Olyan leírást kaptunk az új lemezről, amiben a biográfia, az angol, magyar, lengyel nyelvű albumismertetők, plusz néhány fotó a felvételről, a borító és a hanganyag is megtalálható. Egy szó van rá, PROFI ajánlót küldött Vas Bence. A borító pedig saját keze munkája, a festőként is alkotó zenésznek.

A lemez, ahogy elérhetővé válik a nap folyamán a Spotify-on, meg fog jelenni itt:

A lemezen nincs végig jelen a Hammond orgona hangja. Általában finom hangzásokat, harmóniákat hallhatunk, a nyugtalanságot a sok-sok ostinato még jobban erősíti, a Hammond pedig még több feszültséget hoz az összetett és szépen felépített kompozíciókba. A lemezről és az új életéről kérdeztem Bencét.

• MagyarJazz: Épp egy éve a közreműködéseddel került megrendezésre az „Organ Jazz Review Budapest 2019” a Budapest Jazz Clubban, ahol több lengyel zenész és zenekar lépett fel az Organism Trio mellett. Akkor a Lengyel-Magyar Intézet támogatta ezt a mini hammond fesztivált. Hogy kerültél kapcsolatba Lengyelországgal?
• Vas Bence: Először a zenén keresztül: próbáltam az Organism triónak külföldi fellépéseket szervezni. 2018-ban sikerült eljutnunk Krakkóba és Kielcébe, majd 2019-ben Varsóban többször is felléptünk. A zene mellett magánéleti dolgaim is egyre többször sodortak Lengyelország felé, majd tavaly megpályáztam egy állást (elsősorban a zenei kísérleteim támogatása és az átmenet gördülékennyé tétele miatt), így Varsó vonzáskörzete, egészen pontosan Konstancin-Jeziorna lett az először átmeneti, majd a „lockdown” alatt állandósult lakóhelyem. Persze mindvégig az volt az igazi terv, hogy zenei-művészeti téren találhassak új inspirációt, új együttműködéseket, koncertlehetőségeket. Jött is jó néhány, egészen ígéretes lehetőség, de aztán a pandémia mindent vitt – persze remélhetőleg csak a 2021-es évre.

• MagyarJazz: Egy éve már mondtad, hogy Lengyelországban folytatod utadat. Miért választottad ezt az országot? Tanítasz vagy tanulsz? Milyen hosszú távra tervezted a kint létet?
• Vas Bence: Tanulok és tanítok is – ez utóbbi során inkább úgy fogalmaznék, hogy tanulok tanítani, vagy tanítás közben tanulok. Egyiket sem „intézményi” keretek között, próbálom a saját utamat járni. Ez nyilván elég ingoványos, kísérleti terep; könnyű elakadni és néha nehéz továbblépni intézményi példák, minták, gyakorlati útmutatás nélkül.
  Lengyelországi utaim egy nehéz időszakban adtak nagyon meghatározó inspirációt, egyfajta csomagot, amiből azóta is merítek. Amikor Budapesten nem találtam a helyem, és új lehetőségek után kutattam, Lengyelország adta magát, mint a következő lépés.
  Tervezni elég nehéz a jelen körülmények mellett. Eredetileg egy-két évet szerettem volna adni ennek a kísérletnek, de a kulturális élet 2020-as, világjárvány alatti helyzetéből nem lehet kiindulni, így aztán még maradok egy darabig.

• MagyarJazz: Több lemezen is közreműködtél ebben az évben. Mondanál néhány szót róluk?
• Vas Bence: 2020 márciusában adtuk ki a „Looked at all Aspects” című albumot, mely 2019-es recording session-öket tartalmazott az Organism trio (Szabó Sipos Ágoston és Möntör Máté), illetve Vas Bence Trio (Möntör Máté és Kiss Tamás) közreműködésével. A novemberi felvételek alkalmával csatlakozott hozzánk Marcin Pater, kiváló lengyel vibrafonos is. Sajnos a járvány kezdete lehetetlenné tette az album bármilyen jellegű promócióját, így gyakorlatilag teljes csendben jelent meg. Mátéval azon a véleményen vagyunk, hogy a trió felvételeink közül ez sikerült a legerősebbre.
  Itt meghallgatható:

• MagyarJazz: Megszoktad már a kinti életet? Miben mások az ottani hétköznapok? Hogy viselted és viseled a vírus miatti bezártságot?
• Vas Bence: Szerencsém van, mivel egy Varsó közeli kisvárosban, egy kertes házba vagyok bezárva. Ez a kert pedig igazan inspiráló – lengyel párom szülei kertészmérnökök voltak, és ugyan évek óta nincs professzionális szinten karbantartva, de még mindig gyönyörű. A ház további előnye, hogy a napi nyolc órás home office-t követően mind a gyakorlás, zeneszerzés, tanítás, mind a festés egyszerűen megoldható.
  Persze hiányoznak a varsói séták, koncertek, néhány karakteres hely, barátok; de hamarosan remélhetőleg visszatérhetünk a korábbi ritmushoz. Ez a ritmus egyébként összességében sokkal intenzívebb itt, mint Budapesten, mindenki nagyon „hajt”.

