Szegedre várják a jazzrajongókat augusztus 13-án, ahol a négyszeres Grammy-jelölt Stanley Jordan lép színpadra egy brit és két magyar zenésszel. A kétkezes tapping technikájáról híres Jordan a két híres magyar ütőssel, Horváth Kornéllal és Dörnyei Gáborral különleges zenei világba kalauzolja el a fesztiválra érkezőket. A basszusgitáros a walesi Laurence Cottle lesz.

A szegedi születésű, de Angliában élő és oktató, nemzetközileg is elismert, Arany Dobverő-díjas Dörnyei Gábort kérdezem a nevezetes estéről - előtte azonban a pályája elejéről, a sikerekről és a nehézségekről, a tanításról, a karrierjéről. Az interjúban egy igazán izgalmas életút tárul az olvasó elé, de természetesen végül kiderül az is, hogy milyen izgalmas koncertre készülnek Jordannal augusztus közepén Szegeden.

• Irk Réka / Jazz.hu: Még mielőtt rátérnénk az augusztusi koncertre, rólad is szeretnék kérdezni. 2007 óta élsz Angliában? Mennyi idő után érezted magad otthon?
• Dörnyei Gábor: Nagyon erős volt bennem az elhatározás, amikor Londonba költöztem és igazság szerint élet-halál volt a tét… nekem nem volt „B-tervem”, hogy mi lesz, ha nem jön össze?! …én egyszerűen csak ott akartam élni és sikeresen zenélni. A kezdeti időszak iszonyatosan nehéz volt, semmilyen kapcsolatom nem volt Londonban egy ex-tanítványon kívül - aki a Pizza Hutban volt felszolgáló/manager. Minden este fáradhatatlanul, órákat vezettem különböző jam sessionökre, közepes angol tudással, hogy megismerjenek a helyi zenészek, és néhány hónap elteltével, csodával határos módon egyszer csak megcsörrent a telefonom, hogy ráérek-e egy-egy kisebb bulira? Ezekből a késő éjszakai, alulfizetett és néha keserves jammelesekből 2008 vége felé egyszer csak összejött egy londoni stúdiófelvétel is, három ausztrál jazzistával - akik szintén Londonban próbálkoztak - viszont nekik már volt egy Michael Jackson West End Show-juk. A Thriller Live Show, aminek a kb. 300 jelentkezőből álló dobos-meghallgatását sikerült megnyernem, és - Michael Jackson halála után - azonnal egy 3 éves világkörüli aréna és stadion turnéban sikerült találnom magamat.
  Itt már élvonalbeli londoni session zenészekkel és jazzistákkal játszhattam, ami egy nagy lépés volt előre számomra, valamint először az angol, később a turné révén a nemzetközi szaksajtó is felfigyelt rám és számtalan interjúm jelent meg a világkörüli turné kapcsán különböző országokban. Ekkor került először helyére a kinti karrierem.

• IR / Jazz.hu: Milyen kihívásokkal találkoztál a pályafutásod során? Kikre vagy a tanítványaid közül a legbüszkébb?
• Dörnyei Gábor: Kihívásokból annyi volt, hogy azt fel sem tudnám sorolni... Az egész életem és pályafutásom egy kihívás volt a kezdetektől, egészen onnantól, hogy senki sem zenélt a családunkban, tehát nem voltak hangszereim és támogatásom sem, de nekem elsőként kellett kiharcolnom, hogy ezt csinálhassam, és ezt elfogadják. Utána következő kihívás volt, hogy vidékről Budapestre költöztem, és vajon ott megállom-e a helyem és sikerül-e vajh’ bekerülnöm bármilyen zenei közegbe? Miután Budapesten ez sikerült és hosszú évek munkájával a magyar zenei élet „krémjével” dolgozhattam – Szakcsi Lakatos Bélától, Horváth Kornélig, Csepregi Gyulán, Somló Tamáson és a Magyar Rádió Zenekarán keresztül Lerch Istvánig minden műfajban és a létező legnagyobb helyeken, MÜPA Bartók Teremtől a Kongresszusi Központig, Londonba költöztem, ahol ismét egy igencsak mélyvízbe ugrottam. Teljesen élőről kezdtem mindent és semmilyen garancia nem volt arra, hogy ebből bármi is összejöhet. Az én életem és karrierem története a kitartásról, optimizmusról, faradhatatlan munkáról és végtelen magunkba vetett hitről szól, ezzel szeretném az utánunk jövő generációt inspirálni.
  Köszönöm kérdésed, sok-sok tanítványomra vagyok nagyon büszke! Bár ismét, az élet furcsa fintora, hogy szinte soha nem a legjobbak közülük jutnak a megérdemelt rivaldafénybe. Számtalanszor az igazán elszánt és szuper tehetséges dobosok vergődnek a lagzikban és céges rendezvényeken, míg az igazi középszer, aki sosem gyakorolt és nem is fog, de talán kár is lenne... világ körüli turnékban, Glastonbury Fesztiválon, TV-ben, rádiókban és Amerikában játszik sok pénzért stadionokban tele vélt, vagy valós önbizalommal. Ilyen az élet... jó időben, jó helyen kell lenni a megfelelő fizimiskával... sajnos erről (is) szól ez a ’business’.

