Áprilisban jelent meg Rafael Mário második lemeze, amit Rafael néven jegyez, és a címe „Black Butterfly”. A lemez bemutatóját az Opus Jazz Clubban tartotta. Az új lemez eltérő hangzású, mint a fiatal zongorista két éve megjelent első lemeze, a „My Hope”, de mindkettőt a Hunnia Records adta ki.  Az új lemez jóval modernebb, fúziós, az elektronikának nagy szerepet adó, énekesnővel és DJ-vel kiegészült zene. A lemezbemutatón a színpadi arculatra is - amennyire a hely engedte - odafigyeltek. A lemezborító piros színe megjelent több helyen is. Márioval egy rövid interjút is készítettem.

Az eredeti interjút 2010-ben Pallai Péter és Kerekes György készítette. Az azóta eltelt időről kérdezte Kerekes György a hazai jazz szcéna egyik legismertebb és legtekintélyesebb alakját, László Attilát.

2015. január 22-én, csütörtök este a kiváló alt szaxofonos nem először és reményeim szerint, nem utoljára lépett fel a BJC londoni iker klubjában, a turisták helyett a virtigli jazz közönséget vonzó 606-ban. Ez a koncert is része volt a két rangos klub között már évek óta nagy sikerrel folyó “cserekereskedelemnek”, amelyben partner a londoni Magyar Kulturális Központ és néhány önfeláldozó, de diszkréten névtelenséget kérő magyar jazzrajongó is.

1939-ben születtem igazi középosztálybeli körülmények közé: édesapám orvos volt, édesanyám muzsikus. Apám olyan gimnáziumba járt, ahol minden gyereknek legalább két hangszeren kellett tudni játszani, így megtanult hegedülni és trombitálni. A családban a zenei örökség anyai ágról való, édesanyám ugyanis Zeneakadémiát végzett. Bárdos Lajos tanítványa volt, énekesnő,  később pedig elsősorban énektanár lett.

Az Elsa nevű hurrikán egy trópusi ciklon, amely Kuba térségében képződött, Budapesten alakult hurrikánná és tegnap elérte a brit fővárost. De itt a meteorológiai érdeklődésű olvasó nyugodtan búcsút mondhat  ennek az írásnak.

Idén tizenkettedik alkalommal került sor a Jazz Showcase-re a Müpában, ahol a fiatalok kapnak bemutatkozás lehetőséget délután, este pedig feltörekvő zenekarok mutatják be zenéjüket egy-egy külföldi jazz művésszel. Összesen 9 zenekar kap lehetőséget délután, hogy betekintést nyerhessen zenei világukba a közönség. A fiatalok előadását egy 8 tagú neves zenészekből, szakértőkből álló zsűri figyeli, és közülük választanak ki egyet, aki a szakmai zsűri különdíját megkapja. Egy közönségdíjas is kikerül a fellépők közül, mert a közönségnek is lehetősége van szavazni, sőt akik jól meg tudják mozgatni kedvelőiket, azok az internetes szavazásra is buzdíthatnak a három nap folyamán.

Chick Corea muzsikája valószínűleg minden zenészre nagy hatással volt. A hazai jazzélet képviselői közül azokat kérdeztem meg a legendás zongoristáról és komponistáról, akik közelebbi kapcsolatba kerültek vele: Egri János Jr., Márkus Tibor, Szabó Dániel, Szalóky Béla, Szaniszló Richárd. Ketten viszont a budapesti fellépéséit szervezték, így személyes emlékeket is őriznek a híres művészről: Bércesi Barbara a Müpa jazz programjainak szerkesztője, művészeti vezetője és Kleb Attila, aki a Get Closer koncertszervező cég vezetője, és aki a legutolsó koncertjét koordinálta itthon. A bevezető nekrológot Pallai Péter írta. (a szerk.)

