Binder Károly - a tavaly időhiány miatt elmaradt – születésnapi interjújában betekintést nyújt életművének jelentős állomásaiba. A második részben az oktatás, tanszékvezetés, a kiadó, a Creativ Art Díj és a Gonda János-díj is sorra kerül.

• MagyarJazz: Gonda János hozta létre a Bartók Jazz Konzit 1965-ben, ami 1990-ben átkerült a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Budapesti Tanárképző Intézetéhez. 2007-ben pedig már a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékeként működik. 2000-től vezetted tavaly január 1-ig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem Jazz Tanszékét. Hogyan alakult át tanszakból tanszékké?
• Binder Károly: Ez egy nagyon hosszú folyamat volt. Kezdődött a Bartók Béla Szakiskolával. A következő állomás a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Budapesti Tanárképző Intézete volt, ami a Semmelweis utcában működött. Ez már egy tanárképző főiskola volt, és olyan tantárgyak voltak és olyan struktúrája volt, ami már főiskolai diplomát adott és főiskolai képzésről szólt, de alighogy ezt kidolgoztuk, és gyakorlatilag a mostani tanári karnak nagy része jelentős szerepet vállalt ennek a tananyagnak a kidolgozásában és az új struktúrának a felépítésében, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolából Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem lett, amely integrálta a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolát az Egyetembe, és ahogy ez megtörtént, máris  át kellett alakítanunk a főiskolai tanterveket egyetemi tantervekké, mert ott is különböző szabályoknak kellett megfelelni. Amikor minden készen volt, akkor jött a bolognai típusú képzés, BA és MA képzések, kreditek és ez volt a legnagyobb munka, amit a struktúrák, felépítések során meg kellett csinálnunk.  Első szakaszban az alapképzés után tanári mester szakon lehetet diplomázni. Sajnos ez megszűnt és helyette  a már kiépített piramis rendszerbe kellett beintegrálni a Jazz Tanszék képzéseit, ami újabb feladatot adott, mert más diploma kellett ahhoz, hogy tanár legyen valaki. Alapképzés, művész mester és művésztanári mesterképzés. Ennek a struktúrának a kiépítése még most is folyik és az elkövetkező időszak legfontosabb feladatai közé tartozik. Jelenleg a tíz szakból mester képzés csak zongorából, zeneszerzésből és szaxofonból folyik. Ami a közeljövőben várható az a nagybőgő és ének mesterképzés akkreditációja és beindítása. De, ami a legnagyobb eredmény, hogy az 1965-ben beindított jazzkonziból eljutottunk az egyetemi oktatásig, ahol már a doktori képzés is működik.

• MagyarJazz: Az életkorod miatt kellett leköszönnöd, ahogy Gonda Jánosnak is. Nehéz ott hagyni ennyi év munka után a Tanszék vezetését?
• Binder Károly: Ezt törvény szabályozza, hogy 65. életévét betöltő személy már nem lehet vezető beosztású. Nem értek ezzel egyet, mert mindig a tehetség, tudás, rátermettség, gyakorlat és tapasztalat dönti el számomra az alkalmasságot, és nem a kor. De a törvényt azért hozták, hogy betartsák. Nagyon sok fiatal van, aki alkalmatlan sok mindenre és nagyon sok idősebb ember hazudtolja meg a korát és szárnyal túl magasan fiatalokat. De minden rosszban van valami jó. Amióta a tanszékvezetést átadtam, sokkal több időm van komponálásra, írásra, koncertezésre és tanításra. Számomra a legfontosabb, hogy egyetemi tanárként tanítom és nevelem a fiatalokat jazz-zongorára és zeneszerzésre. Az utódom Bacsó Kristóf mindenben megfelelt a tanszékvezetői pályázat kiírásainak. Kitűnő muzsikus, komponista és szakember. A legmegfelelőbb és a legjobb kezekbe került a Jazz Tanszék további sorsa.

