A Wroclawban rendezett jazzfesztiválon versenyt is rendeznek minden évben (néhány évtől eltekintve), ami miatt még vonzóbb a Jazz na Odra. Sok külföldi hírességet is meghívtak az évek során: Pat Metheny, Paco de Lucia, McCoy Tyner, Al Di Meola, Buddy Rich, Larry Coryell, Stan Getz, Archie Shepp stb. Idén többek közt Kandace Springs, Jazzmeia Horn, Keyon Harrold és a nálunk is fellépő Tia Fuller kapott meghívást.

Idén Piotr Wojtasik - To Whom It May Concern – lemezbemutató csapatába Tóth Viktort is meghívták erre a rangos fesztiválra. Őt kérdeztem a mai lengyel jazz helyzetéről és nem utolsó sorban az élményeiről - plusz egy kis ráadás az interjú végén.

• MagyarJazz: Idén először léptél fel a Jazz na Odra-n?
• Tóth Viktor: Ez volt a harmadik alkalom, hogy e nagyszerű fesztiválon játszhattam. Piotr Wojtasik a lengyelek legelismertebb trombitása. Hihetetlen nagy dolog számomra, hogy „ragaszkodik hozzám”... Már lassan hét éve, hogy zenekaraiban játszom és utolsó három lemezén is szerepelek. Ez egy hihetetlen nagy iskola számomra. Ő maga fél életét amerikai jazz ikonok között töltötte (Liebmantól Garrettig Lovanon át Victor Lewisig, Billy Harperig). Közös formációinkban pedig olyan nagyságokkal játszhatom együtt mint Eric Allen, John Betsch, Bobby Few vagy Lesek Mozdzer, Joris Teepe. Az idei fellépés egy 4 koncertből álló lengyel lemezbemutató turné zárása volt a Jazz nad Odra fesztiválon.

• MagyarJazz: Mik a tapasztataid? Hogy képzeljük el ezt a fesztivált? Hány színpad van az öt napos fesztiválon?
• Tóth Viktor: A jazzkedvelők Mekkája ez a fesztivál. Hihetetlenül erős érzés volt visszatérni erre a fesztiválra, ahogy belép az ember a délutáni soundcheckre igyekezve, hömpölygő tömeget talál. Az emberek a délutáni szabadtéri koncertekre igyekeznek, épp jegyet vásárolnak estére, lemezeket vagy jazzfotókat böngészgetnek. Ismert zenészek beszélgetnek mindegyik sarokban... A bár teli van fiatalokkal. A fesztivál főhelyszíne egy gyönyörű, csodálatos akusztikájú nagy színházterem. Itt játszanak a fő fellépők, a világsztárok. A fesztivál 50. évfordulóját ünneplő esten magam is itt játszhattam Piotr Wojtasikkal. Akkor az „Amazing Twelve” lemezt mutattuk be. A hatalmas színházteremben teljesen akusztikusan, mindenféle hangosítás nélkül játszottunk. Ennek akkor nagy pozitív visszhangja volt a lengyel jazzsajtóban.
  Ezévben a kisebb befogadóképességű teremben, a fesztivál záró koncertjén játszottuk, az utolsó nap, éjféli kezdéssel. Ez a terem talán még szimpatikusabb is nekem, a hallgatóság sokkal közelebb van... A koncert előtt azt gondoltam, a közönség már nem fogja bírni az 5 napos kiképzést, az aznapi 4-5 koncertet, és nem lesz valami nagy létszámú hallgatóságunk. Tévedtem. A terem zsúfolásig teli volt, a plafonról is lógtak az emberek és elképzelhetetlenül lelkesek voltak. A majd’ másfél órás koncert végén három ráadást is adnunk kellett. Állva tapsoltak. A koncert után pedig hajnalig jam session ment az épület klubjában. Teltházzal.

