Csak találgatni lehet, miért vannak olyan kevesen a női zenészek, miközben a középfokú tanulmányokat még sokan végzik, aztán a felsőfokon már csak két hölgy hallgató van. Általában az első gondolata mindenkinek az, hogy nehéz a jazz-zenészek élete, de az énekesnőket ez nem látszik eltántorítani a pályától. A kedves olvasó, ezzel szemben, hány hangszeres női zenészt tudna megnevezni? Ha megpróbálja, azonnal kiderül, mennyire nem rózsás a helyzet. Kapásból egy kezemen meg tudom számolni őket.

A fiatalok előtt alig van példa, de legalább azok jók, mert akár Pozsár Esztert, akár Pap-Joubert Flórát nézzük, ők gyerek mellett tudták folytatni a karrierjüket sikeresen.

Az All Women All Stars nevű eseményt e sorok írója találta ki pont azért, hogy bemutatkozási lehetőséget kapjanak a női hangszeres jazz-zenészek, akiket ritkán vesznek be a férfiak uralta jazz-zenekarokba. A nagy budapesti big bandekben egyáltalán nincsenek női zenészek. Vidéken jobb a helyzet. Sokan nem is tudtak szótlanul elmenni amellett, hogy a Harmónia Jazzműhely lehetőséget adott női zenészek fellépésére. Pedig ahogy Pallai Péter fogalmazott, a férfias szakmákban a nőknek duplán kell bizonyítaniuk. Reméljük, a női zenészek hamarosan elfogadottak lesznek jazz-zenekarokban, nem pedig ritkaságuk okán figyelemfelhívók.

A koncert ötlete még a szeptemberi Érdi Jazz Fesztiválon merült fel, amikor a kiemelkedően tehetséges egyetemisták koncertjén Jákli Zsófi basszusgitáros is fellépett. Akkor beszéltük meg, hogy megszervezzük ezt a rendhagyó koncertet, amennyiben a Harmónia másik két tagja áldását adja erre. Szerencsére örömmel fogadták, így Zsófi átgondolva a koncertet, nekiállt a szervezésnek. Az előbb felvázolt helyzet miatt, azonban ez nem volt egyszerű, egy fiatalokból álló zenekart nehéz összehozni. A mi kérésünk az volt, hogy a dobos a már tapasztalt, több zenekarban is játszó és oktató Joubert Flóra legyen.

Ezt követően Zsófi megálmodta a zenekart és a műsort, melynek április 7-én, vasárnap közel teltházas közönség előtt óriási sikere lett. „A koncert üdítő színfolt volt a férfiak uralta jazzvilágban.” – mondta egy férfi ismerősöm.

A repertoár rendkívül színesre sikerült, a stílusok labirintusában navigálta végig a publikumot. Volt benne hagyományos jazz, blues és jazz rock is. Mindegyik szám tükrözte valamelyik zenekari tag ízlését, mert hogy mindannyian más-más zenei környezetből érkeztek.

A zongorista Felszegi Dalma klasszikus zenei szakon diplomázott a Zeneakadémián, de a jazz is érdekli, képzi magát. A gitáros Klenner Sziszit a rock gitározás érdekelte, de nemrég a jazz felé fordult, így a jazz rock az ő terepe. A többiek jazzt tanultak vagy tanulnak jelenleg. A szaxofonos Fehér Melissza a legfiatalabbika volt a csapatnak, aki a Bartók Konziban tanul még, de közben a Snétberger Zenei Tehetségközpontba is felvételt nyert. Jákli Zsófi a Zeneakadémia Jazz Tanszékén basszusgitározást tanul Lattmann Bélától. Pap-Joubert Flóra már jegyzett jazzdobos, aki leginkább Nagy János különböző formációiban dobol, de hangtechnikusként is dolgozik, miközben jelenleg legtöbb idejét kisbabája tölti ki.

A szervező, Jákli Zsófi elég sok basszusgitárra épülő számot csempészett be a műsorba. Marcus Miller  „Tutu” című, 1986-ban Miles Davis albumán megjelent, jazzistákat megosztó számával nyitottak. A Davis album nem aratott egyöntetű sikert a megjelenése idején, de végül az évtized egyik meghatározó jazzalbuma lett. Zsófi adott magának hosszabb szóló szerepet más basszusgitáros szerzeményeiben is. Amit hiányoltam szeptemberben és januárban is a koncertjéből, az most megvalósult a Victor Bailey és a Jaco Pastorius dalokban. A stabil alapot biztosan játszotta egész este és emellett a konferálást is talpraesetten oldotta meg, történetekkel színesítve a beszédét.

Szerintem a közönségnek a legnagyobb meglepetést a legfiatalabb fellépő, Fehér Melissza okozta, aki a kezdeti elfogódottság után, két szám kivételével - amiben nem szaxofonozott vagy fuvolázott - mindegyikben remekül felépített és ízléses szólókat fújt, megmutatva tehetségét olyan szaxofonosok dalaiban, mint Joshua Redman vagy Michael Brecker, Eddie Harris.

A gitáros Klenner Sziszi volt a másik meglepetés, aki rockos hangzással és fantasztikus kreativitással improvizált. Nem is tudom, hogy van-e még Magyarországon másik női jazzgitáros, pedig női gitárosok nem ritkák. Először Pat Metheny dalában, a „James”-ben hallhatta a közönség melodikus szólóját, de Mike Stern kompozíciókban ugyancsak elámultunk játékán. A „Chromazone” című opuszban játszott improvizációját a beszámoló alatti videóban lehet meghallgatni. Sziszi kedvenc darabját is műsorra tűzték, ez Oz Noytól a „Twice in a While” c. szám volt. Oz Noy nemsokára újra Budapestre látogat és épp ugyanazon a színpadon fog gitározni május elején, mint Sziszi.

Ketten vitték a prímet a koncerten. 

Felszegi Dalma a zongora mellett körbevette magát szintetizátorokkal, és kicsit háttérbe szorítva, de finom és figyelemfelkeltő improvizációkkal segítette a többiek játékát.
Joubert Flóra nagy profizmussal kísérte a zenekart, teret adva a legfiatalabbak játékának, és csak az utolsó számban villantotta fel virtuozitását.

Természetesen vastaps hívta vissza a hölgyeket a színpadra. A ráadásban a ritmusszekció két tagja, Flóra és Zsófi párbeszéde, felelgetése lenyűgöző végkifejletet hozott Jaco Pastorius „Teen Town” című számában.

Nagy boldogság, hogy közönségsikert hozott az első olyan Csillagvizsgáló, amelyben csak női hangszeres zenészek léptek fel. Az energiák átadása lenyűgözően sikerült, ott volt a dinamika, a sodró lendület a zenekar játékában. Talán lassanként feltűnnek a hazai porondon is a követendő női példaképek, akiket a mostani fiatal magyar zenészek hiányolnak.
Remélem, lesz utóélete ennek a zenekarnak, mert megérdemelné!

Köszönjük a remek hangosítást Baffia Boldizsárnak!

Fotók: Sztraka Ferenc, Irk Réka
Videó: Irk Réka