• IR / Jazz.hu: Szoktál Magyarországon workshopot tartani? Online is tanítasz? Mit szoktál tanácsolni a tanítványaidnak, hogyan alakíthatnak ki egyedi hangzást?
• Dörnyei Gábor: Igen, mesterkurzus turnéjaimat mindig megpróbálom úgy alakítani, hogy Magyarországon is legyenek állomások, ezenkívül mar 5 éve megy teleházzal a Dörnyei Gábor & SzegeDrums Drum Camp, Volent Zsolt barátom szervezésében Szegeden.
  Természetesen már tizenéve tanítok online is, először akkor csöppentem ebbe bele, amikor az amerikai székhelyű Detroit Institute of Music Education-ben (DIME-Online) kineveztek Head Of Drums-nak (2014 és 18 között) és a teljes dobtananyag megírását rám bízták. Ezekután ezt Skype- és Zoom-órákon keresztül prezentáltam a világ legtávolabbi részéről bejelentkező tanítványoknak, akik Brazíliából, Izlandról, Olaszországból vagy az USA-ból vettek online leckéket. Tanítványaimat mindig megpróbálom zenei és emberi nyitottságra és elfogadásra ösztökélni, és arra sarkallom őket, hogy mindenfele zenét hallgassanak és abból merítsenek inspirációt. Ezenkívül a szociális és emberi kapcsolatok kialakítása és megtartása is egy nagyon fontos tényező, ha az ember szeretne egy sikeres és hosszantartó zenei karriert kiépíteni.

• IR / Jazz.hu: Stanley Jordannal már nagyon régi a kapcsolatod. Mikor kerültetek a kvartettjébe? Miért pont titeket választott Jordan?
• Dörnyei Gábor: Igen, jövőre lesz immáron 10 éve, hogy a Stanley Jordan Quartetben játszhatunk Horváth Kornél ütőhangszeres, zseni baratommal. Először Kornél került online kapcsolatba Stanley managerével Marinella Colomboval, és leküldött neki néhány klippet a Hunnia Records által kiadott „tHUNder Duo with Dom Famularo” DVD-nkből, ami egy gyönyörűen sikerült felvétel! Először Marinella, később Stanley is beleszeretett a tHUNder Duo egyéni, ritmikus, világzenei hangzásába, és olyannyira egyenrangú partnerként kezel minket Stanley, hogy a koncerteken nem csak szóló számunk van Kornéllal, de gyakran a tHUNder Duo dob és percussion ritmusaiból indulnak ki saját szerzemények alapjai. Ez igazan nagy öröm számunkra és megtisztelő is egyben, zeneileg és emberileg is nagyon egymásra találtunk a Stanley Jordan Quarteten belül.

• IR / Jazz.hu: Sokat turnéztok. Voltak érdekes szituációk az utazások vagy a koncertek során?
• Dörnyei Gábor:..! (nevet) Nagyon hálásak vagyunk a sorsnak, hogy Stanley-vel csodálatos helyekre is eljutottunk. Én például életemben először jártam Afrikában, amikor a quartettel a Zöldfoki Szigetek Jazz Fesztiváljának fő fellépői lehettünk, vagy akar Dél-Amerikában, amikor a chilei Santiago Jazz Fesztivált mi zártuk. Európában is fantasztikus meghívásoknak tehettünk eleget, például pár éve Spanyolországban Randy Breckerrel, Billy Cobhammel és Arthuro Sandovallal léptünk egy fesztivál színpadra. A tHUNder Duo-val csak mi ketten is sokfelé jártunk, talán a legemlékezetesebbek az észak-amerikai turnénk volt, amikor a DRUMEO-ra is meghívást kaptunk Vancouverbe, Kanadában és az egyik sanghaji turnénk, amikor a Tycoon Percussion cég kireptetett minket, hogy a Great Wall Music 25 éves jubileumi fesztiválján képviseljük őket. Érdekes sztorikból sosem volt hiány, amik így utólag viccesnek tűnnek, de akkor az adott pillanatban nem igazan voltak azok. Mint például, amikor az amerikai turnénkon Kornélnak a légitársaság elhagyta a becsekkolt poggyászát – benne az összes fellépőruhával, meg a kis kézi, speciális hangszerekkel, vagy amikor a teltházas Margitszigeti Szabadtéri Színpadon alattam szétesett egy vadonatúj dobszék! Pont Stanley szólószáma után jöttünk vissza Kornéllal a színpadra, és én mit sejtve visszaültem (volna) az addig tökéletesen működő vadiúj dobszékre, aminek a lábából egyszerűen kijött egy szegecs, ami miatt összecsuklott, én pedig egy pillanat alatt a hátamon találtam magam a teljes közönség előtt. Így utólag ez rendkívül viccesen hangzik. Akkor nem volt az, mert nagyon meglepődtem, de legnagyobb szerencsémre nem nagyon ütöttem meg magam, így a buli ment tovább!

