Nagy Iván a Benkó Dixieland Band tagja többek közt, de játszott korábban a Jazz Stepsben, és a Szalóky Classic Jazzben, Dennert Árpád zenekarában és a Bényei Tamás vezette Gramofónia Hot Jazz Band-ben is állandó tag. Ezúttal az éjszakai jam sessionökön próbálják közelebb hozni ezt a ma már ritkán hallható jazz-zenét a közönséghez, ráadásul a fiatalokhoz.

• Irk Réka / Jazz.hu: 40 évvel ezelőtt a dixieland zenével hozták közelebb a közönséghez a jazz-zenét. Akkoriban ez volt a megtűrt kategóriába illeszthető, a tengeren túlról érkező zene. Edukációs célra tényleg jó volt, mert könnyebben befogadható volt, mint a jazz egyéb ágai. Tényleg könnyebb ez a zene?
• Nagy Iván: Elgondolkodtató kérdés :-) mielőtt a közönségről beszélek, megosztom a saját tapasztalatom is. Azt hiszem az olyan zenészeknek, mint én, aki teljes mértékben a klasszikus irányból közeledett a jazz felé mindenképpen könnyebb megérteni a stílust. De valójában nem könnyebb, mert pl. azt a stílust elsajátítani tényleg magas szinten, amit az egykori Stride zongoristák játszottak (pl. Fats Waller vagy Art Tatum) egy élet munkája is kevés lehet. Én teljes mértékben az elején kezdtem a jazzt, akkoriban nem nagyon volt ilyen kotta, valahogy rátaláltam Scott Joplin zenéjére, hiszen ez kottában lejegyzett Ragtime zene volt, amire akkor azt hittem, hogy ez már jazz és persze tévedtem, szóval ezzel a hatalmas lépéssel elindultam az ismeretlen felé. Utána jött szerves módon a dixieland és a swing. Hosszú ideig Teddy Wilson játéka nyűgözött le, (akkor még nem ismertem a korai Stride zongoristákat, Tatumot persze már igen) és Oscar Peterson is hamar bejött a képbe. Hiszed vagy sem, nekem akkor még ő is nagyon modernnek tűnt. Szóval visszakanyarodva a kérdéshez, a klasszikus összhangzattan felől könnyebb elindulni a klasszikus jazz vonalán. Az ötvenes és hatvanas évek világa már teljesen más hangzás, a kvartok és modális skálák világa. Nekem az teljesen idegennek tűnt akkor, és most is úgy vagyok vele, mint Petőfi „tán csodálom, ámde nem szeretem. :-) Na jó ez azért túlzás. A dallamos modernebb jazzt, mint pl. Bill Evans imádom (már amennyire Bill modern), és Barry Harristól is rengeteget lestem el.
  A befogadásról annyit: szerintem a füllel jobban lekövethető zene jobban befogadható. Persze az átlag közönség leginkább a szemével hallgat, ott sok minden más is számit. Az a pozitív tapasztalatom klasszikus jazzel, hogy ugyan sokan még csak nem is találkoztak vele, és amikor a jazz szót meghallják, akkor ijedten kikapcsolják a rádiót. Utána viszont azt szokták mondani meglepetten: ez is jazz? ezt nem is tudtam, ez milyen jó. A legutolsó Jamen is voltak vadonatúj vendégek, akik életükben először szembesültek ezzel a műfajjal és le voltak nyűgözve. Mi még a jazz vidámabb korszakát játsszuk, ez még tánczene volt, illetve ma is az, és sokszor játszunk swingtánc rendezvényeken.

• IR / Jazz.hu: Számodra miért fontos, hogy ezt is megismerjék a fiatalok?
• Nagy Iván: Őszintén szólva mindig úgy érzem, hogy ebbe a zenébe közönségként kicsit „beleöregszik” az ember. Félünk, hogy elveszítjük a közönséget, mert az átlagéletkor nem olyan, mint Azahriahnál, és talán kicsit kevesebben is vagyunk :-) De aztán az ifjak 40 évesek lesznek és megjelennek itt-ott, ilyen koncerteken is. És természetesen örülök, ha a fiatalokat, huszonéveseket is sikerül elcsábítani vagy pl. fiatalok játsszák ezt a régi stílust. Itt van Berkó Domonkos, még alig bújt ki a tojásból és már két klasszikus jazzt játszó zenekarban is tag (Bohém és Benkó), már többször megtisztelt minket a jamen. De ne felejtsük el a Papp testvéreket, Matyi és Marci, mindketten zseniális zenészek. Szóval mindkét oldalon kellenek a fiatalok. A mellékelt képen tanítványaimat látod a Benkó klubban. Szóval én igyekszem fiatalítani. amúgy a swingtánc mozgalom a fiatalításban is igen nagy szerepet játszik az elmúlt évtizedben.

