Mikor 2011-ben New Yorkba megy, egyből híre megy a spanyol zongorista kvintettjének. Egy ideig keresi a legjobb megszólaláshoz a zenészeket, mert ide olyan profik kellenek, akik könnyedén hozzák a legnehezebb szólamokat, értenek a funkcionális improvizációhoz, sőt hozzá tudnak tenni az eredeti zenei ötlethez hangszerükkel. Kiadja első albumát 2015-ben, a Partenika azonnal bekerül a New York Times 10 legjobb albuma közé abban az évben. A következő, a Danza Imposible (2017) kompozícióiban érzékelhető legerőteljesebben a spanyol hatás. Nem véletlen, hogy szeret közép- és dél-amerikai zenészekkel játszani. El Rayo de Luz 2019-es album szintén a NYT listáján landolt a 10 legjobb lemez között.

A felvételek kvintett eredeti hangzása Sanchez komponálási módszeréből adódik. A „Cascadas” úgy indul, hogy a két összefonódó szaxofon szólóban felrakja a dallamot, a zongora, Daniel Dor pedig a dobokon inkább dallamhangszerként egy sűrű szövésű zenei textúrát hoz létre. A „Parmesano” viszont a zongora és Román Filiu altista és Chris Cheek tenorista „raveles” szövésű dala, a zongorista nem akarja uralni a hangzást, csak összefogja és tereli, miközben a dob és a bőgő némi egzotikusággal átveszi az irányítást. A „Nenufar”-t bevallottan egy Debussy-darab ihlette. Ebben a balladában érthető legjobban a komponista szándéka: folyamatosan fókuszál az együttes egyik tagjáról a másikra, mindenkinek fontos a szerepe. A zongora impresszionista alapokat játszik, a dallamok furcsa kontrasztként más dimenzióban lebegnek. Az „El cambio” olyan, mint egy Kubában játszódó film noir betétdala. Az „El Rayo De Luz” a lemez címadója is Sanchez védjegyévé vált párhuzamos szaxofon felvezetéssel indít, aztán egy gyönyörű magasba tartó dallamépítményt varázsol elénk. Stílszerűen nevezhetjük a fény felé tartónak is a címből kiindulva.

A „Dead Flowers” és lemezt záró „Unchanged” jó példa arra, hogy Sanchez zenéi nem kötnek elvtelen kompromisszumot, nem az a fő cél, hogy kedves legyen a fülnek, mégis izgalmasak tudnak lenni. Klasszikus kompozíciós gyakorlattal, avantgárd és post-bop elemekkel. Nem könnyű „olvasmány”, de szeretni fogja, aki rászánja az időt.

El Rayo de Luz
Kiadó: Fresh Sound New Talent, 2019
FSNT 587

Zenészek:

Marta Sánchez zongora
Chris Cheek tenorszaxofon
Roman Filiu altszaxofon
Rick Rosato bőgő
Daniel Dor dob 

A számok:

1. Cascadas (Marta Sanchez) 
2. Parmesano (Marta Sanchez)
3. Nenufar (Marta Sanchez)
4. El Cambio (Marta Sanchez) 
5. El Rayo de Luz (Marta Sanchez)  
6. I Will Miss You (Marta Sanchez) 
7. Dead Flowers (Marta Sanchez)
8. Unchanged (Marta Sanchez)