Ma már bátran elmondható, hogy az európai jazz egyik legfontosabb fellegvára a müncheni ECM kiadó. Vitathatatlan ez a megállapítás, még akkor is, ha a német cég félévszázados fennállása alatt nem szakított látványosan az óceánon túli jazzvilággal olyannyira, hogy a legnagyobbakat is sikerült megnyernie Keith Jarrettől Bill Frisellig, Charles Lloydtól Joe Lovanoig.

A nyolc év óta tartó – minden hónap második keddjén sorra kerülő – koncertsorozat óramű pontossággal folytatódott szeptember 9-én, amikor is a MAO hat zenészének jóvoltából tudatosodhatott bennünk, hogy miért is adta a Blue Note kiadó a „Genius of Modern Music” címet a nagy jazzikon korai felvételeinek.

Kétségtelen, hogy szinte észrevétlenül a világ legnagyobb jazzmuzsikusait (is) láthatjuk hazai színpadokon. Azért használom az „észrevétlenül” kifejezést, mert nemcsak az igazán „sztárolt” hírességek tűnnek fel a fővárosban, de sokszor olyan „márkás” előadók is, akikről a még mindig meglehetősen mostoha sorsú hazai jazzsajtó nem tud hírt adni. Nos ilyen volt a tavaly januárban az Opusban fellépett amerikai gitáros hölgy, Mary Halvorson Amaryllis nevű szextett formációja, akik Cloudward c. albumukat mutatták be.

A kortárs amerikai jazz egyik leginkább emblematikus szereplőjéről joggal hihetnénk, hogy egy másik igazi jazzikon, Dewey Redman fiaként egyenes út vezetett a világhírhez, de ez nem így van. Mindent saját maga ért el, mivel híres apja egyáltalán nem pártfogolta. Hihetetlen akaraterővel valósította meg álmait a zenei pályán, miközben summa cum laude minősítéssel végezte a Harvardot, majd a Yale egyetemen jogász diplomát szerzett.

Megszokhattuk már, hogy az ECM kiadó élen jár az olyan felvételek megjelentetésében, amelyek nem feltétlenül a műfajban megszokott formációkat képviselik. De vonatkozik ez a hangszer-összeállításokra is, mi több még a különleges, ritkán felbukkanó instrumentumokra (pl. az arab lant, az oud) is. Ezúttal is egy különleges formáció szereplésével és az argentin bandoneón használatával nem mindennapi zenei csemegét kapunk Dino Saluzzi és két társa jóvoltából.

Az indítás ez alkalommal aztán joggal lehetne az, hogy írásom tárgyát „nem kell bemutatni”, mert „mindenki ismeri”, legalábbis azok, akiknek minimális affinitásuk van a műfaj itthoni megnyilvánulásai iránt. Az éppen 20 éves Budapest Jazz Orchestra vitathatatlanul kis hazánk két legjobb jazz big bandjének egyike. Ezúttal éppen az ikonikus, jazztörténeti fontosságú Weather Report együttes emlékére rendezett nagy sikerű koncertjéről számolhatok be.

Keith Jarrett a zene világának olyan képviselője, aki az egész emberiség legnagyobb szellemi alkotóinak sorába tartozik. Nem hiszem, hogy ennek az éppen most kiadott szólólemezének kapcsán kellene hosszabb tanulmányban foglalkozni érdemeivel és örökségével, pedig tevékenysége már csaknem tíz éve lezárult. Az ECM kiadó érdeme, hogy – miközben évtizedeken keresztül mindenki számára lehetővé tette a Jarrett művészetéhez való hozzáférést – archívált kincsek sokaságát őrizte meg a zenebarátok számára oly módon, hogy a zseniális komponista és előadóművész minden megnyilvánulását rögzítette.

Majdnem azt írtam címként, hogy Anglia-Magyarország 2:2, mivel két angol és két magyar muzsikus alkotja a lemezen játszó négyest. Nem mintha a két brit zenész nem tartozna a szigetország legjobbjainak sorába, de a magyar „színekben” valóban a hazai jazzelit legkiválóbb képviselői szerepelnek: a zongorista Szabó Dani és a dobos Juhász Marci, akik (még ráadásul) mindketten külföldön is abszolút megállták/állják a helyüket.

Ahogy mondani szokás, Gábort nem kell bemutatni a hazai jazzbarátoknak. A magyar jazz szcéna igazán aktív szereplője, aki nem ontja a lemezeket, de minden korongja figyelemreméltó, kiérlelt alkotás, amire érdemes odafigyelni. Ezt tanúsítja a most megjelent első „blikkre” talányos című albuma is, amelyen Leonard Bernstein remekművét, a West Side Story c. musical dalait dolgozta fel triója és egy vendégművész, Holló Aurél előadásában.

A műfaj természetéből és a zenészek egyes köreinek közeli művészi koncepciójából adódóan gyakorlottabb jazzbarátok könnyen következtethetnek arra, hogy egy-egy neves jazz nagyság milyen felállásban készíti el soron következő lemezét.