• IR / Jazz.hu: Mik a tapasztalatotok, az elmúlt két vagy három alkalom mennyire vonzotta a közönséget? És a fiatalok nyitottak-e erre a fajta zenére?
• Nagy Iván: Telt házas estéink voltak, többször már egészen éjjel félkettőig. Úgy kellett minket „kidobni”, pedig nem vagyok amúgy éjszakai ember. Akkor szeretek aludni térni, amikor ott kezdünk. De nem lehet minden tökéletes.

• Irk Réka / Jazz.hu: Kikkel tudsz együttműködni?
• Nagy Iván: A klasszikus zenészek köre egy viszonylag szűkebb, egymást igen jól ismerő kör. Tulajdonképpen mind jóban vagyunk egymással, rengeteg formációban játszunk. Ittzés Tamás, aki szintén elkötelezett híve a műfajnak, nagy gonddal hív meg zenészeket mindenféle felállásban a Jazzfőváros rendezvényre. Számomra megtiszteltetés, hogy nemcsak játszom ott, hanem taníthatok is Magyarország egyetlen klasszikus jazztáborában. Nagyon nagy köszönet Tamásnak azért, amit szervezőként és természetesen kiváló zenészként beletett és tesz ebbe a műfajba.
  És akkor hadd beszéljek felső fokon az itteni kollégáimról. elsősorban Bényei Tamásnak jár a köszönet, mert Kossuth-díjas hírességként nem rest elvállalni ezeket az estéket, hogy arca és zászlóvivője legyen ennek a stílusnak. Az alaptrióban partnerem még Oláh Zoli, már ezeréves barát, nála jobban kevesen érzik ezt a könnyed swinget, amit itt játszunk. És elmaradhatatlan tag Hegedűs Csabi, aki gitárjátékával olyan tempót hoz és tart óramű pontossággal, amitől ez a swing jó lesz. Alaphelyzetben nem dobbal játszunk, de megtisztelt már minket pl. a szenzációs Berdisz Tomi, aki előtte, a lenti nagyszínpadon nyomta, utána ahogy kijött beült hozzánk három órát dobolni. Ezek a spontán nagy dolgok. Dennert Árpi is volt már velünk. Szalóky Béla is megtisztelt minket az utánozhatatlan játékával (akit remélem még megnyerünk majd főhősnek is), énekesek hosszú sora szeret beállni, közöttük büszkeségem a csodaszép és apjánál jóval tehetségesebb lányom, Noémi, aki anyanyelvként szívta magába a jazzt, szemben velem, aki több évtizedes hosszú utat jártam be, mire használhatóan játszottam. Ő már most atombiztosan mozog a színpadon, teljesen egyedi a hangja, kiváló a ritmusérzéke és tökéletes az angolja. Ezek igen fontos összetevők. :-) Papp Matyi junior príma díjas harsonás is kétszer volt már arca az estének, róla se feledkezzünk meg.

• Irk Réka / Jazz.hu: Milyen időközönként lesznek az esti jam sessionök?
• Nagy Iván: Elvileg havonta kapunk lehetőséget. Ennél sűrűbben én személy szerint biztos nem szeretnék éjszakázni. Szeretettel várunk minden kedves kollégát, aki szeretne kicsit bekapcsolódni, és természetesen minden kedves vendéget, aki ezt a fajta hot jazzt szeretné megtapasztalni

Következő koncert:
Budapest Jazz Club • 2025. 02.12. • 22:00

 Fotó: Sztraka Ferenc, Irk Réka, Nagy Iván

Pontos leírást ITT talál.