Krisztián, a sokszorosan díjazott zongorista járja a maga útját, ami a klasszikus és a jazz határterületeit kapcsolja össze. Érdemes az interjút a lemez hallgatása közben olvasni.

• Irk Réka / Jazz.hu: Mi volt ezúttal a zenei inspiráció, ami alapján elindultál a komponálással?
• Oláh Krisztián: Több dolog is “neonfelirat-szerűen” világított a fejemben, de talán a legintenzívebben az, hogy olyan zenei anyagot szeretnék komponálni, ami abszolút a ma emberének szól, aktuális és érvényes zenei nyelven szólal meg, és nem követi sematikusan sem a nyugat-európai, sem az amerikai modern mainstream jazz kliséit. Ebben elsődlegesen az a kihívás inspirált, hogy milyen hangszerelési lehetőségeim vannak, milyen soundokat tudok előcsalogatni egy teljesen klasszikus jazz apparátusból (zongora, szaxofon, bőgő, dob). Amint összeírtam ezeket az ötleteket, már ki is rajzolódott a tételek formája innen pedig már csak egy lépés volt megrajzolni az album egész ívét.

• Irk Réka / Jazz.hu: A lemez címében szereplő „verve” szó magyarul energiát jelent, ami jelen van a lemezen, erős dinamika jellemzi majdnem az egész albumot. Sokat gondolkodsz egy-egy címen vagy ez ugrott be?
• Oláh Krisztián: Néha hetekig töprengek egy-egy címen, de az igazi az, ha a munkafolyamat során “nevet adok a gyermeknek”. Ez az album a kezdetek óta POV - metanyelven a “point of view” -, de túl direktnek éreztem volna ezt a címet, úgyhogy más tartalommal töltöttem fel a mozaikszót, így a lemez címe is több rétegből áll, nem csak a zene.

• IR / Jazz.hu: Az albumon azonban az egyes dalok címei névtelenek, azaz számmal jelöltek. Nem gyakori, de nem is szokatlan megoldás. Te miért választottad ezt az utat?
• Oláh Krisztián: Egyrészt, az én fejemben a POV zenéje abszolút zene, tehát nem volt kifejezett irodalmi, képzőművészeti vagy bármilyen programzene jellegű dolog, melyet szerettem volna kifejezni a zenével. Másrészt, az egész album formája egy nagyobb lélegzetű kortárs szvitéhez hasonló, melyben fontosak a belső összefüggések a nagy formán belül, így a cím nélküli tételekkel erre is utaltam. Harmadrészt - és talán ez a legfontosabb - egy ideje nem szeretném befolyásolni a közönség percepcióját a zenémmel kapcsolatban, így azt gondolom, hogy a legnagyobb szabadságot akkor kapja a hallgató, ha nem befolyásolom az élményét azzal, hogy például a második tétel címe “Szerelem”. :)

• IR / Jazz.hu: A hat tétel közé öt közjátékot illesztettél. Ennek az oka az volt, hogy elválaszd a kompozíciókat, kitérítsd a hallgatót a megszokott hallgatói élményből? A darabok ebben a sorrendben készültek, ahogy a számozást is beállítottad?
• Oláh Krisztián: Igen, a # után az a szám áll, ahogy a stúdióban felvettük az Intermezzo-kat. Ezek a rövid tételek egyfajta kontrasztanyagként, ha úgy tetszik antitézisként működnek a fő tételek mellett. Míg a 6 tételben a struktúra, forma és komplex kompozíciós technikák kerülnek előtérbe, az Intermezzokban a teljesen szabad improvizációk, melyekben mindig más-más tagja kerül előtérbe a Quartetnek, úgy, hogy nem lépünk ki az album zenei paradigmájából.

• IR / Jazz.hu: Az első pár tételben testvéred uralja a zenét szaxofonokon. Olyan benyomásom volt, mintha kifejezetten rá komponáltad volna őket. Mennyire akartad ezt így, egyáltalán tudatos volt?
• Oláh Krisztián: Az, hogy a lemez első részének lett egy szaxofon-központúsága nem volt tudatos döntés, inkább arról van szó, hogy ezeknek az improvizációs szakaszoknak a szaxofon állt a legjobban. Természetesen többi mint 6 év munka után a Quartetben már elkerülhetetlen, hogy a másik három muzsikus zeneisége éppoly fontos része a komponálási folyamatnak, mint az egyes témák és formák. Amint elképzelek egy dallamot vagy formarészt, hallom, hogy Kálcsi soundjával ez hogy fog szólni. Ennek következtében rengeteg kihívás elé állítom, hiszen minden, ami kényelmesen megszólal neki, itt van a fülemben, ergo miért ne feszegethetnénk picit a határokat? :)