Idén már negyedik alkalommal került megrendezésre Az év fiatal jazz zenésze verseny, amit az NKA támogatott idén is. Talán a nagyobb reklámnak köszönhetően vagy annak, hogy 2018-ban a nyertesek egész évben koncerteztek, vagy mert a határon túli magyar diákok is lehetőséget kaptak a nevezésre, idén nagyon sokan jelentkeztek. Pintér Zoltán - aki a versenyt megálmodta és létrehozta,- elmondta, hogy már a döntősök kiválasztása is nehéz feladatnak bizonyult, annyi tehetséges zenész küldte be a munkáját. A közönség is hallhatta, hogy idén még erősebb a verseny, mint tavaly volt, és ebben az évben ismét egy fővel bővült a döntőbe jutottak száma, így 8 fiatal mutathatta be tudását, tehetségét a Budapest Jazz Club színpadán, akik közül egy közönség- és egy szakmai nyertes került ki. Idén is telt ház fogadta a színpadra lépőket.

Egy új jazz klub indítása mindig sok izgalommal jár. Nem tudja a szervező, hogy lesz-e rá igény, eléri-e a zenét szeretőket, jó helyen és jó időben nyílik-e a klub, nem üti-e hasonló program a környéken a megnyitót? Törökbálinton a felsoroltakból több kérdésre is tudtuk már a választ. Mert az Érdi Jazz Fesztivál miatt, - ami kevesebb mint 10 km-re van csak a klubtól, - tudtuk, hogy van egy jazz kedvelő bázis, aki a két jazzfesztivál között is szeretne igényes jazz zenét hallgatni. Nincs messze Budapesttől Törökbálint, de annyira pont nagy a távolság, hogy ha van jó program a fővárosban és ebben a dél-budai régióban is, akkor a közelebbi jót választják a környéken élők (ez vonatkozik Dél-Budára is). Az idei zord téli időjárás is megkegyelmezett nekünk, nem volt méteres hó vagy jégpáncél az utakon, ami mi tagadás nem szokatlan ezen a vidéken. És hát a legnagyobb vonzerőt se hagyjuk ki, mert akik az ingyenes koncertet elvállalták, azok a jazz zene kulcsfigurái: Binder Károly, Borbély Mihály, Juhász Gábor, Elek István, Weisz János, Gyárfás István, Varga Gábor, Kelemen Angelika, Gayer Ferenc, Dorogi Ákos, Weszely János, Rozbora Ádám.

Ahogy írtam kedden, igen erősen kezdtek az egyetemisták az első nap. Ezt még tovább fokozták ma. Borbély Mihály vezette szaxofon együttes meghozta a jó hangulatot, a második szám után Magda Zsolt szaxofonos átült dobolni, Cseke Dániel pedig alt szaxofonját baritonra cserélte. Őket követte villámgyorsan – Dóczi Bencének köszönhetően - Lakatos Ágnes tanárnő vezette a capella csapat. Idén két Csuhaj-Barna Tibor szerzemény hangzott el, majd egy standard. Nagyon jól szóltak együtt, idén egy doboson és egy basszusgitároson kívül, Cseh Péter gitáros csatlakozott az énekesekhez, mindenkinek jutott egy kis szóló, tisztán énekelték a számokat.

Kedden kezdődtek az egyetemisták vizsgakoncertjei, melynek a Budapest Jazz Club ad otthont ebben az évben is. Mindenkinek ajánlom, akinek napközben van egy kis szabad ideje, mert klassz koncertek követik egymást, volt akiket az elmúlt félévben már többször hallottam a BJC-ben. Az első nap igen magasra tették a diákok a mércét. Több kiemelkedő szereplést is láthattunk, jó szólókkal, csoda scattelésekkel. A standardek közé majdnem minden zenekar rakott egy-egy saját szerzeményt is, volt ahol ezek sokkal erősebb produkciók voltak, mint egy jól ismert szám. A ritmusszekciók is szépen megoldották a feladatot, nem terjedtek általában túl a kíséret adta lehetőségeken.

A Hangfoglaló Program (korábban Cseh Tamás Program) Induló Előadói Alprogramjában a most kihirdetett formációkkal együtt eddig 140 zenekar és énekes kapott támogatást.