fbpx

Kitörés a megszokott hangzásból – Életműinterjú a 80 éves Dudás Lajossal

2021. február 05.

Játék! 5 zenei DVD-filmet ajánlott fel a születésnapos Dudás Lajos!
Sokunk kedvelt kortárs klarinétművésze, Dudás Lajos Európa egyik vezető tekintélye a hangszerén. Fél évszázada Németországban él, de amikor teheti, egy-egy fellépés erejéig hazalátogat Budapestre. Színvonalában és terjedelmében egyaránt jelentős életművet mondhat magáénak. Nem egy albuma, így az Urban Blues vagy a Brückenschlag, a modern jazzklarinétozás mesterműve. Hazájában azonban még ma sem ismerik eléggé pályafutását, melynek néhány érdekes és maradandó pillanatát idéztük föl vele beszélgetésünkben.

  1. Máté J. György: Hogyan emlékszel vissza tanulóéveidre? Mikor és miért kezdtél el klarinétozni?

Dudás Lajos: Miután elment a kedvem a zongorázástól, klarinétozni kezdtem. Ez úgy tizenkét-tizenhárom éves koromban történt, rövid zeneiskolai előkészítés után bekerültem a konziba, és ezzel majdnem párhuzamosan beindult hivatásos zenészi pályafutásom is. Újabb lökést adott, amikor nagyjából tizenhat-tizenhét éves koromban édesanyám kezembe nyomott egy használt Toneking altszaxofont. Néhány héttel kesőbb a gimnázium szombat esti táncrendezvényén már west-coast stílusú számokat játszottunk a barátaimmal.
Mind komolyabban vettem klarinéttanulmányaimat, s emellett autodidakta módon egyre többet foglalkoztam a szaxofonnal is.
         Egyszer megkérdeztem a főiskolai tanáromtól, hol lehet jazzt tanulni, mert érdekelne. Azt felelte: jazzt tanulni? Sehol. Nem is tudtam, hogy azt tanulni kell. Tudni kell az összes dúr/moll skálát, és sok jazzt kell hallgatni. A többi megy magától…
Manapság minden faluban van jazziskola, sajnos ezzel együtt a fellépési lehetőségek száma nem emelkedett!

 

  1. MJGy: Korai felvételeiden szaxofonokon is játszottál. Mikor és miért döntöttél úgy, hogy csak klarinétozni akarsz?

Dudás Lajos: Szabadúszó muzsikusi tevékenységem fő hangszere a szaxofon volt, de nagyjából tíz év után már nagyon hiányozni kezdett a klarinét és a módszeres gyakorlás, ami az állandó utazás és a szállodai szobákban való elhelyezés miatt, valamint hasonló okokból teljesen a háttérbe szorult.
Letelepedésem és pedagógiai működésem tette lehetővé, hogy ismét komolyan foglalkozzak a klarinétozással.  Mindez a 70-es években történt. Egy ideig kizárólag klasszikus zenét játszottam a sikeres Trio d’anches tagjaként. Egy-két év után azonban elegem lett belőle, túl sokat kellett próbálni, és ehhez képest a koncertek száma alacsony volt, de a jazz is egyre jobban hiányzott. Egy mini koncertsorozat keretében néhány alkalommal előadtam Glazunov Versenymű altszaxofonra című igényes művét a Neuss-i Kamarazenekarral, valójában főleg a saját megnyugtatásomra – hogy ezt is tudnám csinálni, ha akarnám! Ennél többet nem akartam elérni ezen a hangszeren.
Ezután kezdtem kísérletezni, hogyan lehetne modern jazzt játszani klarinéton anélkül, hogy folyton Benny Goodman nevét emlegesse a közönség és a szakma…

  1. MJGy: A 70-es évek elejétől Németországban élsz. Évekig tanítottál docensként a neussi pedagógiai főiskolán. Hogyan emlékszel vissza ezekre az oktatói évekre?