• MagyarJazz: Mik azok szerinted, amiket esetleg érdemes lenne átvenni a hazai fesztiváloknak is?
• Tóth Viktor: Az elmúlt 7 évben volt szerencsém bejárni Lengyelország fesztiváljait, klubjait északtól délig, és amit tapasztaltam, az az, hogy a lengyel embereknek sokkal többet jelent a jazz. Sokkal fontosabb számukra, sokkal jobban értik azt. Ennek egy oka van, hogy képzettek „jazzügyileg”. A szocializmusban már a 70-es évektől amerikai jazz világsztárok játszottak náluk, a jazz a szabadság zenéje volt számukra. Amikor az életkörülményeik hihetetlenül nehezek voltak, lázadásukat a jazzben élhették ki. Ki hallgatta, ki játszotta, de az biztos, hogy a jazz által egyfajta szabad világba jutottak. Én ezt ma is érzem, koncertjeinkre tömegek jönnek minden korosztályból. A kis városokban is vannak jazzklubok, ahol akár vasárnap vagy épp hétfőn is teltház van. A lengyel jazz zenészek 4-5-6 koncertes kis turnékat tudnak csinálni az országon belül rendszeresen, ami nagyon-nagyon fontos a zene szempontjából. A zene ugyanis a turnén készül. Ez a hatalmas előnye volt meg Amerikában is a jazz zenészeknek, amikor is három hónapos turnékon vettek részt... Elképzelhetetlen sok lehetőség adódott az új és újabb ötletek kipróbálására, hiszen minden este más-más városban játszották a repertoárt, folyamatosan friss és új lehetőségeket keresve a művészetben.
  A közönség képzése szerintem a kulcs ahhoz, hogy közönsége legyen a jazznek. A jazz egy hihetetlenül összetett, különlegesen cizellált magasművészeti forma.

  Jómagam célul tűztem ki a közönség „segítését” zenei „nevelését”.

  Persze, hogy nem mennek az emberek a jazzkoncertekre, ha nem értenek belőle semmit. Ami természetes, hogy nem értik. Honnan kellene nekik érteni elsőre?
  Ezzel a segítő szándékkal kezdtem az utóbbi 3-4 évben koncert beszélgetéseket tartani, „könnyen érthető jazz” címmel, ami tulajdonképpen egy sajátos szólókoncert.
  A jazz írott és íratlan „játékszabályairól” beszélek közönségemnek, egyfajta kötetlen „youtube disco” ez. A jazz történetén megyünk végig úgy, hogy a videó és audio részleteket magyarázom, élő szaxofonjátékkal próbálom a jazz lényegét közel hozni. És a jazz lényege egy egyáltalán nem poros, régimódi valami: nagyon is élő, jelen pillanatban gyökerező kreatív áram. A szabadság és szépség, az önkifejezés ünneplése.
  Az jazz üzenetét nem érthetjük csupán a felvételek hallgatásával véleményem szerint. A jazz-zenei szabályok ismerete, a stílusjegyek és kommunikációs eszközök ismerete mellett az emberi sorsok zeneformáló ereje, a politikai áramlatok hatásai, a történelmi háttér és kontextus ismerete is fontos, hogy a kép összeálljon. Hogy megértsük egy-egy zenész miért és mi ellen játszott. Mihez képest volt forradalmi vagy éppen tradicionális.
  A lengyeleknek érzésem szerint több lehetőségük volt ezekkel a dolgokkal találkozni.
  Fontos lenne, hogy a magyar közönség több lehetőséget kaphasson, hogy az ilyen, jazzbe beavató előadásokon találkozhasson a műfajjal. Több jazz fesztiválon „warming up”-ként, a jazz koncerteket megelőző műsorszámként játszottam a „könnyen érthető jazz” programomat. A közönségtől azt hallottam vissza, hogy nagy segítség volt ez számukra. A jazz részletei kontextusba kerültek, a következő koncertek pedig sokkal nagyobb élményt jelentettek számukra.
  A jazzbe bevezető előadásokat iskolákba és ingyenes városi rendezvényekre lenne jó eljuttatni, hogy azok is találkozhassanak a műfajjal, akik esetleg idegenkednének elsőre, hogy elmenjenek egy koncertre.
  Egyik alkalommal, amikor zenekarommal ilyen ingyenes, családbarát, városi rendezvényen léptünk fel, a koncert után odajött valaki hozzánk és azt mondta: „Hát én megmondom őszintén, nem szerettem a jazzt. Mindig idegenkedtem tőle. Nem tudtam, hogy ez ilyen!!!... - Ez vagány volt!” – mondta.

  Igen, mindenképpen dolgoznunk kell rajta, hogy a jazz minél több emberhez eljusson, mert a jazz vagány.

  (Ezt a lengyelek már tudják.)

Fotók: Piotr Gajek