelenthető ez annak ellenére, hogy a most ötvenéves Iyer két lényegesen fiatalabb művészt vett be új együttesébe. A harminchét éves Linda May Han Oh távol-keleti ősei ellenére Ausztráliában látta meg a napvilágot, és mára hangszerének egyik legjobbja lett a világon, aki Marilyn Crispell, Maria Schneider, Myra Melford vagy Mary Halvorson (és mások) mellett azt bizonyítja, hogy korunkban a női zenekarvezetők és hangszeresek egyenrangúak férfi kollégáikkal. Oh eddigi életműve elsősorban Dave Douglashez kötődik, akit vagy hét lemezén kísért. Öt saját lemezt is jegyez, ezek közül a két legutóbbi az unikális Biophilia kiadónál jelent meg. Tudtommal ez az egyetlen lemeztársaság a világon, mely csupán igényes borítóval szolgál, CD nincs benne. A vásárló a tasak belsejében talál egy letöltési kódot, melynek segítségével MP3- vagy WAV-minőségben letöltheti magának a lemez anyagát.
Tyshawn Sorey dobos legalább akkora kincs, mint Oh. A New Jersey-ből származó, most negyvenegy éves muzsikus napjaink egyik legsokoldalúbb komponistája és előadója, aki szólódob-albumtól operáig mindenféle zenei vállalkozásban részt vesz. Tömören: a világ egyik legjobb dobosáról van szó, akit hazánkban még nem nagyon ismernek, holott 2005-ben fellépett a Trafóban Steve Coleman magyar zenészekkel kiegészült csapatában. Számomra a koncert messze legnagyobb élménye Sorey dobolása volt.
De térjünk vissza az Uneasy albumhoz.
Iyer 2013-ban írt alá szerződést a német ECM kiadóval, ahol eddig hét albumot tett közzé, különböző formációkkal, de a triófelállás tekinthető talán igazi specialitásának. Iyer az intenzíven politizáló jazz-zenészek egyike, ezt mutatja már a nyitó szám is (Children of Flint), egy lassú téma, melyben bőgő és dob diszkréten utat ad a zongoristának a téma kibontásában. A számot a michigani szennyezett ivóvíz-botrányban érintett gyerekeknek dedikálta a pianista-komponista. Az ezt követő „Combat Breathing” a CD egyik hosszabb szerzeménye, és még 2014-ben keletkezett, szintén részben politikai céllal, a Black Lives Matter mozgalom egyik megmozdulására. Ebben a szokatlan szerkezetű darabban már nagyobb (szóló)szerepet kap Oh, és Sorey is gyors, dialogikus dobolással veteti észre magát. Oh reflektív és dús játéka különösen figyelmet érdemel.
A lemezen található két feldolgozás se maradhat említetlen. Cole Porter „Night and Day”-e igazi nyaktörő mutatvány: ne várjunk tőle semmi megszokott, iskolás ujjgyakorlatot vagy fantáziátlan pastiche-t – az Iyer-trió egy-két percnyi viszonylag hagyományos standard-interpretációt követően alaposan elkalandozik a témától, így gazdagítva a hűtlenségükben hű, gondolatgazdag feldolgozások listáját. Ez a szám nem annyira a neves szerző, sokkal inkább McCoy Tyner előtt tiszteleg, aki Joe Henderson Inner Urge című Blue Note-albumán játszotta el a témát – a maga forradalmi módján.
Geri Allen kontrapunktikus „Drummer’s Song”-ja átiratának az ad különös feszültséget, hogy a dobos teljesen újszerűen kezeli az alapanyagot, míg a zongorista kitart az eredeti melódia mellett. Allenről tudható, hogy Iyer egyik támogatója volt, úgyhogy ez a szám a néhai pianistának szóló tribute-ként is hallgatható.
A zongorista kitartóan ápolja Geri Allen emlékét – e feldolgozáson túl is. Mint harvardi professzor, 2018-ban világhírű egyetemén konferenciát szervezett, ahol Allen zenei hagyatékát elemző előadások hangzottak el.
Akik szólóban is kíváncsiak Iyer játékára, megcsodálhatják azt az „Augury”-ban: ez is egy kreatív és izgalmasan épülő darab a lemez közepén. Itt Iyer természetesen szintén merész muzsikusnak (és szerzőnek) bizonyul: se ezt a rövid darabját, se az egész lemezt nem érdemes háttérzajként hallgatni, ahhoz túl fantáziadús és változatos. És mint azt a lemez címe előre jelzi, a trió nem ígér harmonikus zenei élményt, ehelyett aktív hallgatói részvételre, odafigyelésre számít.
A lemez utolsó harmadát ugyancsak hosszabb, helyenként hangútvesztőkre emlékeztető darabok uralják, így a címadó szám vagy a „Configurations”, mely először egy húsz évvel ezelőtt kiadott kvartett lemezen csendült fel.
A CD borítóján az ECM utóbbi évekbeli hagyományának megfelelően egy fekete-fehér fotó látható, Woong Chul An remek fényképe a New York-i szabadságszoborról. A ködpárák és a fehér felhők közé ékelődött, messziről fotózott (s ezért aprónak tűnő) jelképes mű, mely Manfred Eicher producer ötlete nyomán került a tasakra, mintha csak Vijay Iyer elgondolkoztató megjegyzésének – a rabszolgaság eltörlése Amerika befejezetlen vállalkozása – lenyomata lenne.
ECM, 2021
- Children of Flint
- Combat Breathing
- Night and Day
- Touba
- Drummer's Song
- Augury
- Configurations
- Uneasy
- Retrofit
- Entrustment
Közreműködik:
Vijay Iyer: zongora
Linda May Han Oh: bőgő
Tyshawn Sorey: dob
November 3-án 20 órától a MoMKultban élőben is meghallgatható, a GetCloser szervezésében Budapestre utazik a trió: https://www.facebook.com/events/1523832937821805