Pataj György a hard-bop magyarországi nagykövete. A jazztanszakon diplomázott, majd 1998-ban harmadik lett a Füsti Balogh Gábor Jazz-zongora versenyen.
A Pataj György Jazz Quintet vezetője a fiatal tehetségeket lépteti fel a zenekarában. Keveset tudunk a jazz-zongoristáról, így nem is lehet jobb alkalom megismerni, mint Gyuri 50. születésnapja.
Irk Réka / Jazz.hu: Először, a mindenkit érdeklő, de elcsépelt kérdést tenném fel. Miért lettél jazz-zenész?
Pataj György: Édesapám hatására kezdtem el 7 évesen a zeneiskolában zongorázni tanulni, de a jazz, az az én választásom volt 16 éves koromban. Az első élményem, amit fiatalon hallottam a tv-ben, az egy amerikai jazz-zenekar volt. Ez annyira megragadott, hogy akkor és ott eldöntöttem, hogy én is ezt a zenét szeretném játszani. Így lettem elkötelezettje ennek a műfajnak.
Irk Réka / Jazz.hu: Nekem az a biztos zenész vagy, akitől tudom, mit várhatok, aki a hard-bop legjobb kompozícióit veszi elő. Mennyire változott az ízlésed a diplomától mostanáig?
Pataj György: A diploma idejében a bee bop stílus volt a kedvencem, ez az évek során megváltozott és a modernebb irányzatot már jobban szeretem. Mindamellett szívesen hallgatok klasszikus zenét.
Irk Réka / Jazz.hu: Milyen jazz-zenekarokban játszottál fiatalon?
Pataj György: Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy pályakezdőként a híres Pege Aladár zenekarában játszhattam. De ugyanúgy említhetném Kőszegi Imre kiváló dobos együttesét is vagy Lakatos Pecek Gézát, Tomsics Rudolfot, Csepregi Gyulát.
Irk Réka / Jazz.hu: Szeretsz fiatalokat felléptetni a zenekarodban. Hogyan választod ki őket? Szoktál koncertekre járni?
Pataj György: Igen, a zenekaromban is fiatal zenészek vannak, de mindamellett az ország meghatározó szólistái. Több személycsere is történt a zenekarom megalakulása óta, melyek az együttes fejlődését szolgálták. A jelenlegi formációval tudom a legjobban kifejezni azt az irányzatot, amit én képviselek. Természetesen szoktam koncertekre járni, figyelemmel kísérem egy-egy külföldi sztár itthoni fellépését.
Irk Réka / Jazz.hu: Neked van egy biztos szakmád, a Magyar Rendőrség zenekarában, a Police Big Bandben zenélsz. Mennyire lenne nehéz, csak a zenéből megélni?
Pataj György: Egy öttagú családom van, azt gondolom csak ebből az örömzenélésből nem tudnám őket eltartani. Így számomra nagyon nagy segítség és biztonság, hogy a Rendőr zenekar tagja lehetek.
Pataj György: Szeretem a gyerekeket, ezért pár éve egy zeneiskolában is tanítok alapfokú szinten.
Irk Réka / Jazz.hu: Hogy érzed, most ott vagy, ahol anno 18 évesen megálmodtad a helyed?
Pataj György: Az az igazság, hogy 18 évesen nem voltak különösebb álmaim, csak azt szerettem volna csinálni, amit nagyon szeretek: jazzt zongorázni. Ha így nézzük, akkor elégedett is lehetek bár kevés a lehetőség a koncertezésre.
Irk Réka / Jazz.hu: Készülsz újabb lemezfelvételre mostanában? Eddig milyen lemezed jelent meg (egyik sincs fent a zenemegosztókon)? Mik a terveid?
Pataj György: Sajnos önálló lemezem nem jelent még meg eddig, a már említett Pege Aladárral készítettem lemezt, a Cotton Club Singers-szel is adtunk ki albumot, a Police Big Banddel több felvételt is rögzítettünk. Terveim szerint szeretném a zenekaromat népszerűsíteni a jövőben is és minél több jó koncerten közreműködni.
Nagyon boldog születésnapot kívánok a szerkesztőség nevében!
Sütiket használunk a weboldal funkcióinak biztosításához, a tartalmak és hirdetések személyre szabásához, közösségi funkciók biztosításához, valamint weboldal forgalmának elemzéséhez.