A Kaszap testvérekben a kapolcsi Művészetek Völgyében támadt fel a vágy valamilyen élőzenés vendéglátóhely iránt. Miközben bátyjuk népi motívumos kerámiáit árulták, egyre többször kezdtek spontán zenélésbe, Gábor hegedült, Atilla brácsázott, és igen hamar egyre több fesztivállátogató érdeklődését felkeltették. 2005 nyarán egy udvarban meg is nyitották itt folkkocsmájukat, az egyedi kínálathoz egyedi nevet találva. A harapnivalók között ugyanis szerepelt a házi készítésű kolbászos buci, melyről Kobuci Kert a nevét kapta. Négy évvel később az óbudai Zichy-kastély belső kertjébe költöztek, ahol már az első szezon közepette ráébredtek, a zenei kínálatot bővíteni kell, pusztán népzenével nem tudják a helyet fenntartani a fővárosban. A palettára kompromisszumok nélkül kerültek új színek, mivel a népzene mellett a rock és a jazz egyes ágait, ötvözeteit is kedvelték. Jó ízléssel válogattak, és a kialakult koncepción, azóta sem változtattak, április végétől nagyjából szeptember végéig továbbra is világzenei esték, jazz-történetek, underground, nagyon komoly blues és természetesen népzene kerül a kínálatba. A Kobuci megtalálta helyét úgy, hogy nem is kellett sokat ötölni hozzá. Egyedi programjait a zenére nyitott közönség is megkedvelte, ezt a 15 év alatt eddig létrejött több mint 3000 koncert is igazolta, és mint Nagy Krisztián hozzátette, ezek 95 százalékára büszkék!  

A zenei kínálatuk alapműfajait adó népzenét, alternatív rockot és a világzenét, jazzt a KOBUCI műhelymunkáinak keretei között a jubileumi évadra elkészült három különleges koncertfilm, a Kalász Banda, a Frenk, valamint az Orbán György és Baló István közreműködésével felvett Lukács Miklós Cimbiózis is bemutatta. Mielőtt a vetítésre sor került volna, a főszereplők, a Kert népzenei indíttatását és eredetét reprezentáló Kalász Banda brácsásaként is jelenlévő Kaszap Atilla, a magyar underground történetéhez sok szálon kötődő, a Hiperkarmától a Budapest Báron át a Braindogs-ig legendás zenekaroknak alapvető impulzusokat adó, a kultúripar sematizmusától távol álló Frenk, és az oldalunkon remélem bemutatásra nem szoruló Lukács Miklós a filmek rendezőjével idézte fel a közös alkotói munka fontosabb momentumait.

A talán a legismertebb, a „Fehér tenyér” mellett számos méltán elismert alkotást jegyző Hajdu Szabolcs Balázs Béla-díjas filmrendező alkotásai nem a szokványos módon, tévé közvetítés-szerűen adták át a koncertek élményét. Igaz, ezen esetekben a kiválasztott koncert muzsikusai terekben, felállási pozíciókban alkalmazkodtak a rendezői koncepcióhoz, és nem a kameráknak kellett helyet találniuk egy adott színpadképben. A zene ismeretében, annak hangulatához igazítva lett bevilágítva a helyszín, alaposan komponált koreográfia szerint dolgoztak az operatőrök, és az előre nem tervezhetett, egy-egy váratlan eseményben is remekül improvizáltak. A játékfilmes megoldásoknak köszönhetően magunk is úgy érezhetjük, ezúttal részesei lehetünk a születő zenének, mintha bent ülnénk a zenekarban. Ahogy az alkotók is fogalmaztak, az élő zene a pillanatnak szól, de a film képes megörökíteni az időt! Erről rövidesen a nagyközönség is meggyőződhet, a filmeket a Kobuci Kertben is levetítik, érdemes hát figyelni a változatos programokat!