Április 17-én, szerdán is ez történt, tele volt a Budapest Jazz Club fiatalokkal, idősebbekkel, külföldiekkel. Az esti fellépőket a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem két nagyszerű tanára, Borbély Mihály és Elek István ajánlotta. Ezen az estén két kiemelt szólista mutatkozhatott be, Vadász Gellért és Veininger Kristóf szaxofonosok. Akik pedig a kíséretet alkották, ők is az Zeneakadémia tanulói: Horváth Albert - zongora, Arday Dániel - bőgő, Márkosi András - dob.

Vadász Gellért már nem először szerepelt a Jazz-Csillagvizsgáló programban, novemberben Nagy-Babos Rebeka zenekarában már hallhattuk.
Mindketten az első évfolyamot tapossák a Zeneakadémián, és ahogy Borbély Mihály elmondta a bemutatáskor, mindketten rendkívül tehetségesek, most pedig bedobták őket a mély vízbe.

Veininger Kristóf

Vadász Gellért

Ahogy a videós mini interjúban elmesélték, ők válogatták össze a számokat az esti koncertre, sőt némelyiket Horváth Albert hangszerelt. Ezek mindegyike jól ismert és kedvelt standard egy kivételével, ami Gellért saját száma. A „There is No Greater Love”-val kezdte együtt a két szaxofonos az estét. Aztán Veininger Kristóftól hallhattunk két számot, Joe Henderson szaxofonos híres dalát, a „Recorda-Me”-t és a „There Will Never Be Another You”-t, amiben bizonyította, hogy nem véletlenül választotta őt két tanára, szép szólókkal mutatkozott be. Majd Gellért folytatta a koncertet ugyancsak két dallal, Dizzy Gillespie-től „Groovin’ High”-jal, - amiben jó kis szaxofon-dob párbeszéd is volt, -  és a „What's New” című lírai zenével, amit a bőgős Arday Dani vonóval indított, és amiben hallhattuk Horváth Albert kiváló improvizációját is. Majd az első szett végére újra együtt álltak a színpadon, és előadták Cole Porter, a „What is This Thing Called Love?” című híres muzsikáját.

Horváth Albert

Arday Dániel - bőgő

A szünet után ismét Gellértet hallhattuk játszani, - aki nem csak játékával, hanem színpadi jelenlétével is kivívta a közönség figyelmét,- két számban, az „I'll Remember April” standarben és a „When I Hear Braxton” című nagyon jól sikerült saját kompozíciójával (itt meghallgatható:)

Majd Kristóf váltotta őt, és eljátszotta nekünk a zenekarral  Sonny Rollins 1954-ben írt számát, az „Oleo”-t és egy még híresebb számot Johnny Greentől, a „Body and Soul”-t. Végezetül együtt fejezték be a műsort egy pörgős számmal, a „Blues Up and Down”-nal, amit Eddie "Lockjaw" Davis, Johnny Griffin játszott ’61-ben. De a tapsvihar nem engedte, hogy itt vége legyen a koncertnek, és egy ráadást is kikövetelt a közönség tőlük, amiben Márkosi András is kapott lehetőséget, - aki végig láthatatlanul és pontosan kísérte a zenekart, - hogy bemutatkozzon.

Márkosi András

Több számot is meg lehet hallgatni a Harmónia Jazzműhely Facebook oldalán, persze ne feledjük, hogy az élő koncertet semmi sem helyettesíti.

Szeretném felhívni a figyelmüket, hogy őket és még sok tehetséget meghallgathatnak a tanszéki vizsgák alkalmával, május közepén, 15-17. között kettőtől ötig, majd június 4 és 6. között este, ugyancsak a BJC-ben.

Fotó, videó: Irk Réka

Budapest Jazz Club, 2019. április 17.