Jimmy Cobb 28 évesen, 1957-ben kapott meghívót Miles Davis zenekarába. A társak, John Coltrane, Cannonball Adderley, Wynton Kelly, Paul Chambers… Ő dobolt Miles minden idők egyik legnagyobb, a modern jazz-zenét meghatározó, mérföldkőnek számító albumán. Kétségtelen, ez a lemez tette világszerte ismertté, és a jazztörténelem talán leggyakrabban hallgatott dobosává. A világhálón azóta felbukkant nekrológokban is többnyire a „Kind of Blue” dobosaként emlékeznek meg róla. Az 1957-től 1963-ig tartott korszakban a történelmi „Kind of Blue” után azért még olyan remekművek születtek, mint a „Sketches Of Spain”, a „Someday My Prince Will Come”, a „Live at Carnegie Hall”, a „Live at the Blackhawk”, a „Porgy és Bess”, és még sorolhatnám a sok-sok Miles Davis felvételt, amelyen Cobb dobolt.
1963-ban Miles új zenekart alapított, Cobb helyére Tony Williams került. Cobb és a lecserélt ritmusszekció két másik tagja, Winton Kelly és Paul Chambers pedig átszegődött Wes Montgomery zenekarába. Itt is születtek remekművek, közülük egy kaliforniai koncertfelvételt, a „Full House” című albumot ajánlom.
A „Kind Of Blue” dobosáról azért érdemes tudni, hogy a Washington DC-ben 1929-ben született. Cobb a csodált technikájú, akkoriban roppant népszerű, de mára érdemtelenül elfeledett, Coltrane egyik mesterének tartott altszaxofonos, Earl Bostic zenekarában kezdett. Miles előtt már Dinah Washington, Billie Holiday, Benny Golson, Clark Terry, Dizzy Gillespie, Cannonball Adderley zenekaraiban vált – igaz nem világszerte – ismert muzsikussá. (Ugyan a megszállottakon kívül, ki bogarássza végig egy nagyzenekar összeállítását?) A Miles korszak lezártával Montgomery mellet-után, Wynton Kelly triójával, valamint Kenny Burrell formációival is készített felvételeket, ezt követően 9 évig Sarah Vaughan koncertjein és albumain találkozhattunk vele. A 80-as és 90-es években szabadúszóként feltűnt többek között Sonny Stitt, Nat Adderly, Hank Jones, Ron Carter, George Coleman és Dave Holland együtteseiben. Zenekarvezetőként, 90-es évek elejétől megjelenő saját néven jegyzett albumain pedig a fiatal generációval is megtalálta a hangot. A Smoke Session sorozatban 2014-ben, 85 éves korában készült „The Original Mob” című lemezén Brad Mehldau zongorázott és a vele hosszútávon együttműködő Peter Bernstein gitározott. Roy Hargrove is több ízben csatlakozott zenekarához, akinek két évvel ezelőtti halála után Cobb a „Remembering U” című, talán utolsó lemezével állított emléket.
Két évvel ezelőtt ugyanis Cobb egészsége is nagyon megromlott. Az állandóan új terveket szövő dobos, aki addig „Cobb's Mob” zenekarával fáradhatatlanul turnézott szerte a világban, készítette lemezeit, hirtelen állandó gyógyszeres kezelés alá került, és a nap 24 órájában gondozóra volt szüksége. Ennek költségei alaposan leapasztották a családi kasszát, ezért lánya, Serena Cobb idén februárban egy online adománygyűjtőt indított. Mint írta, apjának a napok múlásával egyre inkább segítségre van szüksége, a magas költségeket a család már nem tudja fizetni, emiatt nem mindig kapja meg a megfelelő kezelést. Többször előfordult, hogy választaniuk kellett az orvosi ellátás, és az alapvető szükségletek között. Az adományok érkeztek, de állapotán már az orvosok sem tudtak segíteni, a 91 éves Cobb, az utolsóként távozott a „Kind of Blue” társulatából.
Életének utolsó 70 évét a jazz művészetének szentelte, hihetetlenül gazdag pályafutása során két, a „Tribute to Wynton Kelly & Paul Chambers” és a „Remembering Miles: Tribute to Miles Davis” lemezén is megemlékezett az egykori játszótársakról, most az a kérdés, az ő emlékére ki fog méltó lemezt készíteni.
Dave Liebman megható nekrológjának végén így búcsúzik: RIP brother.….time to rest.