• MagyarJazz: Az új lemez az overture et al. címet viseli. Miért pont ezt a címet adtad neki? És kik a továbbiak, akikre utalsz (ha egyáltalán erre utal a név)?
• Vas Bence: Overture et al. – magyarán „overture és mások, overture és a többi” Az első kettő overture egy pár, az ötödik kompozíció pedig reagál ezekre. Az „Overture at Late Afternoon”-t és „Kołysanka”-t a két hozzám legközelebb álló személynek ajánlottam, akik inspirációt és erőt adtak ebben a nehéz időszakban. Az „Overture”-t, mint címválasztást a későbbiekben kifejtem.

• MagyarJazz: A Modern Art Orchestra majdnem minden tagja részt vesz a lemezen. Ez tulajdonképpen egy big band lemez? Ki volt a számok szerzője és hangszerelője? Már rég tervben volt, hogy egy big band lemezt írsz?
• Vas Bence: Igen, big band lemez. A munkafolyamat első fele az enyém volt, mint valamiféle zeneszerzés, hangszerelés – a MAO kiváló zeneszei, Dinnyés Dániel karmester, Szabó Viktor és Mohai György hangmérnökök pedig a második felét rakták hozzá. Annak ellenére, hogy „szigorúan” megírt anyagról van szó, nélkülük semmi sem valósult volna meg az egészből.
  Egyrészt nagyon nehéz darabok alapvetően, másrészt billentyűsként nyilván nem sok gyakorlati tudásom van a fúvós hangszerekről, esetleges korlátiakról, hiába olvastam el minden alapvető szakirodalmat; így a papíron, kottában megjelenő ötleteket együtt, gyakorlatban kellett „kifésülnünk”.
  Egyébként nem ez az első kísérletem, az „Organic Impressions” 2017-ben szintén a MAO zenészeinek közreműködésével került rögzítésre (azon a session-ön Fekete-Kovács Kornél volt a karmester).

• MagyarJazz: Öt kompozíció található a lemezen. Hárman szólóztok rajta, Cseke Gáborral és Bacsó Kristóffal. Melyik dal miről szól, mikre utalnak a számok címei?
• Vas Bence: Az overture=nyitány eredetileg funkcióval bírt természetesen, általában opera, balett, oratórium felvezetése volt. Később önálló műfajjá vált, majd a romantika korában a már önálló overture és szimfónia közvetítésével fejlődött ki a szimfonikus költemény, sok esetben egyfajta programzeneként.
  Az első, második és ötödik kompozíció mind ugyanazokból a zenei ötletekből táplálkoznak. Az első és második párként íródott, a lentebb is említett szerkesztési elvekkel kísérletezve. Az ötödik, mintegy visszatérés és lezárásként egy szabadabban szerveződő formában reagál az első két overture-ra.
  Az overture számomra a próbálkozást, az újra- újra kezdést jelentette, valamiféle nehezen induló kezdet – hiszen két overture is megjelenik, majd még a lezárás is ennek egy variációja. Kissé talán abszurd is.
  Az első, (itt) márciustól nagyjából júliusig tartó „lockdown” alatt dolgoztam a zenén: a már említett kertet, a természet változásait; színeket, formákat, fényeket figyelve gondolkodtam, hogyan használhatnám fel a festészeti kompozíciós, formákat analizáló, arányokban gondolkodó technikákat zenei területen.
  A Jedna minuta (egy perc – Egy perc!) egy olyan 10 perces darab, ami egy perces töredékekből áll. Ezek a töredékek átvezetést jelentenek: egymásra-, előre- és visszautalnak, de egy perc körül szigorúan megszakadnak.
  A Kołysanka (=lullaby=altatódal) fiam, Lóci saját kis altató dallamaiból épül – ezeket akkor jegyeztem le, amikor születése után próbáltuk mindenféle kreatív módon segíteni az elalvásban. Sokáig nagyon rossz alvó volt és állandó rémálmai voltak. Ezen mindig csodálkoztam: hogy lehet valakinek 2-3 évesen rémálma, milyen élmény-kombinációk, feldolgozások okozhatnak ilyen negatív flow-t – erre reagál a darab második fele (illetve az egész szerkesztési elv ennek a 2-3 pici dallamnak a variációjára épül, mely a végére inkább „universal nightmare”, mint lullaby, amint azt az első cím variációkban még jeleztem is.

