Jómagam 2005 tavaszán figyeltem fel Gustavson művészetére, amikor a Gramofon folyóiratban olvastam Párniczky András elismerő (négypontos) értékelését a „The Ground” c. ECM lemezéről, amit aztán gyorsan be is szereztem. Azóta követem az 1970-ben született norvég zongorista munkásságát, aki két-három évenként újabb és újabb trió- vagy kvartett-lemezzel jelentkezik. Ezúttal immáron a kilencedikkel, ami ismét trió felállás.

Aligha kell bizonygatni, hogy a zongoratrió már évtizedek óta szinte külön kategória a jazz műfajon belül. A triók hihetetlen sokasága lépett a nyilvánosság elé, és igazán nem volt könnyű dolguk, hogy maradandót alkossanak. A Bill Evans, Keith Jarrett vagy Brad Mehldau nevével fémjelzett felállások nagymértékben járultak hozzá ahhoz, hogy a jazz műfaj elnyerhesse az egyenrangú státuszt a klasszikus zenével, bár ez az egész „verseny” egyszerűen nevetséges és méltatlan mindkét oldal részére. Szerencsére a mai idők már azt jelzik, hogy idejétmúlt a kategorizálás, tényleg csak jó és rossz ZENE létezik. (Azért azt még jó lenne elérni, hogy a „márkás” jazzklubokban ne ételszagban és evőeszköz csörömpölés mellett kelljen meghallgatni a „szomorúzenével” teljesen egyenrangú jazz-produkciókat. Félek tőle, hogy ezt én már nem érem meg…)

Feltehetően nem véletlen, hogy a norvég zongoraművész az utóbbi időkben szinte óramű pontossággal négy évenként jelentkezik egy-egy új albummal. 2014-ben az Extended Circle c. kvartett lemezével keltett feltűnést nemzetközi megmérettetésben is. Az említett négy éves jelentkezés következő „tétele” 2018-ban a „The Other Side” c. triólemez volt. És most is azt kell mondanom, amit néhány más ECM lemez kapcsán a közelmúltban is szóvá tettem (pl. Avishai Cohen Naked Truth c. korongja), hogy a most tárgyalandó 2022-es Opening úgyszólván egyenes folytatása a négy éve publikált albumnak. Ott is nagyrészt saját kompozíciók, valamint norvég népdalok és egy-két Bach átirat szerepelt a kínálatban. Ezúttal is trió felállásban halljunk a Gustavsen szerzeményeket, egy norvég népdalfeldolgozást, valamint zárásképpen két másik kompozíciót két 20. századi norvég zeneszerzőtől.

Érzékeny, kifinomult, melankolikus zenefolyam. Varázslatos hangulatok, romantikus életérzés tolmácsolása a három muzsikus remek összjátékával. Olykor kifejezetten himnikus, gospeles hangzások bizonyítják Gustavsen vonzódását az egyházi zenéhez is. Nem a hagyományos „jazzes” megközelítés, ami azonban azt bizonyítja, hogy napjainkban más utakon is lejuthat a zene az igényes befogadóhoz. Mondhatni, nagyon „skandináv”. Természetesen ez nem baj, ez a békét és harmóniát árasztó muzsika is része a műfaj sokféle forrásból táplálkozó egészének. Nemcsak földrajzilag, de temperamentumban is messze esik a jazz szülőhazájától, de mindenkinek van olyan hangulata, amikor éppen ilyen lassú, nyugalmat sugárzó muzsikára vágyik.

Egyébként talán az is ad némi magyarázatot Gustavsen következetesen borongós zenéjére, hogy hősünk pszichológia szakon végzett az oslói egyetemen, majd ugyanott elvégezte a jazz-zongora és zenetudományi szakot is. Szóval a magunkfajta jazzbarát talán ennek is tulajdoníthatja az átszellemült, befelé forduló attitűdöt Gustavsen művészetében.

Azoknak ajánlom, akik a mai hektikus időkben meditatív, megnyugtató zenei élményre vágynak!

OPENING         Tor Gustavsen Trio               ECM Records

• The Circle
• Finfings/Visa Fran Rattvik (Traditional)
• Opening
• The Longing
• Shepherd Song
• Helensburgh Tango
• Re-Opening
• Findings II.
• Stream
• Ritual
• Floytelat/The Flute (Geirr Tveitt)
• Vaer sterk, min sjel (Egil Hovland)

Minden darab szerzője Tord Gustavsen kivéve a megnevezett tételek szerzőit

Közreműködik:

Tord Gustavsen,  zongora, elektronika
Steinar Raknas,  bőgő
Jarle Vaspestad,   dobok