A jazz sorozatot a kezdetek óta, azaz 2008. október 14-től kísérem figyelemmel: visszaemlékszem a régi helyszínre a Ferenciek terén, majd a Loyola Caféban... Ámde rögtön kiegészíteném ezt azzal, hogy a Háló (Találkozás – Kapcsolat – Közösség) civil kezdeményezés, amely nemes céllal alakult. Több mint 33 évvel ezelőtt Kárpát-medencei magyar katolikus mozgalmat indított, a személyes kapcsolatok fontosságát hirdetve. Azóta is közösségeket támogat és teremt. Találkozókat, táborokat szervez, miközben (főleg a fővárosban) szerteágazó kulturális programokat is szervez.

De térjünk most vissza a jazz sorozathoz, ami sokunk nagy kedvence. Legyen most ezért az első a köszönet szava e sorozat megálmodóinak, mert hiszem, hogy e műfaj értékét és varázsát az első klubest óta szívében őrzi és viszi tovább a – láthatóan változó és mindig megújuló – hallgatóság. A sorozat lelkes művészeti vezetője Deseő Csaba hegedűművész és az úgyszintén kitartó, lelkes házigazda, szervező Schön György hihetetlen töretlenül viszi ezt az ívet egyre feljebb! Ugyanis a korábbi „Guitar Madness” és az emlékezetes „Hegedűs csúcstalálkozó” után most négy klarinét szólista állt színpadra: Borbély Mihály, Babindák István, Joe Fritz és Sólyomi Pál. A négy klarinétra „hangolt” est műsora Joe Fritz ötletéből született, az ő érdeme az élmény, amiben részünk lehetett, s miként megtudtuk az est során, és mindenképp meg kell említenünk: a hangszerelő mester Korb Attila mellett Lars Groneveld, Cserta Balázs és Joe Fritz voltak.

Már a kezdés lenyűgöző volt: új hangszerelésben élvezhettük az előadásukban rendhagyó módon a négy klarinéton előadott klasszikus műveket Mozarttól Weiner Leóig, s csak ezek után röpítette át a hallgatóságot az elmaradhatatlan gitár, bőgő és dob a jazz világába, ott is a csúcsokra… A szokásos beszélgetős rész moderátora Schön György volt, aki elsőnek Joe Fritz-cel beszélgetett: ő már fiatalon, 2008-ban a kezdetekkor fellépett, rögtön a második jazzklubesten. A továbbiakban a szólisták kedvesen, könnyedén és szellemesen adták át egymásnak a szót, így lett ebből egymás részletesebb bemutatása és egyéni bemutatkozás is. Megtudhattuk, hogy a négy klarinétművészből ketten (ő maga és Babindák István) Borbély Mihály tanítványai, míg Sólyomi Pál a MÁV Szimfonikusok első klarinétosa, aki szívesen kirándul a jazz világába – őt is visszavárjuk! A közönség fergeteges tapssal honorálta a fúvósok közös és egyéni produkcióját egyaránt.

Hadd ejtsek még egy szót a kíséretről: Szili Róbert (gitár), Radics József (bőgő), Jeszenszky György (dob) mindhárman egy-két remek szólóval is hozzájárultak az élményhez. Nem csoda, hogy az est többszörös ráadással ért véget. A magyar zeneoktatás világszínvonalát ezúttal is megtapasztaltuk. A művészekkel való találkozásnak érezhető és látható volt a kisugárzása, figyeltem az arcokat a koncert alatt a közönség soraiban. Mindannyian, kivétel nélkül el voltunk varázsolva. A közönségből még két klarinétost szólaltatott meg a házigazda: Illés Ferenc művész-tanárt, aki Tatáról jött, valamint Dr. Arendt Ágost korábban aktív muzsikust. Az estet Deseő Csaba meghatóan szép méltatása zárta. Ezután következett a szokásos csoportkép, miközben a közönség nem mozdult, hanem tovább tapsolt! A csoportkép, úgy hiszem, visszatükrözi a hangulatot. Nehezen távoztunk az S4-ből, többen még ottmaradtunk beszélgetni, és megállapítottuk, hogy ez a koncert rendbe hozta a lelkünket…

És most engedtessék meg nekem egy kis szubjektív kitérő: be kell vallanom, hogy az est résztvevői közül többekhez is kötődöm, hiszen Deseő Csaba az unokatestvérem, Borbély Mihályt a Vujicsics Együttes megalakulása óta ismerem (az együttessel  a kezdetektől családi kapcsolatot ápoltunk, a tagokkal végig asszisztáltuk egymás életét, Sztojánnal remekül működtek együtt, az ő távozta után azóta is mellettem állnak), s mivel a MÁV Szimfonikusok koncertjeit gyakran látogatom, így Sólyomi Pál a színpadról ismerős. És egy poén: a házigazda, a Nagybecskerekről elszármazott Schön György bánáti „földim”-nek tekinthető, mert édesapám, Wehner György családja a régi Torontál vármegyéhez kötődik, a XX. század legelején ő is ott született, és az ottani (akkor még) piarista gimnáziumban érettségizett. Így zárul be ez a kis kitérő - vagyis a kör.

Találónak érzem Márai Sándor szavait: „Kedd: a legjobb nap. A családi béke, a könnyen megoldható feladatok, a jóindulatú csillagjegyek napja”   (Medvetánc, 1946, Révai). Ezek a keddi jazznapok is valahogy ilyenek a Hálóban.

Kívánom mindannyiunknak, hogy még sok hasonló szívmelengető zenei élménynek legyünk részesei, és gyakran találkozzunk a művészekkel és egymással ezen a jó helyen, nemcsak kedden.

Háló Jazz Klub, 2023. december 12.

Fotó: Siklós Péter, Jókúti György (köszönet a remek fotókért!)