• MagyarJazz: Miért döntöttél úgy, hogy nem lengyel zenészekkel, hanem hazai muzsikosokkal szeretnél együtt dolgozni? Úgy nézem, hogy egyetlen lengyel zenész sem szerepel az albumon, a felvétel a Pannónia Stúdióban készült, de a Lengyel-Magyar Intézet támogatta.
• Vas Bence: A lengyel „Instytut Współpracy Polsko-Węgierskiej im. Wacława Felczaka” támogatta a kreatív munká Nagyjából egy évvel ezelőtt pályáztunk, mivel Lengyelországban élő és alkotó magyar zenészként úgy gondoltam, számomra adekvát lehet. Három pontból álló egész éves tervet adtunk le az Intézetnél (melynek a profilja a lengyel-magyar kulturális kapcsolatok erősítése, támogatása), és a pályázat elbírálásakor ezt a projektet választották ki. Az eredeti ötlet szerint a lodz-i Szkoła Filmowa hallgatóinak lett felajánlva, mintegy szabad felhasználásra. Próbálkoztunk volna együttműködéssel is, de sajnos a pandémia miatt a legtöbb projektjük állt. Az egyetlen aktív rendező/hallgató pedig teljesen más műfajú zenét képzelt el a munkájának, így csak a felajánlás maradt.
  Annak, hogy magyar zenekar szerepel a lemezen, gyakorlati oka van: ez a második projektem nagyzenekarral, nem vagyok még elég tapasztalt; és úgy gondolom szerencsés, ha a közreműködő zenekar egy jól működő és nyitott teamként funkcionál, ezáltal gördülékenyen segítve az esetleges nehezebben értelmezhető, inkább „papíron”, de gyakorlatban kevésbé működő részletek realizálását. A MAO stábja már a korábbi együttműködésünkkor is rendkívül támogató volt (Organic Impressions, 2017), így Velük szerettem volna „biztosra menni” ezúttal is.

• MagyarJazz: Azt írod: „Az overture et al. album legtöbb darabjának szigorú zenei szerkezetét Bartók kompozíciós technikájának fundamentumai inspirálták.” Ez mit jelent?
• Vas Bence: Festőként megszoktam, hogy a kompozíciót egy nagy egészként kezeljük, amit egyre kisebb részletekben „bontunk ki”, folyamatosan szem előtt tartva az Egész egyensúlyi helyzeté Olyan, mint aszimmetrikus papírsárkány reptetésével próbálkozni – apró súlyokkal kísérletezve egyensúlyozható ki, hogy szépen repüljön (a nemrég elhunyt Bodóczky István munkáival, munkamódszerével kapcsolatban olvastam ez utóbbit valahol).
  Bartók szerkesztési elvéről van egy komoly tanulmány, Lendvai Ernő könyve (Lendvai Ernő: Bartók és Kodály harmóniavilága). Az arány-problémákkal, aranymetszéssel foglalkozik – melyek a képzőművészetből ismerősek voltak, de zenei vonatkozásban korábban nem alkalmaztam tudatosan. Most is inkább egyfajta tanulmányként próbáltam ki, használtam fel három kompozícióban.
  „(…) az egész távolság úgy aránylik a nagyobb részhez, mint ahogy a nagyobbik rész aránylik a kisebbhez. A nagyobbik szelet így mértani középarányos lesz az egész-távolság és a kisebbik szelet között.” „(…) ha az egész távolságot 1-nek tekintjük, a nagyobbik rész értéke megközelítőleg 0.618-cal (…) azonos” (az idézetek Lendvai munkájából származnak).
  Egy példa: az első darab, az Overture végig váltakozó metrumú, ezért a nyolcadokat érdemes alapegységnek venni; így a teljes darab 3170 db nyolcadhangot tartalmaz. Ennek mértani közepe 1959, ahol a főtéma fortissimo belépése van, fél hanggal feljebb – a teljes tétel csúcspontja. A határozott ütemszám miatt így az improvizációk hossza is előre meghatározott, de ez nem okozott nehézséget a kiváló szólistáknak.
  A tengelyrendszer alkalmazása a harmonizálásban, a pentatonok, az akusztikus skála természetesen „mindennapi” használatban vannak, de ezeket Lendvai tanulmánya mind újraértelmezi és ugyanezen szimmetria alapú matematikai rendszerbe helyezi.

• MagyarJazz: Tervezel lemezbemutatót 2021-ben?
• Vas Bence: Big band anyaggal elég merész lenne - bár tervezünk valamiféle együttműködést egy új lengyel big banddel, de talán csak egy-két egyszerűbben megvalósítható kompozíciót mutatunk majd be. Tervezni jelen helyzetben elég nehéz - valószínűleg csak jóval a koncertélet rendeződése után következhetnek a kísérleti-nagyzenekari tervek.

• MagyarJazz: Hogyan tovább? Milyen terveid vannak a következő fél évre?
• Vas Bence: Lengyelországban épp a jövő évi kulturális pályázatok leadása zajlik, így természetesen rengeteg tervet megfogalmaztunk és az intézetek támogatását kértük a megvalósításhoz.
  Ami pályázatok és külső támogatás nélkül is biztos, hogy a következő fél évben megvalósul, az az új trióm, a kreatív nevű Vas-Bukowski-Szmańda trio recording session-je lesz. Hajlok a csak digitális megjelenésre, ugyanis videóanyagot is szeretnék készíteni a teljes session-ről, de még az sincs kizárva, hogy ismét rábeszélnek a hagyományos lemezformátumban való megjelentetésére is.

Fotó: Vörös Szabolcs