Nos, hogy ennek a felfogásnak mindenütt vannak hívei, azt jól mutatja az itt ismertetendő lemez, amelyet Németországból kaptunk, mégpedig egy évek óta a Düsseldorff közeli Bochumban élő amerikai zongoristától, bizonyos Chris Hopkinstól. Sokatmondó annak a kollektívának a megnevezése is, amelynek „spiritusz rektora” Hopkins: „Echoes of Swing”. A legváltozatosabb személyekkel felálló együttes egy ACT kiadású lemezéről már 2020. december 22-én elismerő kritikát jelentettünk meg. Érdekes véletlen folytán két évvel később sikerült találkoznom Chrisszel, amikor is a Müpában fergeteges Ellington emlékkoncertet adott egy nemzetközi oktett vezetőjeként. Ebben három kitűnő hazai muzsikus is játszott, akiktől nem áll messze az imént emlegetett „jazz-szerű” jazz: Szalóky Béla (trombita és harsona), Dennert Árpád (tenor- és baritonszaxofon), valamint Oláh Zoltán (nagybőgő). (Lásd beszámolónkat 2022. szept. 3.)  A koncert utáni beszélgetés során dedikálta CD-it és megígérte, hogy elküldi újabb albumait is.

Nos, ezt a missziót folytatja Chris barátunk újabb sztenderdekkel, a különbség az, hogy a zenészek a „leadert” leszámítva mind mások, mint a korábbiak. A repertoár azonban most is a mindenki által kedvelt „jazz slágerekből” tevődik össze, amelyben megfér egymás mellett Glenn Miller „Moonlight Serenade”-je és Hoagy Carmichael „Rockin' Chair”-je Ellington „Satin Doll”-jával és a Nina Simone előadásában világsikert aratott „My Baby Just Cares for Me”-vel.

Ami pedig Hopkins és az Oroszlánkölykök zenei koncepcióját illeti, igazi straight-ahead jazz szól a lemezen, mégpedig a mai igényeknek, elvárásoknak megfelelően. (Erről beszéltem már számos alkalommal, amikor pl. az Elek Quartet, a Mainstream Line Quartet vagy éppen a Füsti Balogh Tribute Band érdemeit taglaltam.)

Chris Hopkins (1972) missziója is éppen az, hogy visszahozza a mindenki által befogadható, nemes szórakozást nyújtó, az idők próbáját kiálló, és mégsem nosztalgiázó vérbeli jazz respektusát. Mielőtt Németországban telepedett volna le, már sok felé játszott nemcsak az Államokban, de számos nyugateurópai országban, sőt még Ausztráliában is. Partnerei pedig a szvinges jazz olyan kiválóságai voltak, mint Scott Hamilton, Clark Terry, Bucky Pizzarelli, Harry „Sweets” Edison, Ruby Braff vagy Buddy DeFranco. Mintegy 5000 koncerttel és 50 lemezzel a háta mögött, Chris bebizonyította, hogy bőven van igény a szvinges muzsikára, amit az Echoes of Swing képvisel. Chris egyébként nemcsak kitűnő zongorista, de altszaxofonosként is „jegyzik” (a 2020-as lemezen altózott!), emellett komponál, hangszerel és persze tanít is. Mint a kölni Zeneművészeti Egyetem tanára kérte fel négy tanítványát ebben a formációban való játékra.

A trombitás Thimo Niesterok (1996) a német jazz szcéna egyik kiemelkedő egyénisége, számos fesztivál díjazottja, aki olyan nagy amerikai zenészek méltó utóda, mint a már emlegetett Ruby Braff, Harry „Sweets” Edison vagy Clark Terry, akikkel a „leader” személyesen játszhatott.
Tijn Trommelen (1996) holland gitárost és énekest úgy tartja számon a közönség és a szakma, mint Frank Sinatra művészetének folytatóját. Erről hatásosan győzi meg a hallgatót a lemez négy számában.
A dinamikus bőgő-virtuóz hölgy, Caris Hermes (1991) bármely stílusirányzatban otthon van, a kölni WDR rádió nagyzenekarának is tagja.
A luxemburgi dobos, Mathieu Clement (2001), a zenekar legfiatalabb tagja, aki vibrafonon is kiváló (igaz a lemezen csak dobol), most éppen Amerikába készül további zenei tanulmányok céljából.      

Chris Hopkins Meets the Young Lions – Live!  Vol. 1           (Echoes of Swing Productions)

1. Wrap Your Troubles in Dreams (Harry Barris – Ted Koehler – Billy Moll)
2. Indiana (James F. Hanley – Ballard McDonald)
3. Until the Real Thing Comes Along (Saul Chaplin – Alberta Nichols – Sammy Cahn – Mann Holiner – L. E. Freeman)
4. Rockin' Chair (Hoagy Carmichael)
5. The Best Things in Life are Free (Ray Henderson – Buddy DeSilva – Lew Brown)
6. Satin Soll (Duke Ellington – Billy Strayhorn – Johnny Mercer)
7. Moonlight Serenade (Glenn Miller – Mitchell Parish)
8. My Baby Just Cares for Me (Walter Donaldson – Gus Kahn)
9. I Never Knew (Ted Fiorito – Gus Kahn)
10. Blue Moon   (Richard Rodgers – Lorenz Hart)

Közreműködnek:

Thimo Niesterok   trombita
Chris Hopkins   zongora
Tijn Trommelen   gitár,  ének  (3, 5, 8)
Caris Hermes   bőgő
Mathieu Clement   dobok     

Időközben megjelent a 2. rész is:

Pontos leírást ITT talál.