

Ezért „propagálta” nemrég elhunyt kollégám és barátom, Pallai Péter is, az általa csak „jazzszerű jazznek” aposztrofált mainstream jazzt, mégpedig annak is a leginkább befogadható, mindenki által élvezhető irányzatát. Egy színvonalasan előadott sztenderd éppúgy megnyeri egy – a jazz zenét csak hírből ismerő koncertlátogató tetszését, mint egy magamfajta öreg (jazz)rókáét... Nyugat-Európában van erre igény és kiadói kapacitás is. Gyakran hozom fel jó példaként a holland vibrafonos vezette Hein de Jong Group koncertfelvételeit tartalmazó lemezt, amelyen egyszerűen a Modern Jazz Quartet tíz repertoár-darabját játsszák el. (És nem dőlt össze a világ.)
Nos, ezúttal egy – nem minden előzmény nélküli – jazzalbumot ismertetünk, amely tipikusan ezt a trendet képviseli – mégpedig Németországban. A lemezajánló szerzőjének könnyű és egyben nehéz dolga van ezúttal. Könnyű, nemcsak azért mert az elhangzó zene is „könnyű”, hiszen kilenc sztenderd a Nagy Amerikai Daloskönyvből hagyományos előadásban. De még azért is, mert lévén „Volume 2”, ez nem más, mint a honlapunkon ez év április 11-én ismertetett lemez folytatása, olyannyira, hogy sem a formáció, sem a felvétel időpontja nem tér el a korábbi lemezen ismertetett adatoktól.
Szóval, a német földön letelepedett amerikai zongorista és altszaxofonos, Chris Hopkins (1972), aki a kölni Zeneművészeti Egyetem tanára, Oroszlánkölykök nevű kvintettjével kiadta a zenekar „élő” felvételeinek második „kötetét” is. Ez is igazi straight-ahead jazz, kiváló hallgatnivaló mindenki számára. Annak igazolására pedig, hogy ez a muzsika mennyire vonzó a nagyközönség számára – elmondhatom, hogy 2022 augusztusában egy Hopkins vezette oktett a Müpában nagy sikerű Ellington-emlékkoncertet adott. A nemzetközi együttesben három hazai muzsikus is játszott: Szalóky Béla (trombita és harsona), Dennert Árpád (tenor- és baritonszaxofon) és Oláh Zoltán (nagybőgő).
Hopkins-szal hosszasan elbeszélgettem, aki megígérte, hogy minden megjelenő albumukat postázza, és ez így is történt azóta.
A lemez érdekessége, hogy a zenekarról készített ugyanazon karikatúra látható a borítón, a különbség mindössze annyi, hogy a Vol. 1-en a feliratok piros, míg a Vol. 2-ön kék színűek. A grafikák Michel „Boss” Quéraud munkái.
Végül el kell mondanunk, hogy ehhez hasonló lemezek megjelentetése kívánatos lenne itthon is, de a szűkös anyagiak ezt alig-alig teszik lehetővé. Kicsit az is bosszantó, hogy a hazai jazz szcéna jeles képviselőinek többsége fanyalgással fogadja a sztenderd repertoárt akár koncerten, akár lemezen. Pedig számos nagyszerű album bizonyítja, hogy lenne rá igény, elég, ha pl. a következő néhány lemezre hivatkozom, amelyekre kifejezetten sztenderdeket vettek fel: a Coquette Jazz Band: Isn't It a Lovely Day?, a Papa Jazz Band: Let's Dance, Szalay Gábor: The Dreamer, Dennert Árpád: Árpishow, legutóbb pedig a Mainstream Line Quartet I Hear a Rhapsody c. lemeze, amelyről mi is írtunk.
Chris Hopkins Meets the Young Lions Live! Vol. 2 (Echoes of Swing Productions)
- Bags' Groove (Milt Jackson)
- These Foolish Things (Jack Strachey – Holt Marvell)
- Jive at Five (Harry Edward „Sweets” Edison – William „Count” Basie)
- Stardust (Hoagy Carmichael – Mitchell Parish)
- Just You, Just Me (Jesse Greer – Raymond w. Klages)
- I'm Confessin' (That I Love You) (Ellis Reynolds – Dog Dougherty – Al J. Neiburg)
- Night and Day (Cole Porter)
- The Lady is a Tramp (Richard Rodgers – Lorenz Hart)
- Rockin' Chair (Hoagy Carmichael)
- Take 3 Special Bonus Track
Közreműködnek:
Thimo Niesterok trombita, kornett
Chris Hopkins zongora, altszaxofon
Tijn Trommelen gitár, ének (5., 6., 8.)
Caris Hermes nagybőgő
Mathieu Clement dobok, vibrafon
Az „élő” felvételek Hattingenben készültek, 2023 május 31-én és június 1-én.


