A Harmónia Jazzműhely szokásos jazzpéntekjén ezúttal az Óévet is búcsúztatták a Budapest Jazz Club egyik legrégebbi és legnépszerűbb műsorszállítói. Az évzárón a csaknem egy évtizede Koppenhágában élő Bolla Gábor kvartettjével lépett fel, és ahogy előző hazalátogatásai során megszokhatta, most is színültig telt nézőtér, teltház fogadta. Mind a közönség, mind a szakma részéről a fokozott érdeklődés természetesen a zenekar tagjainak is szólt, hiszen valamennyien a hazai jazzélet meghatározó muzsikusai. Szakcsi Lakatos Róbert és Orbán György érdemeit nem hiszem, hogy ezen a fórumon taglalnom kéne, de Éles Máté a fiatal korosztály egyik legkeresettebb dobosaként is már hozzájuk sorolható.

December 29-én a zalaegerszegi Mimosa Lounge-ben adott duókoncertet Angyal Laura énekesnő, dalszerző (New York) és Gayer Mátyás jazz-zongorista (London). A fiatal zenészek nem első alkalommal lépnek fel együtt. Ismeretségük helyszíne New York volt, ahol több koncertet is adtak a szintén zalai Farkas Norbert bőgőssel.

December 22-én tartotta hagyományos karácsonyi koncertjét Kanizsa Big Band Nagykanizsán.

Vasárnap a Tzumo Trio koncertjével zárult a Szentandrássy István Roma Művészeti Galériában a Nemzetiségek Napja alkalmából rendezett program, és egyben ezzel a koncerttel indult a galéria havi egy jazzkoncertet ígérő „sorozata” is. Koradélutántól Joka Daróczi János, a TEF főigazgatója köszöntőbeszéde után többek között az autentikus roma zenét játszó EtnoRom együttes, Esztergomból és Szolnokról érkező gyerekek előadásában egy romani - magyar kétnyelvű betlehemes műsor, Szegedi Tamás színművész és Hegedűs József gitárművész zenés-verses előadása várta az érdeklődőket, akik Ferkovics József kiállított műveit egy rendhagyó tárlatvezetésen is megtekinthették.

Azt minden hazai jazzbarát – és biztos vagyok benne, hogy határainkon túl is van, aki – jól tudja, hogy kiváló művészünk még a tengersok jazzpianista között is kiemelkedő, nagy formátumú hangszeres művész (a zongora mellett a dob mestere is), zenekarvezető és avatott komponista, sőt zenepedagógusként is elsőrangú.

Zenerajongó, jazzrajongó és hűséges koncertlátogató vagyok (noha nem zenész lettem), ám a Hálóban a december 12-i koncert egészen különleges, lélekemelő élmény volt.

A FB hírfolyam átnézése során egy különleges hely, különlegesnek tűnő programajánlatán akadt meg szemem görgetés közben. Az Opera háta mögül induló Lázár utcában nemrég nyílt sörfőzde péntek este nyolctól egy amerikai szaxofonos koncertjét ígérte. Ráadásul a jazz lágy ágazatait jelölő „smooth” után illesztett „e” némi utalást sejtetett a stílus fonákját mutató „Smoothe Jazz at Bikini Bottom”, nálunk SpongyaBobként ismert rajzfilmsorozatra. Colin Cunningham neve is ismerősen csengett, de nem zenei körökből. Egy kis „guglizás” után azonban majdnem minden kiderült.

Ha valóban léteznek „legendás albumok”, akkor ez kétségtelenül közéjük tartozik. Ugyanis a műfaj egész történetének két legnagyobb alakja mindössze két nagylemezt készített együtt a 60-as évek első felében, és azok közül is az első LP számait adta elő a MAO kisegyüttese a sorozat ez évi utolsó klubestjén.

Rég volt részem ilyen kellemes, meghitt, szívet melengető és lelket tisztító-töltő zenei élményben.

Pezseg a jazzélet Nagykanizsán az év utolsó két hónapjában. Novemberben a Happy Dixieland Band hangversenyét tartották iskolások részére. Ezt követte a háromnapos jazz-fiesta, amelynek a keretében emléktáblát állítottak az első Nagykanizsai Jazz Hétvége 50 éves évfordulójára, valamint plakátkiállítást és jazzkoncerteket is rendeztek ez alkalomból. A sor folyatódott a Filharmónia bérlet keretében tartott Budapest Jazz Orchestra műsorával. December másodikán a Budapest Ragtime Band lépett fel Nagykanizsán. Pár napja pedig a Binder-Borbély duó koncertjére került sor.

A Harmónia Jazzműhely (anyakönyvezve: Harmónia Műhely Alapítvány) és a legendás londoni jazz klub, a 606 között évekre visszanyúlóan folytatott zenész-cserekereskedelem idei utolsó, angliai fordulóján sztár zongoristánk, Szabó Dani képviselte a magyar színeket. Dani 12 éve lépett fel utoljára ezen a patinás tetthelyen, a tenorszaxofonos Julian Siegel, idén elhunyt csodálatos nagybőgősünk, Szandai Matyi és a dobos Martin France társaságában.

Az utóbbi években egyre többször halottam zenészkörökben áradozni a veszprémi Papírkutyáról. Privátbeszélgetésekben, FB posztokban, idővel itt-ott megjelent beszámolókban is felsőfokú jelzőkkel illették a három éve nyitott, és azóta a jazztudatba egyre jobban beépülő helyet. Felkeltette érdeklődésemet, vártam az alkalmat egy látogatásra. Amikor észrevettem, a következő fellépő egy trió lesz, - ráadásul nem akármilyen - remélve, hogy beférek a mikrobuszba, a régi barátság jegyében lecsaptam a lehetőségre. Hétfőn este héttől a háromgenerációs trióvá bővült kétgenerációs Egri a négyzeten duó adott koncertet. A bőgős apához és zongorista fiához ezúttal a legendás dobos, Kőszegi Imre csatlakozott.

Az újabb részben talán a magyarok által leglátogatottabb, közeli jazzklubot kerestem fel, bár a terveim között a bolognai jazzklub szerepelt, de az eső helyett a napfényt választottam, amit Bécsben értem el leggyorsabban.

A két évente megrendezésre kerülő eseményen big bandre írt darabok szerzői versenyeznek egymással a Budapest Jazz Clubban a Magyar Jazz Szövetség szervezésében. Egyrészt a zeneszerzőket díjazzák, valamint a hangszerelést külön. A Budapest Jazz Orchestra a big band, amelyik a benyújtott pályaműveket egy hét alatt feldolgozta, majd megszólaltatta.

Örvendetes, hogy a havonta sorra kerülő koncertek iránti rendkívüli érdeklődés miatt indokolt volt bérletek kiadása is. Minden alkalommal telt ház bizonyítja, hogy az utóbbi 30 évben felnőtt jazzbarátok is mennyire kíváncsiak a jazz aranykorának előadóira, akik jó részének – mint azt bevezetőjében Fekete-Kovács Kornél is megjegyezte – napjainkban már születésük centenáriumát ünnepelhetjük.