Dudás Lajos: Mint minden oktatói tevékenységnek, az én munkámnak is volt hátránya és előnye. Gyakran próbaltam a „lelkes“ növendékeket lebeszélni a zenei pályáról, mondván: „Miből akarsz megélni, családot alapítani? Nem te vagy az egyetlen, aki Mozart A-dúr klarinétversenyét jól játssza.”
De azért van néhány növendékem, akire büszke vagyok, az egyik például pedagógus a freiburgi Zeneművészeti Főiskolán, a másik basszusklarinétos a Frankfurti Operaházban, egy harmadik zeneiskolai igazgató Leverkusenben, és így tovább … Az egyik legtehetségesebb növendékem, Sebastian Buchholz első helyezett lett a német országos ifjúsági jazzversenyen – őt meghívtam a Change of Time című CD- lemezem felvételére, később pedig az igen sikeres Chamber Music Live CD lemezemen is közreműködött.
Amikor azzal állt elő, hogy szeretné kitanulni a hangszerkészítő szakmát, szintén támogattam: beajánlottam Európa elsőszámú szakképző intézetébe, a párizsi Selmer céghez.

 

  1. MJGy: Mikor és hogyan találtatok egymásra legközelebbi munkatársaddal, Philipp van Endert gitárossal, akivel általában duóban játszotok?

Dudás Lajos: Egy szép napon éppen a düsseldorfi lemezstúdióban készítettem valamilyen felvételt, amikor bejött egy elegáns hölgy, és azzal állt elő, hogy a fia gitáros, elvégezte a híres bostoni Berklee zenei főiskolát, hazajött Németországba, de sajnos semmi kapcsolata nincs az itteni zenei élettel, tudnék-e segíteni neki.  Meghallgattam Philippet, meghívtam a következő fellépésemre, de nem ígértem neki semmi többet. Ebből az egyszerinek indult zenei kapcsolatból idestova egy huszonöt éves, igen sikeres, gyümölcsöző művészi együttműködés vált.

 

  1. MJGy: Nem ez az első nyomtatásba kerülő beszélgetésünk, de valamiért eddig még sose ejtettünk szót a Pannon Jazz kiadásában napvilágot látott Juxoli című lemezedről, melyen a napokban elhunyt Howard Johnson tubással/baritonszaxofonossal/basszusklarinétossal játszol együtt egy kvintettben. Milyen emlékeket őrzöl közös munkátokról?

Dudás Lajos: A párizsi Selmer hangszergyártó cég meghívott néhány zenészt a nemzetközi mezőnyből a vállalat fúvóshangszereinek bemutatására. A bemutatót lemezfelvétellel is egybekötötték. Az eseményen természetesen magam is részt vettem mint „Selmer Endorser”, azaz olyan muzsikus, aki nevével és játékával hitelesíti a cég termékeit. Korábbi altszaxofonos növendékem, aki időközben a Selmer alkalmazottja lett mint hangszerkészítő, szintén szerepet kapott az alkalmi zenekarban, akárcsak a Hamburgban élő Howard Johnson, aki tubán, baritonszaxofonon, basszusklarinéton és kontraaltklarinéton játszik a sessionön. A hangszereket a cég bocsátotta rendelkezésünkre. A három fúvós kiegészült a Párizsban élő kameruni gitárossal, Jack Djeyimmel, valamint a jól ismert spanyol ütőhangszeressel, Ramón Lopezzel. Izgalmas, de fárasztó produkció volt – mindennemű felkészülés és kottaanyag nélkül játszottunk kora délutántól másnap hajnalig, és utána következett a fotózás. Csak arra emlékszem, hogy a felvételbe iktatott rövid szüneteket szótlan pihenéssel töltöttük a stúdió heverőin. Viszont emlékezetes maradt a lemez komoly visszhangja: „a 90-es évek egyik legizgalmasabb etnojazz-produkciója” – írta valamelyik szaklap.

  1. MJGy: Legalább 60 LP-n és CD-n hallható a játékod. Két kérdésem van e számra is jelentős életművel kapcsolatban. Az első: melyik albumodat vinnéd magaddal arra a bizonyos lakatlan szigetre, ha volna ott áramszolgáltatás, és miért?

Dudás Lajos: Egy nem lenne elég!  Egyszer egy kritikus megjegyezte, hogy ha valakinek egyetlen lemeze van Dudástól, az nem tudja, hogy tulajdonképpen milyen zenét játszik! Legkevesebb hármat vinnék, konkrétan az Urban Blues-ta berlini Konnex lemezcég kiadása magába foglalja két nagylemezem digitális felújítását; a Detour-t 1980-ból, mely a hónap jazzlemeze lett a  Baden-Baden-i rádióban, valamint a Monte Carlo-t1982-es EMI/Electrola nagylemezemet Zoller Attilával, rajta a monacói zeneszerzőversenyen nagydíjat nyert kompozícióm eredeti felvételével (Urban Blues). Mindhárom lemez nagy lökést adott karrierem folytatásához!
Elvinném továbbá Music for Clarinet című CD-met, egy válogatást kamarazenei kiruccanásaimból. Ez a korong tartalmazza Concerto for Clarinet című szerzeményemet a Kölni Rádió Szimfonikus Zenekarával. De nem hagyhatnám otthon az utolsónak szánt 2018-as CD-t, a  Return to the Future-t sem: ez egy pillantás a múltból a jövő zenéjére. Magába foglalja a jazz lényeges elemeit a swingtől a kortárszenei szabad rögtönzésig. Ez a CD egyben életművem áttekintése, melyről hadd idézzem egyik kritikusomat: „Dudás számtalan stílusban bebizonyítja rátermettségét és önbizalmát, iránymutató klarinétjátéka örökké fiatal és időtlen.“

