Egyre kevesebb lemezkritika jelenik meg hasábjainkon, mivel a hazai piac túl kicsinek bizonyul ahhoz, hogy a külföldi lemezkiadók többsége fizikai változatban elküldje nekünk a termékeit. A terepet ma már a fizetéses megosztók uralják, mint például a Spotify. Munkatársunk, Pallai Péter, aki továbbra is híve a jazz fő áramlatának, amit „jazzes hangzású jazzként” szokott emlegetni, néhány, a Spotifyon fellelhető idei albumra hívja fel a figyelmét a hozzá hasonló ízléssel rendelkezőknek.

Koncertbeszámolóimat a helyszíni élmény, az élő zene varázsának valóságával szoktam befejezni. Ezúttal fordított a helyzet: azzal kezdem lemezajánlómat, hogy mennyire remek érzés, amikor egy új lemezalbum meghallgatását egy korábbi személyes találkozás teszi úgyszólván „családiassá”…

Nagyon megható, hogy hat zenész nemcsak, hogy tiszteleg egy régen elhunyt zseniális kollégája előtt, de még a formációjuk is ezt a nevet vette fel.  Ez annál is figyelemreméltóbb, hogy közülük négyen nem is ismerhették Füsti Balogh Gábort.

Amikor leírtam a címet az jutott eszembe, hogy nekem ugyan régi ismerős a neves norvég zongorista, de – tekintettel arra, hogy alighanem ezen a hangszeren játszik a legtöbb jazz muzsikus, akiknek nevét meg kell jegyeznie a jazzbarátoknak – feltételezhetően nem túl sokak számára cseng ismerősen ez a név. Pedig nem akárkiről van szó.

A lemez az együttes nevével fémjelzett címen jelent meg a Morotva Records kiadásában 2023-ban.

Rendszeres olvasóink megfigyelhették, hogy jómagam a hónap minden keddjén az Opusban a MAO kisegyüttese által előadott „Legendás albumok” sorozat minden koncertjéről beszámolok néhány nappal később lapunkban. De ma is készülnek olyan lemezek, amelyek egyszer biztosan helyet kapnak a jazztörténet legendás albumainak sorában. Nos, – véleményem szerint – ilyen Joel Ross Nublues c. lemeze.

A Liszt Ferenc-díjas cimbalomművész új lemeze társak nélkül készült, szólólemez lett, melyen jól ismert dalok csendülnek fel egész másképp, mint ahogy eddig ismertük. Az utolsó szám kivétel, mellyel a márciusban elhunyt zeneszerzőre, barátjára, Eötvös Péterre emlékezik.

A Gyémánt Bálint Trió lemezét joggal nevezhetjük nemzetközi sikernek legalább annyira, mint hazai kulturális aktualitásnak. A lemez kiadója a freiburgi székhelyű Jazzhaus Records. A “bakelit” lemez külsejében tökéletesen illik a nemzetközi elvárásoknak, valószínűleg bekerül a nemzetközi vinyl terjesztési láncokba, vagy már be is került.

Üdítő hallgatnivalót jelentetett meg a zongorista Pintér Zoltán, mégpedig 2022-ben alapított formációjával, amely már nevében is elárulja azt, hogy melyik stílusirányzatot képviseli. Legyünk őszinték: a mindenki számára érthető és élvezhető melodikus modern jazz igazán „hiánycikk” a mai akusztikus kavalkádban…

Egyre kevesebb lemezkritika jelenik meg hasábjainkon, mivel a hazai piac túl kicsinek bizonyul ahhoz, hogy a külföldi lemezkiadók többsége fizikai változatban elküldje nekünk a termékeit. A terepet ma már a fizetéses megosztók uralják, mint például a Spotify. Munkatársunk, Pallai Péter, aki továbbra is híve a jazz fő áramlatának, amit „jazzes hangzású jazzként” szokott emlegetni, néhány, a Spotifyon fellelhető idei albumra hívja fel a figyelmét a hozzá hasonló ízléssel rendelkezőknek.

Megjelent a bőgős Egri János és a fiatal versenygyőztes Egri János Jr. új lemeze, melyet a híres zongorista, Füsti Balogh Gábor emlékének szenteltek, Tribute to Füsti Balogh Band – The Big Things címen.

A kedves olvasó joggal csodálkozhat, hogy a hat éve elhunyt lengyel trombitásnak hogyan jelenhet meg új lemeze. Az ECM ezúttal is bravúrral rukkolt elő: a világklasszis kvartett éppen 20 évvel ezelőtt rögzített felvételeit az idén januárban „vették kezelésbe” és nyáron adták ki. Manfred Eicher (az ECM főnöke) hihetetlen aktivitásának hasonlóan szenzációs példája volt a Keith Jarrett Quartet „Sleeper” című, 1979-ben Tokióban felvett lemeze, amelyet 34(!) évvel később adtak ki! Mi minden lehet még az ECM archívumában?

Egyre kevesebb lemezkritika jelenik meg hasábjainkon, mivel a hazai piac túl kicsinek bizonyul ahhoz, hogy a külföldi lemezkiadók többsége fizikai változatban elküldje nekünk a termékeit. A terepet ma már a fizetéses megosztók uralják, mint például a Spotify. Munkatársunk, Pallai Péter, aki továbbra is híve a jazz fő áramlatának, amit „jazzes hangzású jazzként” szokott emlegetni, néhány, a Spotifyon fellelhető idei albumra hívja fel a figyelmét a hozzá hasonló ízléssel rendelkezőknek.

Több mint három éve írtunk nagy elismeréssel az izraeli tenorszaxofonos „Here Be Dragons” c. lemezéről, ami ugyan nem bemutatkozó alkotás volt, de az ECM márkán az „első fecske”. Két éve aztán „menetrendszerűen” következett az „Isabela”, amelyről ugyancsak beszámoltunk. Most pedig megjelent a „trilógia” harmadik tétele is! Ez annál is inkább elmondható, mert a kvartett tagjai – a dobos kivételével a korábbi felállással azonosak.

A swing korszak után sokan a big bandek végét jósolták, de a jazztörténet bőven rácáfolt ezekre a tévhitekre. Nem kell bizonygatni, hogy sok évtizeden át nemcsak a jazz szülőföldjén, de az egész világon számos kitűnő nagyzenekar működött, és a jazz legmodernebb irányzatai sem nélkülözték ezeket a formációkat. Most éppen a szomszédos Ausztriából kaptunk egy figyelemreméltó nagyzenekari jazzalbumot…