• IR / Jazz.hu: Tudom, hogy a klasszikus zene az életed része. Hiányzik-e az improvizáció szabadsága, amikor klasszikus műveket játszol?
• Oláh Krisztián: Viszonylag kevés olyan koncertem van, ahol ne lenne egy-két olyan darab a klasszikus művek mellett, melyekben improvizálok, bár év elején pont volt egy ilyen és óriási élmény volt kizárólag Bach-ot és Schubertet játszani egy koncerten, illetve a jövő évben szintén lesz egy-két ilyen alkalom. Röviden az a válaszom, hogy nem hiányzik. Bach, Mozart és a többi klasszikus óriás zenéje olyan, mintha a legszebb gótikus katedrálisban sétálgatna az ember úgy, hogy mindig felfedez valami olyan szegletet, melyet vagy nem látott eddig, vagy csak máshogy nézett rá. Ez a “kincskeresés” maga a szabadság, szóval az interpretációban meg lehet találni a szabadságot a kötöttségek között, azt gondolom. Ugyanakkor, ha mostantól kezdve sosem improvizálnék, megpusztulnék, hisz az improvizációhoz is nagyon mélyen kapcsolódom, talán még mélyebben, mint a jazzel, hiszen előbb improvizáltam már, mint hogy elkezdtem jazzel foglalkozni.

• IR / Jazz.hu: A lemezen egy új tag is szerepel az előzőhöz képest. Miért váltottál bőgőst?
• Oláh Krisztián: Orbán Györggyel csodálatos 5 évet töltöttünk együtt a Quartetben, túlzás nélkül mondhatom, hogy az első három album zenéjének és alapvetően a Quartet zeneiségének kialakulásában kulcsszerepet játszott. A tavalyi évben úgy éreztem, rengeteget változik a zeném, és ezáltal a zenekar is - többek között az elsődleges előadóművész identitásom mellett egyformán fontos lett (ha nem picit fontosabb) a zeneszerző identitásom - így kiváló kollégámat Gyányi Marcellt kértem meg, hogy csatlakozzon hozzánk a 2025-ös évtől. Az első projekt, amin együtt dolgoztunk ebben az új felállásban, maga a szóban forgó album.

• IR / Jazz.hu: A lemezen még játszik testvéred ifj. Oláh Kálmán szaxofonon és Serei Dániel dobon. Mennyire tudtak beleszólni vagy mennyire szólhattak bele ők is a lemez alakulásába? Volt olyan a felvétel során, hogy váratlan irányba mozdult el a kompozíciód?
• Oláh Krisztián: Úgy gondolom, hogy teljesen váratlan irányba nehezen tudnak elmozdulni ezek a kompozíciók, hiszen az eddigieknél sokkal alaposabban megkomponált szólamokat, formákat írok már az első próba előtt, ugyanakkor többek közt azért játszom ezzel a három fantasztikus muzsikussal, mert mindannyian tudnak olyan zenei ötleteket adni - akár szóban egy próba során, akár szavak nélkül, csak a játékukkal és zenei megnyilvánulásaikkal - melyek nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy a kompozíciók elnyerjék végleges, kiforrott formájukat.

• Irk Réka / Jazz.hu: Nemcsak koncertzongorán játszol a lemezen. Ráadásul, nemcsak a zongorabillentyűkön, ha jól hallottam. Mi az, ami még megszólal?
• Oláh Krisztián: Néhány hónapnyi intenzív kísérletezésemnek az eredménye. Az elmúlt években mind a kortárs klasszikus zenében, mind a jazz-zenében fontos inspiráció volt a preparált zongorával való kísérletezés. A megírt zene területén komponáltam is olyan koncert-szvitet, mely preparált zongorára és énekhangra íródott (Off-Bea(u)ty), de a saját zenekaromban még nem találtam eddig a helyét. Ekkor jött az ötlet, hogy mindenféle preparáció általi elhangolásból létrehozok egy 72 különböző elhangolt preparált hangból álló hangszert, melyet a technika segítségével “samplingeltünk” azaz digitalizáltunk, így olyan mintha egy John Cage szonáta komplexségű preparált zongorát tudnék vinni minden koncertre és lemezfelvételre. Maga a preparált zongora hallatán sok kollégát még a mai napig leveri a víz, de nagyon fontos küldetésemnek tartom azt is, hogy lebontsam a címkéket. Például ez az - első látásra/hallásra - erősen XX. századi expresszionista gesztus más kontextusban egészen más jelentéssel bír.

• Irk Réka / Jazz.hu: A Budapest Jazz Clubban egy sorozatot építettél fel ugyanerre a címre, mint ami a lemez címe. Miért, és mennyiben más a koncert, mint a lemez?
• Oláh Krisztián: A sorozat az előző két évad sikerén felbuzdulva jött létre. A cím természetesen utal a most megjelent albumra, de utal a Quartetre, mint négyesre, és négy különböző perspektívára melyeken keresztül bemutatjuk az új szerzeményeket, beemelünk néhányat az előző albumokról és egy-két vadonatúj szerzeményt is bemutatunk!

Oláh Krisztián Quartet - POV 4 Perspectives II.
Budapest Jazz Club • 2025. december 18. • 20:00

Fotó: Sepsi Botond