  1. MJGy: A második: lemezeiden többféle stílusban kipróbáltad magad: játszottál modern mainstream muzsikát, free jazzt, sőt fusiont is. Melyik stílust érzed a legközelebb magadhoz és miért?

Dudás Lajos: Kérdésedet az előbbiekben részben már megválaszoltam. Lelkesedéssel belevetem magam egy stílusba – legyen az mainstream vagy free – és megpróbálom a magam ízléséhez alakítani. Egy bizonyos idő után megunom, érzem, hogy kezdek egy helyben topogni, ismételni önmagamat, vagyis művészi értelemben zsákutcába kerültem. Itt az ideje, hogy másfelé forduljak. Erről beszél a délnémet Südkurier című napilap, amikor azt írja, talán a koromra is utalva: „Dudás közben megengedheti magának a luxust, hogy csak azt tegye, amihez valóban kedve van.“

 

  1. MJGy: Különböző kamarajazz-összeállításokban vagy hallható a lemezeiden. Nagyzenekari felvételeid azonban ritkák. Pedig egy videó megőrizte remek fellépésedet egy Charles Tolliver vezette szuper-nagyzenekarban. Sose gondoltál saját big band létrehozására?

Dudás Lajos: A nagyzenekari jazz valahogy sosem tartozott a kedvenceim közé. Félreértések elkerülése végett: szívesen hallgatom, de kisebb összeállításokban jobban érzem magamat. Pedagógus korszakomban zenekari gyakorlatot is kellett tanítanom, azt hiszem, abban az időben sikerült egy-két jó big bandet összeállítanom. Magam is sokat tanultam belőle, mivel inkább saját hangszereléseket adtam a fiúknak, hogy a zenekar sajátos hangzást érjen el. Előfordult, hogy az első próba közben a hajam is égnek állt: hát ilyen borzalmakat firkáltam össze-vissza? Javítottam, amit csak tudtam, újrakezdtem, és szép lassan minden egyre jobbá vált. Ezt nevezik learning by doingnak.

  1. MJGy: Közelgő 80. születésnapod az apropója ennek az interjúnak. Visszatekintve eddigi zenei pályafutásodra melyek voltak azok a pillanatai, amelyekre a legszívesebben emlékszel?

Dudás Lajos: Felejthetetlen a Baden Baden-i Jazzprodukció, melynek Charles Tolliver is része volt. Az ottani szervezők egyben a legjobb német producerek voltak (Joachim-Ernst Berendt/WernerWunderlich), akik szabad kezet és sok pénzt kaptak munkájukhoz. Az általuk szervezett jazzmeetingre tizenegy ország tizenegy szólistája volt hivatalos. Minden zenésznek két-két számmal kellett hozzájárulnia a produkció sikeréhez. Magam például egy fafúvós kvartettkompozíciót és egy kvintettszerzeményt vittem magammal, utóbbi nemzetközi együttesre készült. Előadásán Harvey Weinapple/USA, Hans Sparla /NL, Vitold Rek/PL, Vladimir Tarasov/RUS és Dudás Lajos/HUN vett részt.
         Mind a próbákat, mind pedig a kész számokat rögzítette a Südwestrundfunk Radio und Fernsehen, később részletekben leadta a teljes műsort. Charles Tolliver trombitás egy duó- és egy nagyzenekari számmal jött a meetingre, az utóbbi szám nyilvános bemutatójára a záróhangversenyen került sor, valószínűleg ennek a részletét ismered.
         Tényleg felejthetetlen hét volt: egyfelől a nagyszerű zenék, másfelől a luxusszínvonalú ellátás: szuper szálloda, evés-ivás, esténként rulett a világhírű Baden-Baden-i kaszinóban… A régi szép idők! Ma már sehol nem akad pénz ilyen nagyvonalú produkcióra.
         Ha pályafutásom mindegyik nagy pillanatát felsorolnám, szétfeszíteném az interjúnk kereteit. Maradjunk csak egy-két további példánál: Northsea Jazzfestival Hágában, a műsorban Miles Davis, Dave Brubeck, a Weather Report, Dizzy Gillespie… és jómagam. Aztán: egy nagy ORF-produkció Bécsben, a Rádió kultúrházában, 60. születésnapom alkalmából. Vagy: kulturális delegáció tagjaként Düsseldorf/Neuss testvérvárosaiban, Saint Paulban és Minneapolisban, ahol kvartettemmel jazzkoncertet adtunk a Mississippi-Rajna gálaesten, másnap pedig kétzenekaros fellépésünk volt a város elegáns jazzklubjában az Ira Sullivan Quartettel.