• MagyarJazz: Kik azok a zenészek, akik nagy hatással voltak rád?
• Binder Károly: Keith Jarrett összekötő kapocs számomra a klasszikus zene és a jazzmuzsika között. Aki fantasztikus jazzmuzsikus, de az európai zenei hagyományokon nőtt föl, azontúl szárnyaló rögtönző és összegző művész.
  De például McCoy Tynerben az őserőt szerettem, az elsöprő energiát, ami John Coltrane-ben is benne volt. De sokan voltak. Jazzben első számú Keith Jarretten kívül, Herbie Hancock, Chick Corea, Oscar Peterson, Erroll Garner, John Coltrane, Miles Davis, Wynton Marsalis, Branford Marsalis, a klasszikusok közül például Glen Gould, Sviatoslav Richter, Maurice André. Azonban meg kell jegyeznem, hogy a nagy zenész óriások mellett, egy paraszt ember éneke is revelatív és megrázó erejű tud lenni számomra.

• MagyarJazz: 1989-ben alapítottad a saját kiadódat, a Binder Music Manufactory-t. Sok fiatal tehetségnek is adtál lehetőséget a megmutatkozásra. Miért érezted ennek szükségességét?
• Binder Károly: Mikor megalapítottam a kiadómat, akkor az előadóművészet mellett beletettük a vállalkozásba az oktatáson kívül a könyv- és lemezkiadást is. Amikor a Hungarotonnál megjelent Senior & Adolphis lemezt be akarták zúzni a magas tárolási költség és a kevés gazdasági haszon miatt, akkor elhatároztam, hogy olyan lemezeket adok ki, amiket ezek a nagy kiadók soha nem jelentetnének meg, nem támogatnának, mert nekik a profit számít. A lemezen egyébként olyan kitűnő muzsikusok játszottak, mint Egri János, Balázs Elemér és Juhász Gábor. A kiadóm elsősorban a műfajt képviseli, de klasszikus kiadványok is vannak a CD-k között. A kollégáim, tanítványaim, barátaim anyagai mellett a saját zenéimet is igyekszem megvalósítani. Ahol lehetett pályáztam, és ahol lehetett hozzátettem. Így született meg sok értékteremtő, értékmentő kiadvány Oláh Kálmántól kezdve Oláh Krisztián, Márkus Tibor, Lakatos Ági, Csuhaj Tibor, Szabó Dániel, Balogh Tomin át, Fülei Balázsig nagyon sok értékes lemez. Lásd honlapomon. Gonda tanár úr lemezét 1999-ben adtam ki, mert méltánytalannak éreztem, hogy egy ilyen kaliberű művésznek, tanárnak, elméleti szakembernek, akinek a magyarországi jazzélet köszönetet mondott, aki iskolát hozott létre, csak két darab lemeze jelent meg.

• MagyarJazz: Mi az szerinted, ami a legjobb irányba változott a jazzben az évek alatt?
• Binder Károly: Inkább azt mondanám, hogy mi az a sok új dolog, ami pozitív és előre viszi a műfaj elismertségét és teljes beágyazódását az egyetemes kultúrába. Elsősorban arra gondolok, hogy a magyar jazzoktatás egyetemi szintre lépett, hogy doktori képzés van, hogy alsó- és középfokon is egyre több helyen oktatnak jazzmuzsikát, egyre magasabb színvonalon. Borbély Misivel beszélgettünk nemrég arról, hogy nincs annál jobb érzés, mint találkozni azzal a felismeréssel, hogy a tanítványom tanítványa is milyen tehetséges. Milyen magas színvonalú az utánpótlásképzés, milyen tehetségesek a fiatalok. A pedagógiai aspektuson kívül pedig a zeneművészet színpadain és a koncertéletben is jelentős változások következtek be. A klasszikus zene egyre jobban nyitott a jazz felé, és egyre több olyan intézmény, koncertterem, fesztivál van, ahol a műfajt egyre jobban elismerik és respektálják, és ebből adódóan egyenrangúnak tekintik a klasszikus zenei eseményekkel. Nagyon jó lehetőség, hogy az internet segítségével sok értékes zenéhez férhetnek hozzá fiatalok, bár van, hogy a világhálót rosszul használják, nem szelektálnak, sokszor „belegabalyodnak”. Azért mindannyian tudjuk, hogy az élő koncertélménynél nincs jobb.