• IR / Jazz.hu: Nem először léptek fel Magyarországon. Sopronban és többször Budapesten is játszottatok. Ez az első, hogy Szegedre mentek? Ha jól tudom, nem először játszotok együtt a brit basszusgitárossal, Laurence Cottle-val?
• Dörnyei Gábor: Így igaz, mivel én szegedi születésű vagyok, az augusztus 13-ai Újszegedi Szabadtérin megrendezésre kerülő szuper koncertünk rendkívül fontos nekem! Amikor az ember imádott szülővárosába visszalátogathat egy ilyen kaliberű világklasszis zenekarral, az mindennél nagyobb öröm egy zenésznek! Hatalmas megtiszteltetés, hogy egyetlen nemzetközi jazz produkcióként miránk esett a Szegedi Nemzeti Színház választása – nagyon köszönjük nekik, mert eddig még csak Al Di Meola tudott a Szegedi Szabadtérin ilyen nagyszabású jazz koncerttel előállni. A walesi Laurence Cottle a UK #1 elektromos basszistája, és az én javaslatomra került a zenekarba évekkel ezelőtt. Nagyon szeretünk játszani vele, és stílusában, hangzásában és emberileg is nagyon jól beilleszkedett a csapatba. Róla annyit kell tudni, hogy egy végtelenül nyitott zenész ő is, és az összes létező stílusban kipróbálta már magát. Saját big bandet vezet, valamint egy igen impresszív jazz névsorral játszott, Al Jarreau-tól, Dave Weckl-ig, Peter Erskine-en át, emellett a pop-rock-blues vonalon játszott Eric Clapton, Mike Oldfield, Lisa Stansfield és Seal lemezein is.

• Irk Réka / Jazz.hu: A London College of Creative Media dob tanszékének vezető tanára vagy. Biztos esett szó az AI térnyeréséről a zenei szakmában is. Hogyan látod, mennyire van veszélyben a zenei közeg és a jazz-zenész szakma?
• Dörnyei Gábor: Véleményem szerint az AI és a computer technika túlzott és kontrollálatlan fejlesztésével és térnyerésével az emberiség a saját sírgödrét ássa évtizedek óta. Míg a normális, hétköznapi életben saját embereinket cseréljük le komputerizált megoldásokra, úgymint saját magunk szkenneljük az árukat a boltban, vagy a reptéren saját magunk érvényesítjük a beszállókártyánkat, és mi magunk mérjük le és csekkoljuk be a bőröndünket, addig ezeket az embereket, akik eddig ezeket a munkákat ellátták, munkanélkülivé tesszük és ezáltal saját társadalmunknak segélyre és támogatásra szoruló embereket kreálunk. Kínában ma már robotok malteroznak és festenek, tehát valószínűleg az építőiparnak is itt lesz a vége.
  A zenei életben ez a 70-es évek végén, a 80-as évek elején kezdődött, amikor először megjelentek a dobgépek és a híres Los Angeles-i session dobosoknak hirtelen harmadára csökkent a munkája egyik napról a másikra. Az egyik legkiemelkedőbb stúdiódobos, Jeff Porcaro ugyanerről beszélt az Amerika Modern Drummer Magazinban évtizedekkel ezelőtt.

• Irk Réka / Jazz.hu: Elég széles a repertoár, amivel felléptek. Hogyan és mivel készültök a szülővárosodban rendezendő Szegedi Szabadtéri Játékok koncertetekre?
• Dörnyei Gábor: Hatalmas készülődésben vagyunk és rengeteg újdonság is várható a szegedi koncertünkön! A műsorunk eleve nagyon eklektikus, mindenki talál benne kedvérevalót, az biztos. Nálunk megfér Mozart és Debussy mellett Sting, valamint Michael Jackson mellett Katy Perry is. Nemrégiben egy teljes hetet töltöttünk együtt az 50. Bern Jazz Fesztiválon Svájcban, ahol szinte minden nap próbáltunk új számokat és új ötleteket is. Gyakran a virtuóz jazz szólók között megszólal egy-egy Beatles szerzemény is, de bármikor felcsendülhet egy-egy Led Zeppelin klasszikus is!
  Mindenkit elmondhatatlan szeretettel várunk augusztus 13-án a Stanley Jordan Quartet nagykoncertjére az Újszegedi Szabadtéri Színpadon!