 

  1. MJGy: Interjúidban ritkán beszélsz a családodról. Házas vagy és van egy lányod…

Dudás Lajos: A hatvanas években többször turnéztunk Kelet-Európában is, és ennek keretében hosszabb időt töltöttem Bulgáriában. Plovdivban a Művészkávéház volt a bohémek találkahelye: színészek, zenészek, táncosok fordultak meg itt. Konyak és feketekávé volt a fő táplálék, a cigarettafüstöt vágni lehetett, miközben a művészek egymás szédítették, ugratták… Ott ismerkedtem meg leendő feleségemmel, aki a városi színház szólótáncosnője volt. Beleszerettem, és néhány hónappal később Szófiában összeházasodtunk. 
         Lányom születése kissé kalandos história. 1971 szeptemberében Baselben játszottunk, és egy szép napon átsétáltunk a német oldalon fekvő kisvárosba, Weil am Rheinbe. Nejem kilencedik hónapos terhes volt, nem akartam, hogy velünk jöjjön, elvégre soha nem lehet tudni… A baseli kórházban is tudtak a dologról, felkészülten várták a feleségemet, aki végül mégis úgy döntött, részt vesz a kis kiránduláson. De mit ad isten, megtörtént, amitől féltem: alig néhány perces németországi séta után megjöttek a szülési fájdalmai. Pánik! Kórházat kellett keresni az idegen kisvárosban. Szerencsére sikerült, és egy órával később büszke apja lettem egy kislánynak, aki tervünk ellenére nem Svájcban, hanem Németországban jött világra. Nem kapott lehetőséget szülővárosa megismerésére – egy hónappal később a Frankfurt melletti Hanauba költöztünk. Azt hiszem, máig sem tudja, hogyan néz ki a szülővárosa…

  1. MJGy: Mivel töltöd a napjaidat mostanában, a vírusveszély idején?

Dudás Lajos: Az utóbbi hónapok meglehetősen zsúfoltak voltak, nagy érdeklődést tapasztalok születésnapommal kapcsolatban. Szaklapok, folyóiratok munkatársai keresnek meg, portrékat írnak rólam vagy interjúkat készítenek. Mások stúdiókba hívnak zenélni. Ezt úgy fogom fel, mint apró kártérítést azért, amiért 2020-ban nem volt lehetőség koncertezni.

 