• MagyarJazz: Sok minden köt Kőszeghez. Tavaly is volt egy improvizációs verseny, ami a Creativ Art nevet viseli, amit még Vukán György alapított, és tavaly már 6. alkalommal rendeztétek meg. Erre nem csak jazz-zenészek jelentkezhetnek, ha jól tudom.
• Binder Károly: Kétévenként rendezzük meg a Creativ Art improvizációs versenyt. A hangszer a zongora. A műfajoktól független versenyen a Creativ Art Díjat a legkreatívabb és a legjobban improvizáló zongorista kapja. Vukán György hozta létre a díjat, a saját pénzéből finanszírozta meg előre a 10 versenyt.  A zsűriben rajtam kívül Szakcsi Lakatos Béla foglal helyet, valamint a harmadik zsűritag mindig az előző verseny győztese. Kicsit változtattunk a verseny díjazásán, ahol az első alkalommal csak egy első helyezett és csak egy 1000 Eurós első helyezés volt. Mégpedig úgy változtattunk a díjazáson, hogy ne csak az első helyezett kapjon pénzjutalmat, mert többször volt rá példa, hogy nem tudtuk eldönteni a sorrendet. Fontos, hogy független legyen a műfajoktól a verseny, tehát nemcsak jazzmuzsikus jelentkezhet, hanem klasszikus zongorista, zeneszerző is. A zsűri különböző zenei improvizációs feladatok megoldása alapján értékel és dönt. Akik eddig nyertek: Pozsár Máté, Balogh Tamás, Oláh Krisztián, ifj. Balázs Elemér, Gelléri András és  Várallyay Petra. Közülük ifj. Balázs Elemér és Gelléri András klasszikus zeneszerző, de a zongoristák között is volt sok klasszikus képzettségű. 2029-ben lesz az utolsó Creativ Art Díj kiírása, addig még négy alkalommal rendezzük meg a versenyt. Azon dolgozom, hogy támogatást kapjunk, és tovább tudjuk folytatni ezt a fontos és a maga nemében egyedülálló hiányt pótló versenyt.

• MagyarJazz: Gratulálunk a Gonda-díjhoz, amit már rég megérdemeltél volna.
• Binder Károly: Amióta a tanszéket vezettem, mindig úgy éreztem, hogy nagyon fontos ügyet szolgálok. Ebbe a zeneszerzői, előadóművészi és kiadói munkásságomon kívül a legfontosabb, a pedagógiai munkásságom is beletartozik, ez volt mindig a szívügyem. Szeretem látni, hogy az a fajta világnézet és életforma, amit művészi, zenei, emberi és szakmai területen képviselek, visszaköszön a tanítványaim tanítványai által is. Épp ezért a Gonda János-díjnak nagyon örülök, hiszen tanárom volt Gonda tanár úr, és én tőle kaptam az útravalót, amit úgy érzem és egyben kötelességem is, hogy tovább adjam.

• MagyarJazz: Nem idetartozó kérdés, de mostantól mindenkitől megkérdezem, mert a jazz-zenészeket érinti, vita is kialakult miatta: jó-e a név, ha nem, milyen nevet adnál a Máté Péter-díjnak és miért épp azt?
• Binder Károly: Méltatlannak és méltánytalannak érzem. A Liszt Ferenc-díj ugyanúgy járhatna a jazzművészeknek is. Az, hogy ezt a Díjat megszüntették, visszalépés a kultúránk területén. Az, hogy ráadásul Máté Péter-díjnak nevezték el még szomorúbb. Annak ellenére, hogy Máté Péter tehetségét, művészetét elismerem és tisztelem, de ő teljesen más kategória. Liszt Ferenc egy hatalmas előadóművész, komponista és improvizatőr volt, a hangszerének a királya, csodálatos zongoraművész. Ha most élne, biztos virtuóz jazzművész is lenne. Ha jazzmuzsikusoknak adnak díjat, akkor bármelyik nagy jazzmuzsikus neve méltó név lehetne, de nem egy táncdal énekesről elnevezett díjat érdemelnek a jazz-zenészek.
  Ha Erkel-díjat kaphat ugyanúgy egy jazz és klasszikus zeneszerző, akkor a Liszt-díjnál mi a probléma?

Fotó: Binder Károly archívum

Születésnapi interjú első része.