Ebben természetesen a szerződéses kötődések is jelentős szerepet játszanak. Már évtizedekkel ezelőtt is megfigyelhettük, hogy a  nyugati lemezeken feltüntették, hogy egyik-másik zenészt melyik „label” adta kölcsön az adott session számára. De ami igazán örvendetes a mai művészeti világban általában, a jazz műfajban meg különösen, hogy (amennyiben kissé pejoratív éllel ugyan) de elmondható, hogy az Internacionálé jóslata ebben a vonatkozásban megvalósult, hogy valóban „nemzetközivé vált a világ”. (És hála Istennek ebben már mi is benne vagyunk, hiszen számos zenészünk élt/él hosszabb-rövidebb ideig külföldön vagy ápol kapcsolatokat, bonyolít le közös projekteket Bolla Gábortól Juhász Mártonig.)

Az itt tárgyalandó lemez tipikus példája az említett tényezőknek, hiszen a formáció három tagja a legváltozatosabb ECM projektek résztvevője volt az elmúlt évek során. Ezek Mark Turner, amerikai tenorszaxofonos, az egzotikus névre hallgató hölgy, Linda May Han Oh bőgős, és a norvég trombitás, Mathias Eick. Éppen a produkció zongorista vezetője, Benjamin Lackner és dobosa, Matthieu Chazarenc neve nem volt ismerős, amikor a lemezt kézbe vettem. Az viszont a mai elvárásoknak felelt meg, hogy a lemezen rögzített tíz zenedarab szerzője az album névadója, azaz Benjamin Lackner, az egyetlen „kakukktojást” pedig a másik – kevésbé ismert muzsikus – Matthieu Chazarenc jegyzi.
Természetesen Mark Turner amerikai tenorszaxofonos neve cseng leginkább ismerősen a hazai jazzbarátok számára, de alighanem így van ez még akár Németországban is, bármennyire egy müncheni kiadó lemezéről beszélünk. Turner hazájában is nagy név, ugyanakkor az utóbbi években számos ECM albumot jegyzett saját nevén, mi is írtunk ezekről. De többször élvezhettük lebilincselő játékát élőben is magyar színpadon.
És ha már a nemzetközivé váló jazzvilágról értekeztem a korábbiakban, akkor Linda May Han Oh jó példa a kavalkádra. Shanghájból Malajziába emigrált kínai szülők gyermeke, aki három éves korától Ausztráliában nőtt fel és tanult zenét, majd tanulmányait a Manhattan School of Music-ban fejezte be. Ő is „régi ismerősünk”, hiszen már 2012-ben megcsodálhattuk játékát a Trafóban, ahol a Joe Lovano-Dave Douglas Quintet basszistája volt, majd 2017-ben a MoMSport hatalmas csarnokában a Pat Metheny Quartetben remekelt. Aztán 2019 tavaszán már saját trió formációjával kápráztatott el minket a BMC színháztermében adott koncertjével. Ő is az ECM művésze, így több albumon is találkozhattunk játékával.

Mathias Eick német származású norvég trombitás nem tartozik ugyan a legkeresettebb jazzmuzsikusok közé, de a neve alatt 2018-ben megjelent „Ravensburg” c. ECM lemezéről már mi is elismerőleg írtunk. (Érdekesség, hogy a német kisváros neve úgy lett a lemez címadója, hogy Eick nagymamájának szülőhelye volt.) Maga a trombitás is Miles Davist és Clifford Brownt nevezi meg azok között, akik hatással voltak (és vannak) művészetére, a későbbiek közül pedig Kenny Wheelert és Thomas Stankot!

Benjamin „Benny” Lackner, a lemez névadója, kitűnő német zongorista. A német nyelvterület geográfiája nála is visszaköszön, hiszen a kedves osztrák kisváros, Murnau az egyik kompozíció címadója. Ő német anya és amerikai apa gyermekeként született Berlinben 1976-ban. 13 éves volt, amikor a család Kaliforniába költözött. Mestere és mentora Brad Mehldau volt, ami nem rossz referencia... Érdekes, hogy 30 évesen szülővárosában telepedett le, ahol Jerome Raymond (bőgő) és Matthieu Chazarenc (dob) társaságában alapított triójával járta a világot. A leghíresebb jazzklubokban és fesztiválokon szerepeltek és a 2019-ben felvett Drake c. lemezük is nagy sikert aratott. Lacknernek ez a nyolcadik saját lemeze, és a második az ECM márkán. A Last Decade c. 2022-es ECM albumon is feltűnik már Mathias Eick trombitás... 

 A francia dobos, Matthieu Chazarenc egy Agen nevű délnyugat-francia kisvárosban született 1977-ben. Hat éves korától dobol. Hazájában és Amerikában is képezte magát, főként magánúton végezte tanulmányait. Otthon Daniel Humair, New Yorkban pedig Jeff Ballard és Ari Hoenig voltak a mesterei. Referencia listáján számos neves európai és amerikai zenész szerepel...

Ahogyan említettem Lackner sem „lóg ki a sorból”, ez is egy szerzői lemez. Szerencsére neki van komponista vénája, nem csupán az elvárások miatt adja elő saját szerzeményeit. A kvintett felállás a klasszikus modern jazz formációja: két fúvós (trombita és tenorszaxofon), a zongoránál a „leader”, valamint a ritmus-tandem (bőgő és dob). Kellenek-e ennél ideálisabb feltételek? Jó zenei anyag és eszményi formáció. Nem tipikus ECM sound, de – legyünk őszinték – ez nem mindig találkozik az akár igényesnek nevezhető jazzrajongók elvárásaival. Ennek az albumnak minden pillanata élvezetes. Gyönyörű melódiák, briliáns hangszeres játék minden muzsikus részéről, tíz zenei gyöngyszem összesen 48 percben. A tételek legalább háromnegyede könnyen befogadható, és az egész produkció egy kissé meditatív, olykor himnikus balladákból felépített zenefolyam. Úgy tűnik, hogy előnyös, hogy egyetlen szerző művei hangzanak el. Ezt igazolja az is, hogy a dobos jegyezte három perces Chambary (a lemez legrövidebb száma), ami a két fúvós improvizációja, őszintén szólva kissé „ki is lóg” a sorból...

Érdekes, hogy a címadó első számban csak a tenor szerepel, de aztán a két fúvós gyakorta játszik unisonoban. Szólóik figyelemreméltók. A bőgős hölgy két számban (Murau és Ahwahnee) is szinte főszerepet kap. A zongorajáték kiemelkedő, a dobos pedig olyan szenzitív módon teszi a dolgát, hogy oktatni kellene egyik-másik „megvadult” zenésznek.
Összefoglalva: élvezetes hallgatni való, könnyen befogadható zene mindenki számára, akinek minimális vonzalma van – mai kifejezést használva – a kortárs improvizációs művészet irányában.         

BENJAMIN  LACKNER          SPINDRIFT       ECM  Records/Hangvető

• Spindrift
• Mosquito Flats
• More Mesa
• Chambary (Matthieu Chazarenc)
• See You Again My Friend
• Murnau
• Fair Warning
• Anacapa
• Ahwahnee
• Out of the Fog

Minden szám szerzője Benjamin Lackner  (kivéve a 4.)

Közreműködnek:

Benjamin Lackner   zongora
Mathias Eick   trombita
Mark Turner   tenorszaxofon
Linda May Han Oh   nagybőgő
Matthieu Chazarenc   dobok