  1. MJGy: Elégedett vagy az életműved kritikai megítélésével?

Dudás Lajos: Elégedett vagyok, panaszra valóban semmi okom. Miért is lenne? A nyugat-európai médiákban évtizedek óta cikkek, portrévázlatok, interjúk százai foglalkoztak velem és a zenémmel. Egy katalógus alapján úgy tudom, pontosan 530 cikkről van szó, de még biztosan lappang néhány egyéb írás is. Számtalan rádió- és tévéprodukció részese lehettem, ahol alkalmasint teljesen szabad kezet kaptam. Például Frankfurtba hívott szólistának a Radio Jazzgroup. Kérdezi a jazzszerkesztő: „Lajos, szeretnél egy vendégszólistát magad mellé? Meghívjuk, akit akarsz, mindegy, hogy angol, amerikai… Fizetjük a honoráriumát, a repülőjegyeit és a teljes itt-tartózkodását. Akarod Charles Lloydot? Vagy Archie Sheppet? Van pénzünk és el kell költenünk.” Egy pillanatra a szívemhez kaptam a nagy lehetőség hallatán, de aztán úgy döntöttem, jöjjenek inkább a barátok. Így nyílt alkalmam Zoller Attila, Kőszegi Imre, Szirmay Márta vagy Tommy Vig meghívására.
         A hivatalos magyar jazzélet – a fentiekkel ellentétben és ezek dacára jórészt nem tudott rólam vagy nem tartotta fontosnak megismerni művészi pályafutásom legsikeresebb éveit. A rólam szóló egyik ritka magyar nyelvű cikk szerzője ezt írja a 90-es években: „…az utóbbi időben több lemezt láttam tőle a boltokban, ezek közül egyet sem ismerek, nem tudom, miféle zene a fő területe, úgy tűnik, főként klarinétra specializálta magát.” Hát igen, erre mit válaszoljon az ember? Legjobb, ha meg se szólal. Azért akadt elvétve olyan magyar jazzrajongó is, aki kapcsolatot keresett külföldre került magyar származású jazzmuzsikusokkal, Zoller Attilával, a Párizsban élő Seffer Józseffel, velem…, de sajnos az ezirányú próbálkozásokat nem vette komolyan a szakma, mondván, senki se foglalkozzon olyasmivel, amihez nem ért.  

 

  1. MJGy: Sokakat tanítottál zenére. Mi az az útravaló, amellyel elengedtél magad mellől egy klarinétos növendéket, aki hivatásának választotta a zenét?

Dudás Lajos: A válasz erre a kérdésre az úgynevezett „jótanácsok” kategóriába tartozik, melyet a növendék többnyire ismer és flegmatikusan elvisel.
Gyakorolj, nyisd ki a füled, hallgass sok zenét… Időközben ugyanis megtanulta, illetve rájött, hogy legfontosabb a gyakorlat, a közönség elé lépni, produkálni magát. Sajnos egy fiatal zenésznek erre gyakran nem adódik lehetősége.
Fontosnak találom, hogy egy kezdő jazz-zenész tanulmányozza, megértse a nagy elődöket, de időben tudjon elszakadni tőlük. Ha ez nem sikerül, talán jó zenész lesz ugyan, de epigon marad, márpedig ne ez legyen egy művész célja!

                               

  1. MJGy: Össze tudnád foglalni néhány szóban vagy mondatban, magad miként tekintesz a zenei életművedre?

Dudás Lajos: Komoly kérdés, melyre nehéz megfelelő választ találni, talán nem is tudok. Ennek fő oka a rengeteg pozitív hangú rólam szóló cikk, a lelkes, gyakran túláradó szavak-mondatok, melyek akár akarom, akár nem, megrögzülnek az emlékezetemben. Nem akarnék ismétlésekbe bocsátkozni, inkább a Rohrblatt nevű berlini fafúvós szaklap egy félmondatát idézném: „egy életen keresztül egyetlen célt követett: sikerrel kitörni a megszokottból, a már ismertből, a mindennapiból.”

 

Sajnálattal közöljük Lajos barátaival, zenéje kedvelőivel, hogy a március 21-re tervezett, filmbemutatóval egybekötött születésnapi esemény az óbudai Kereskedelmi Múzeumban a vírusveszély miatt elmarad.

         Az ünnepelt muzsikus kárpótlásul a MagyarJazz.hu rendelkezésére bocsát öt koncertfilmet DVD-n, melyet egy kis kvíz keretében a jazzrajongó ingyenesen megkaphat.

                          

JÁTÉK - JÁTÉK - JÁTÉK

Kérdés:

Melyik városban lett nagydíjas az Urban Blues című Dudás-szerzemény?

A JÁTÉKNAK VÉGE

 

 Kapcsolódó cikkek:

Dudás Lajos Quartet: Jazz im Subway

A tó és a zene – Szubjektív sorok Dudás Lajosról

Dudás Lajos - The Lake and the Music

Dudás Lajos a múzeumban

 

 Fotó: Dudás Lajos

 

 

Jazz koncertek - Jazz Concerts in Hungary

H K Sze Cs P Szo V
22
23
24
27
28
29
30
© 2019-24 MagyarJazz / Jazz.hu szakmai jazzportál, szeretett műfajunk, a JAZZ szolgálatában. All Rights Reserved. • Készítette és kiadásért felelős személy: Irk Réka • Kiadó: Jazzponthu Kulturális Alapítvány • 1122 Budapest, Maros u. 28. • Adószám: 19345684-1-43
Az alapítványnak adományt az alábbi bankszámlára köszönettel fogadjuk: 10700770-73692180-51100005