fbpx

Charles Lloyd – Trios: Chapel

2022. június 30.

A napokban jelent meg a 84 éves Charles Lloyd 2018 decemberében, a San Antonio-i Southwest School of Arts kápolnájában Bill Frisell gitárossal és Thomas Morgan bőgőssel felvett lemeze. A cím nemcsak a trió első fellépésének helyszínére utal, a formáció többes száma jelzi, lesz folytatás. A Blue Note még idén kiadja a sorozat másik két albumát, a tervek szerint a „Trios : Ocean”, Gerald Clayton zongoristával és Anthony Wilson gitárossal augusztus végén, és a „Trios: Sacred Thread”, Julian Lage gitárossal és Zakir Hussain ütőhangszeressel október végén jelenik majd meg.

A „Trios: Chapel” lemezre három Lloyd szerzemény és két feldolgozás került, valamennyit hallhattuk már Lloyd korábbi, nagyobb létszámú és természetesen más felállású formációkkal készült felvételein. Azonban mint tapasztalható, a jazzben soha nem hangzik el kétszer ugyanaz, pláne évekkel, sőt, évtizedekkel később, új összeállításban és új hangszerelésben. Ezek a darabok is új töltetet kaptak, egy bölcs, öreg, de az életre végül töretlen optimizmussal tekintő sámán, éppen most trióban fogalmazott letisztult gondolataival. Ez az életigenlés még a lemez nyitószáma, Billy Strayhorn halálos betegen, két hónappal halála előtt a Duke Ellington zenekar számára írt balladája, a „Blood Count” drámaiságába is képes volt derűt hozni. Lloyd szaxofonja megidézte ugyan az 51 éves Strayhorn kilátástalan küzdelmét a rákkal, de végül Frisell gitárjával és Morgan biztos alapot adó bőgőjével egybeolvadva haladt a fény felé. Lloyd feldolgozása először 2002-ben, a „Lift Every Voice” (ECM) című dupla CD-lemezen jelent meg, melyen Geri Allen zongorázott, John Abercrombie gitározott, Marc Johnson és Larry Grenadier bőgőzött és Billy Hart dobolt, talán nem kell bizonygatnom, hogy ezúttal egy egészen más megközelítésben hallhatjuk újra ezt a remekművet. Mint ahogy az 1965-ös, Szabó Gábor, Ron Carter és Tony Williams közreműködésével készült „Of Course, Of Course” (Columbia) albumról elővett „Song My Lady Sings” című Lloyd kompozíciót is. Frisell a country felé hajló improvizációja Morgan „walking bass” kíséretével meleg hangulatot hoz, melybe Lloyd vidám játékossággal kapcsolódik szaxofonjával. Az eredeti, 65-ös változatban egy izzó szemű szerelmes fiatalember idézi fel szíve hölgyének dalát, a mostaniban egy párjára szeretettel tekintő idős férfi, akinek a szemében azonban még pislákol a tűz. Ez a gyengéd ölelés válik szorosabbá a kubai Villa Fernandez Ignacio Jacinto, művésznevén Bola de Nieve balladája, az „Ay Amor” feldolgozásában, mely Lloyd tavalyi, a The Marvels zenekarával készült „Tone Poem”(Blue Note) albumán is hallható, Greg Leisz, Reuben Rogers, Eric Harland, és az abban a zenekarban is jelentős szerepet kapott Bill Frisell előadásában. A „Beyond Darkness” Strayhorn szerzeményéhez hasonlóan a „Lift Every Voice” albumon debütált. Lloyd ebben a számban, az eredeti verzióhoz hasonlóan, fuvolázik, szárnyaló, lebegős játéka visz a sötétségen túlra, a világosság felé. A misztikus kirándulás után a „Dorotea's Studio”, Lloyd művészfeleségének, egyben producerének, Dorothy Darrnak írt, bájos, játékos kompozíciója zárja az albumot. Akinek gyűjteményében megvan az 1999-es „Voice in the Night”, azon is meghallgathatja, de természetesen ebben a felállásban új élményt kapunk. Egy azonban azonos a mostani és a nagyjából húsz évvel ezelőtt rögzített változatban, Lloyd ugyanúgy szereti a feleségét.

Lloyd pályafutása kezdetén 1965-ben Szabó Gáborral készített lemezt, majd híres kvartettjeibe évtizedekig nem kapott helyet a gitár. 1999-ben aztán John Abercrombie törte meg a „gitár-csendet”, 2002-ig négy lemezen is közreműködött a kvintetté bővült formációban. Az újabb gitár nélküli hosszú időszak után, 2016-ban került vissza a hangszer, mikor Bill Frisell is meghívót kapott „The Marvels” néven alapított zenekarába. Bill Frisell Lloyd új utakon járó zenéjének meghatározójává vált, már a formáció megalakulásának évében megjelent „I Long to See You” mindkettőjüknek sikert hozott. Valószínű, a köztük kialakult szoros kapcsolatnak is köszönhető, hogy Lloyd kizárólag gitárosokkal készült lemezeiből válogatta dob nélküli triójának zenei anyagát. Az azonban biztos, Frisell ajánlotta a vele 2011 óta együtt játszó Thomas Morgant Lloyd figyelmébe. Morgan kevésbé ismert, mint bemutatásra nem szoruló, legendás társai, ezért még annyit hozzáteszek neve említésén kívül, a Manhattan School of Music-ban diplomázott 40 éves bőgős egy ideig Ray Brownnál is tanult, és többek között David Binney, Steve Coleman, Paul Motian, Tomasz Stanko, John Abercrombie, Jakob Bro lemezein játszott. Frisell és Morgan ideális partnernek bizonyultak Lloyd új lemezének légiesen intim hangulatához.

Blue Note, 2022

 

  1. Blood Count (Billy Strayhorn) 7:21
  2. Song My Lady Sings (Charles Lloyd) 8:57
  3. Ay Amor (Villa Fernandez Ignacio Jacinto (aka Bola de Nieve) 7:14
  4. Beyond Darkness (Charles Lloyd) 9:46
  5. Dorotea’s Studio (Charles Lloyd) 12:16

 

Charles Lloyd – tenorszaxofon, fuvola
Bill Frisell – gitár
Thomas Morgan - bőgő 

 

Fotó: Dorothy Darr / The Charles Lloyd Chapel Trio, With Thomas Morgan And Bill Frisell

 

 

 

 

 

 

Jazz koncertek - Jazz Concerts in Hungary

H K Sze Cs P Szo V
23
24
27
28
29
30
© 2019-24 MagyarJazz / Jazz.hu szakmai jazzportál, szeretett műfajunk, a JAZZ szolgálatában. All Rights Reserved. • Készítette és kiadásért felelős személy: Irk Réka • Kiadó: Jazzponthu Kulturális Alapítvány • 1122 Budapest, Maros u. 28. • Adószám: 19345684-1-43
Az alapítványnak adományt az alábbi bankszámlára köszönettel fogadjuk: 10700770-73692180-51100005