fbpx

„A képzeletbeli időgép bárhová repíthet időben és térben.” – interjú az 50 éves Bokros Lászlóval

2022. december 10.

Köszöntjük ezen a kerek évfordulón Bokros Lászlót, aki ma lett ötven éves. Neve ismerős lehet majdnem minden jazzt kedvelőnek, aki a Jazzyt is hallgatja, mert a jazz-zenészeket egy héten háromszor is megkérdezi koncertjeikről, újdonságokról ad hírt és önkéntes menedzsere ily módon a magyar jazzélet szereplőinek.

Emellett dobol, a karantén kezdetéig egy klub zenekarát vezette. A karantén alatt pedig ugyanolyan nagy lelkesedéssel folytatta az interjúkészítést a zenészekkel, mint előtte. Nemrég pedig egy Jazzy Cool nevű műsora indult szombat délelőtt.

Itt és most ő kerül reflektorfénybe, lesz az interjúalany. A Jazzyről és még sok másról kérdezem Bokros Lászlót.

 

  • MagyarJazz: Legyen szó először a Jazzyről. A műsorod, a Jazzy Hungarikum, vasárnaponként jelentkezett sok-sok évig. Azt hiszem, nagyon nagy sikere és hallgatottsága volt. Ebből tájékozódhatott a jazzt és nem csak a jazzt kedvelő hallgatóság, milyen újdonságok történtek hazánkban zenei téren. Gondolom, a népszerűség miatt döntött a rádió vezetősége, hogy még két napot kap ez a műsor, így nemcsak vasárnap, hanem hétfőn és kedden is hallható már a műsorod. Elég a három nap vagy túl sok is már? Történik ennyi minden Magyarországon, hogy heti 4 órát is ki tudsz tölteni? Mi az a Jazzy Cool?
  • Bokros László: Simán ki lehet tölteni heti három műsort, sőt! A pandémia után olyan mennyiségű lemez és dal jelent meg, amely szinte folyamatos karácsonyi időszakot jelent a szerkesztőnek. Csak kapkodom a fejem, és aki ismeri a Jazzy Hungarikum metódusát, az tudja, hogy 4-5 hetes „várólista” a minimum, éppen a rengeteg remek produkciónak köszönhetően.
    A Jazzy Cool szeptemberben indult, ahol is a jazz legjavából szemezgetek szombatonként délelőtt tízkor. Négy rovatot hallhatnak a hallgatók. A naptár rovatban az éppen aktuális dátumhoz kapcsolódó múltbéli eseményekhez kapcsolódunk, a „Jazzy Cool Portré”-ban értelemszerűen egy-egy zseniális muzsikust mutatok be. A „Jazzy Cool Sztori”-ban rövid és érdekes jazztörténeteket mesélek, az „Egy művész két korszak”-ban pedig egy-egy gigász két különböző korszakát vizsgálom. Ez a műsor valódi „öröm-műsorvezetés”-t jelent, hiszen onnan válogatok, ahonnan csak szeretnék. A képzeletbeli időgép bárhová repíthet időben és térben.

 

  • MagyarJazz: Jut még másra is időd a műsorvezetés mellett? Zenész is vagy a műsorvezetőség mellett. Erre mennyi időd marad?
  • Bokros László: Arra van időm, amire szeretném, hogy legyen. A járvány lényegében tönkretette a Fat Mo’s-béli, több éve tartó munkámat. Szerencsére szeptember óta péntekenként és szombatonként a Kispipában muzsikálunk, valamint egy vadonatúj helyszínen a Sophisto-ban is megtalálhat minket a nagyérdemű. Mivel én jó értelemben vett vendéglátós zenész vagyok, akkor érzem jól magam, ha heti 7 napot zenélek. Most is ez a cél.

 

  • MagyarJazz: Hol és mikor kezdődött a zenészélet és mi vitt a jazz felé? Egyáltalán melyik stílus áll legközelebb hozzád?
  • Bokros László: Édesapám dobos volt. Ő mutatta meg nekem a jó zenéket és a jó dobosokat. A zenészélet komolyabb formában tizenhat évesen kezdődött. Sok-sok zenekarban játszottam, a legkülönfélébb stílusokban. A Fekete Lyuk mérföldkő volt a számomra. Ott több punk és alternatív zenekarral is felléptem (BEM, Robbantott Csirkék, KZSBK). A rendszerváltás évei zeneileg is nagyon izgalmasak voltak. A jazz mindig is központi szerepet játszott az életemben. Rengeteget hallgattam élőben is a nagy magyar zenészeket, ahová csak tehettem, elmentem fiatalon. Szinte minden nagy ikont láttam. Ha nem zenéltem, koncertre mentem. Volt, hogy napi kettőre is. A jazzben ott van a szabadság és a tudás.
    Most pedig lényegében azzal foglalkozhatok, amit szeretek, mind műsorvezetés, mind zenélés területén.

 

  • MagyarJazz: Röviden elmesélnéd, hogy a zenei tevékenységeden túl, mivel foglalkozol még?
  • Bokros László: Elsősorban ezek mellett íróként funkcionálok. Ha jól számolom, idén megjelent a kilencedik és a tizedik könyvem. A 2020 című magánkiadásban megjelentett alkotásom a pandémiára reflektál kalandos disztópia formájában. Dunai Edével közösen pedig megírtuk a „Kissrác voltam én” című kötetet, amely természetesen az örök szerelemről, az Újpesti Futballról, a nagy játékos-legendákról és a szurkolókról szól, telis-tele szenvedéllyel.
    Ezen kívül mentális tanácsadással is foglalkozom, „Lélekedző”-ként működöm, nagyon személyre szabottan, nagyon limitált létszámmal.

 

  • MagyarJazz: Azt tudja, aki hallgatja a rádiót, hogy mindig optimistán állsz a jövő felé, és próbálod ezt szuggerálni a kevésbé pozitív riportalanyaid felé is. Mik a közelebbi és távolabbi terveid az 50-en túli életre?
  • Bokros László: Lényegében mindent elértem, amit szerettem volna. Éppen ezért ilyenkor a lehető legmagasabbra teszem a lécet, hogy hajtson valami. Így addig nem nyugszom, ameddig a Grammy, Oscar, Nobel-díj hármasból nem lesz meg legalább az egyik. De mindenekelőtt a családomnak kívánok egészséget és boldogságot!

 

Boldog szülinapot Laci! Köszönjük a zenészek és zeneipari dolgozók nevében is a sok segítséget!

 

 

Fotó: Irk Réka, Bokros László

 

© 2019-24 MagyarJazz / Jazz.hu szakmai jazzportál, szeretett műfajunk, a JAZZ szolgálatában. All Rights Reserved. • Készítette és kiadásért felelős személy: Irk Réka • Kiadó: Jazzponthu Kulturális Alapítvány • 1122 Budapest, Maros u. 28. • Adószám: 19345684-1-43
Az alapítványnak adományt az alábbi bankszámlára köszönettel fogadjuk: 10700770-73692180-51100005