A zongorista (időnként gitáros) énekes nem egy lázadó karakter, de pont az ellenkező megoldást választotta. Legutóbbi lemeze után (Begin Again ajánlója megtalálható a Magyarjazz-en) örömmel üdvözölték, hogy kísérletező korszaka után visszatért a jazz gyökereihez. Játszott ő countryt Dolly Partonnal, de Herbie Hancock oldalán is koncertezett, felbukkant a Foo Fightersnél, sőt a szórakoztatóipar különös fenegyerekével, Brian Burtonnal is készített felvételt.
Korábban egy sokak által divatjamúltnak titulált kislemezen jelentette meg szerzeményét, hogy tesztelje a piacot, most pedig a friss és az előző albumok koncepciójába be nem illő dalokból válogatta az anyagot a Blue Note korongjára. Ez a kiadó pedig legendásan a minőségre voksol. Aki szereti ezt a szertelen kísérletező kedvet, annak most is bejön majd. Norah Jones lemezét hallgatni olyan, mint beugrani egy régen látott ismerőshöz, hogy órákig hallgassuk és meséljük a történeteket. Szomorkás meditációk a dalok, melyektől mégis jókedve lesz az embernek.
Life is Better with Norah
Az album zenei eklektikussága csak látszólagos, mert a gyökerek markánsan érzékelhetők. Egyik felvételen egy kisvárosi „lelkészt” hallunk, aki a hívek alkalmi kórusával kételyét és bizakodását fogalmazza meg a dalban. Máskor egy honky tonk pianista, akinek nem a leggyorsabb a csuklója, időnként elvéti a tempót is, de karizmatikus személyisége, karcos szókimondása miatt mindig visszatérnek hozzá a törzsvendégek. Néha pedig egy gyerekeit nevelő, a világ abszurditásán csodálkozó „terapeuta” ül a billentyűknél, aki kiváló a padlóról való feltápászkodásban. A szövegeknek nagyon fontos a szerepe, mert a személyiség hitelessége biztosítja az album igazi kohézióját. Most ráadásul rásegített még a karantén is. (Norah az otthoni koncertek aktív szereplője volt). Aki kíváncsi, mire alapozom az állításomat, itt beleolvashat a szövegekbe: https://genius.com/albums/Norah-jones/Pick-me-up-off-the-floor.
Rendhagyó módon készült az album, hiszen bevonultak ugyan a stúdióba (de nyolc különbözőbe), hogy a felvételeket elkészítsék. A hangulatokhoz kereste a közreműködőket, akiktől azt várta, hogy ne csak beugorjanak „dobni egyet a falra” (célzása a pub darts kultuszára utal), hanem kreatívan és inspirálóan tegyenek hozzá a dalhoz. A Pick Me Up Off the Floor maga Amerika, a salátástál: Jones a blues, a soul, a gospel és a funky elemeit ötvözve állít össze egy karakteres a zenei kínálatot. Mainstream jazz, ahogy ő szereti.
Anythig else?
Mivel a Magyarjazz felületén nincs terjedelmi korlát, mint a nyomtatott sajtóban, megnézhetjük a menüt alaposabban. A nyitó „How I Weep”-et a hangszerelés teszi érdekessé: a cselló, a hegedű és a zongora szól kamaraformációként az énekszólam mögött. A „Flame Twin” a rádiók kedvence lesz Amerikában.
A blues azért nagyon másként szól, ha Brian Blade és John Patitucci alkotja a ritmusszekciót. Itt jól megfigyelhető az az exkluzivitás, ami az album több felvételére jellemző. Felkínálják a hallgatónak, hogy alkalmilag aktív zenész lehet. Kidobolhatja a kihagyott ütemet, hozzádúdolhatja a basszus egy alternatív szólamát. A „Hurts To Be Alone”-ban a jó kísérő vokalistákra érdemes figyelni, a „Heartbroken, Day After” viszont egy jól bevált country sémát követő Jones kompozíció. De ő jó érzékkel kerüli el az unalmas sablonokat (a hangzásra a steal gitár is rásegít). A témában ebbe a terapeuta vonalba illeszthető a „Say No More” is. Itt a hangzás elektronikus alapokra épül, amibe izgalmasan beszáll a kislétszámú fúvós szekció. Az „I'm Alive” (Jeff Tweedy-vel együtt írták) után egy titokzatos country ballada következik, amiben azzal teremtenek feszültséget, hogy a hegedű (Mazz Swift) és zongora egymásnak feszülése néha disszonanciába hajló, így nyoma sincs a szokásos kedélyes modorosságnak.
A „lelkész vonal” egyik hangulatos darabja a „This life”. Ezt követi az album egyik csúcsteljesítménye. A „To Live” lesz a koncertek kedvence, a rádióhallgatók örök kérése még évekig.
Ez úgy jó, ahogy van. Az üzenetével, hogy a jelen a fontos, ne a jövőt várva éld az életed, a hangszerelésével, mert itt a legjobb az ének tónusa, a vokál és a fúvósok pedig igazi örömkórussá varázsolják. Az album végén logikusan visszatér a blues-hoz. A „Stumble On My Way” a megtalált nyugalom szerenádja, Abdullah Ibrahimre emlékeztető finom zongora bevezetőkkel. A „Heaven Above” egy Jeff Tweedy-vel alkotott szép himnikus kijelentés arról, hogy annak reménye, hogy az élet jobb lehet, minden válságon átsegíthet.
Norah Jones – Pick Me Up Off The Floor
Kiadó: Blue Note – B003179801
Formátum: Vinyl, LP, Album
Ország: USA
Megjelenés: 2020. június 12.
Műfaj: Jazz, Pop
Stílus: Contemporary Jazz
Zenészek:
Norah Jones zongora, cseleszta, ének
Brian Blade dobok
John Patitucci, Christopher Thomas, Jesse Murphy, Josh Lattanzi basszus
Pete Remm gitár, orgona
Dan Lead steel gitár
Leon Michels tenorszaxofon
Dave Guy trombita
Ruby Amanfu, Sam Ashworth, Mazz Swift vokál
Paul Wiancko cselló
Ayane Kozasa, Mazz Swift hegedű
Jeff Tweedy akusztikus és elektronikus gitár, basszus
Spencer Tweedy dobok
Dan Rieser, Josh Adams dobok, ütőhangszerek
Tracklist
- How I Weep 4:42
- Flame Twin 3:21
- Hurts To Be Alone 3:26
- Heartbroken, Day-After 4:12
- Say No More 4:58
- This LIfe 2:38
- To Live 4:29
- I'm Alive 4:17
- Were You Watching? 5:17
- Stumble On My Way 3:53
- Heaven Above 4:16