Szakcsi Lakatos Róbert rengeteg zenekarban játszott és a magyar jazz-zenészek legtöbbjével már fellépett, de a külföldi sztárok közül olyanokkal zenélt együtt, mint Jack DeJohnette, John Patitucci, Alvin Queen vagy Randy Brecker. Talán a legnagyobb sikerét a Montreux Jazz Fesztiválon aratta, ahol 2001-ben megnyerte a szólózongora-versenyt. Zenekarai közül megemlíthető az Off Course, amit Barcza Horváth Józseffel és Juhász Gáborral alapítottak; a Szakcsi Generation, amelyben édesapjával és bátyjával játszott együtt, de sokszor lépett fel Bolla Gáborral is. Nála a be-bop és a klasszikus zene nagyon jól megférnek egymás mellett. A világ legnagyobb jazz-piacán, Japánban nyolc albuma jelent meg.

• Irk Réka /Jazz.hu: Neked mit jelent az a szó, hogy jazz?
• Szakcsi Lakatos Róbert: Nekem a szó hallatán először az aranykor jut eszembe. Az 50-es és 60-as évek. Charlie Parker, Miles Davis, John Coltrane stb. De sok mást is hordoz ez a szó számomra. Szabadság, spontaneitás, összjáték/ kölcsönhatás.

• Irk Réka /Jazz.hu: Vágjunk bele a közepébe. A 20-as éveidben versenyről versenyre jártál, melyeket megnyertél. Mennyire tartod most fontosnak, hogy egy fiatal kihasználjon minden ilyen lehetőséget és megmutassa magát a világban?
• Szakcsi Lakatos Róbert: A zene elsősorban nem verseny. Inkább lehetőség. Ha elér egy fiatal valamilyen helyezést, az ezt követő ismeretségek fontosak lehetnek, és ha a díj tartalmaz lemezfelvételt vagy koncertsorozatot, abból bármi kialakulhat.

• IR /Jazz.hu: Híres szülő gyerekének lenni egyszerre nagy lehetőség és óriási teher. Visszatekintve, mennyire osztod ezt a közkeletű mondást? Miben változtatnál most, ha újra fiatal lehetnél? Változtatnál-e bármin egyáltalán?
• Szakcsi Lakatos Róbert: Igen, igaz a mondás. Már kicsi koromban megismertem a legjobb magyar jazz-zenészeket, és nagyon sok amerikai híresség járt az otthonunkban. Belém égett 7 éves korom körül, hogy apukám próbál Cserháti Zsuzsával, Ablakos Lakatos Dezsővel és ifj. Járóka Sándorral. Valószínűleg azért maradt meg ez bennem, mert hihetetlen volt ekkora egyéniségeket egy térben és időben hallani, ahogy egymásra hangolódtak. Vagy amikor Victor Bailey, Terri Lyne Carrington nézték át a koncert előtti számokat a nappalinkban. De nagyon sok hasonló élményt sorolhatnék még. Ez a pozitív oldala. Az árnyoldala, hogy nagyon sok irigyem van emiatt a mai napig is, akik minden sikeremet annak könyvelik el, hogy Szakcsi fia vagyok, holott apu soha nem adott hátszelet semmilyen zenei tevékenységemnek. Hitvallása az volt, hogy a két fia a saját erejéből, tehetségből és kitartásából valósítsa meg a céljait. Hozzá kell tegyem, az irigykedő hangok mindig a kevésbé tehetségesektől, a tudatlanoktól jön.:-) :-)
  Mivel a jó zenészek rendelkeznek füllel és nem irigykednek, mert vannak sikereik, tőlük azt kapom, hogy inspirálom őket. A karrierem során a sors nagyon sok válaszút elé állított, nem tudom mi lett volna, ha másképp teszek bármit. De próbáltam a fejlődés útját választani mindig, és a fejlődéshez elengedhetetlen a változás. Ezért is veszek részt nagyon különböző zenei projektekben.

• IR /Jazz.hu: A klasszikus zongorázás és a jazz-zongorázás is meghatározó az életedben. Lehet kötni bármihez, hogy mikor melyik van túlsúlyban?
• Szakcsi Lakatos Róbert: Jazzt gyakorolni egy szint után a színpadon kell... a jövőt nem tudod gyakorolni, mivel improvizatív zene. Ezért évtizedek óta klasszikus zenét gyakorlok. Természetesen ez attól függ épp, milyen minőségben kérnek fel egy koncertre, szinte azonnal át tudok váltani egyik műfajból a másikba, a kettő számomra nem zárja ki egymást.

• IR /Jazz.hu: Az elmúlt 30-35 évben biztos változott valamelyest az ízlésed zenei téren. Maradjunk a jazz műfajánál. Máshogy látod most a jazzben felbukkanó új irányzatokat, mint régebben?
• Szakcsi Lakatos Róbert: A zenei ízlés nem nagyon tud változni csak finom hangolódni. Ritkán tanítok, de ha mégis, három dolgot ki kell hangsúlyozom, mert ez a három taníthatatlan. Három T-nek nevezem. Touch – Time - Taste. Zongora hang/érintés, időérzék és ízlés.

  A jazz mindig befogadó volt és lesz is mindenféle fúzióra, de attól még, hogy új valami, nem biztos, hogy jó is.

• IR /Jazz.hu: Sokszor hallottalak klubokban játszani, akár saját trióddal, akár sidemanként másokkal. Van, amikor a laikusok számára is teljesen megközelíthető zenét játszol, noha igen magas művészi szinten, és van amikor jóval absztraktabb megközelítést választasz. Ez hangulattól függ, vagy mitől?
• Szakcsi Lakatos Róbert: Hogy mitől függ, mint ösztönös előadóművész, erre nem tudok válaszolni. De a sokoldalúságot nagyon fontosnak tartom.

• IR /Jazz.hu: Rengeteg külföldi zenésszel léptél fel. Tudsz pár jó sztorit mondani?
• Szakcsi Lakatos Róbert: Rengeteg felejthetetlen sztori van. Amikor megérkeztünk Németországba a Jazz Balticára és a backstageben fogadott minket Chick Corea, Jack DeJohnette és nagyon sok jazz ikon, pl. Joe Lovano, Hank Jones, Lewis Nash - velük együtt ebédelni, közben beszélgetni, feledhetetlen élmény. Vicces is rengeteg van, pl. Koppenhágában Christianiai Jazz Clubban, ami egy hatalmas telepen van, Robert Hursttel a koncert után hajnalban nem találtuk a kijáratot, hiába jártunk körbe órákon át, de ezen jót mulattunk. A Montreux-i versenyen, ahol elejétől kezdve suttogták, hogy itt egy amerikai csodagyerek, az akkor 18 éves Aaron Parks. Nem hallgattam meg senki játékát, hogy ne befolyásoljon, majd a harmadik forduló előtt, ami már a döntő volt, Parks anyukája odajött hozzám, a következő kérdést nekem szegezve: Miért swingelsz ennyire, európaiak nem szoktak? Zavaromban azt válaszoltam: azért, mert cigány vagyok. Ezután a döntő lement, és kénytelenek voltak beérni a második helyezéssel és visszamenni Amerikába, mivel én hoztam el az első díjat.

• IR /Jazz.hu: Olyan kivételes helyzetben voltál, hogy már gyerekkorodban is zenészek vettek körül. Volt olyan, amikor nem zenész akartál lenni, hanem más kezdett el érdekelni? A zongora helyett nem vágytál más hangszerre?
• Szakcsi Lakatos Róbert: Soha nem merült fel bennem, hogy nem zenész leszek, de azt kevesen tudják, hogy mikor eljött a hangszerválasztás 5 éves koromban, már legalább 10 zongorista volt a családban. Apu kedvenc nagybátyja híres csellista volt, és arra gondolt, legyek csellista én is. Kaptam egy hangszert, jártam órákra, nem emlékszem igazán...állítólag tehetséges voltam, de már akkor is odaültem a zongorához és magamtól improvizáltam. Apunak azt mondtam: én is zongorista akarok lenni, és ugyanilyen nagy hasat akarok, mint a tiéd. Egy hangszer kedves még a szívemnek, ez a trombita. Imádom a jazzt trombitán, a mai napig felmerül bennem, hogy veszek egyet és megtanulok, de ez valószínűleg soha nem fog megtörténni.

• IR /Jazz.hu: Milyen kitűzött céljaid vannak mostanában? Amikor gyakorolsz, akkor van olyan, amivel elkezded, vagy olyan, amit majdnem minden nap eljátszol?
• Szakcsi Lakatos Róbert: Készülök több klasszikus lemez felvételre itthon és külföldön. Tervek között van Beethoven Triple Concerto rögzítése, de sok más álmom van még, köztük egy pop lemez saját szerzeményeimből összeválogatva. Gyakorlásom mindig attól függ épp, mire készülök, a skálát és ujjgyakorlatot kiemelten fontosnak tartom.

• IR /Jazz.hu: Zeneszerző is vagy, és gyönyörű kompozíciókat írsz. Nemrég a BJC-ben adtad elő édesapádnak írt szerzeményedet. Nálad milyen ez a folyamat? Ha eszedbe jut valami, akkor lejegyzed vagy odaülsz a zongora elé és leírod kottába, amit játszol vagy felveszed esetleg?
• Szakcsi Lakatos Róbert: Teljesen kiszámíthatatlan, a dallam váratlanul alakul ki bennem és azonnal felveszem. Észrevettem, hogy ami nagyon gyorsan megszületik, az sikeres lesz. Minimális csiszolásra van szükség, de az ihlet valahogy megfoghatatlan.

• Irk Réka /Jazz.hu: Hol tartasz az életeddel? Így képzelted el 18 éves korodban? Mi foglalkoztat mostanában?
• Szakcsi Lakatos Róbert: Egy jó zenész mindig elégedetlen. Hogy hol tartok, nézőpont kérdése és nagyon nehéz definiálni,
  

  mivel a zene kimeríthetetlen, igazából nem sajátítasz el semmit, csak közvetítő vagy.

  Véleményem szerint az ösztönösségnek és a megtanult dolgoknak balanszban kell lennie egy művész élete végéig. Az összes nagy példaképem, legyen az klasszikus vagy jazz, mind a perfekcióra törekedett, de sosem lettek azok, ami annak köszönhető, hogy az ösztönösséget nem hagyták el a nagyon sok tanulás mellett.

• Irk Réka /Jazz.hu: Hol hallhatunk legközelebb?
• Szakcsi Lakatos Róbert: Március 1-jén Mom Kultban Szakcsi Jazz All Stars koncert lesz, ahol a magyar jazz kiválóságaival lépünk fel, ezen az estén Fekete-Kovács Kornéllal, Bolla Gáborral, Barcza Horváth Józseffel és Balázs Elemérrel fogok színpadra állni, majd március 2-án a Jedermannban újra Bolla Gábor barátommal hallhatnak, akivel több mint 20 éve játszunk együtt, és nagy öröm számomra mindig, amikor hazatér Dániából. 

Kapcsolódó cikk: https://jazz.hu/programajanlok/2140-80-eves-lenne-szakcsi-lakatos-bela-interju-a-ket-fiavalSzakcsi

Fotó: Szakcsi archívum, Sztraka Ferenc, Somogyvári Péter

Pontos leírást ITT talál.