Első írásaim a Magyar Ifjúságban és a kanadai Coda c. jazzfolyóiratban jelentek meg. 1977-ben megnyertem a Nemzetközi Jazz Föderáció Jazz Forum c. folyóiratának pályázatát. Állandó munkatársa voltam a MaJazz c. folyóiratnak, jelenleg pedig a Gramofonnak, a Demokratának és a Hegyvidék c. lapnak. Publikáltam még az EMI Hangjegyzet c. periodikájában és az Universal jazzújdonságokat bemutató lapjában is. Jazzadások készítésében közreműködtem a Petőfi-, a Bartók-, a Klub-, a Civil- és a Fiksz-rádióban. A Jazzma.hu internetes honlapon több száz koncerttudósítás és egyéb jazzvonatkozású írás jelent meg tőlem. Hivatásos jazzrajongó címmel jelent meg cikkeim válogatása, és társzerzője voltam Deseő Csaba Kettősfogás c. memoár kötetének. 2017-ben megkaptam a Magyar Jazz Szövetség Pernye András életműdíját.
A gitárosokban nem szűkölködő hazai jazz szcéna három jeles képviselője még 2018-ban hozta létre a szellemes névre hallgató Guitar Madness (azaz Gitár őrület) kvintett formációt. Az együttes vezetője, Gyárfás István, a népszerű Gyafi, aki a triumvirátusban „első az egyenlők között” és a Szabó Gábor-díj kitüntetettje már 2016 óta.
Feltehetően véletlenül alakult úgy, hogy John Coltrane „A Love Supreme” c. zseniális alkotását éppen a közelgő húsvét előtt adta elő, március 20-án az a kiemelkedő hazai együttes, amely a nagy jazzikon örökségének továbbéltetését tűzte ki céljául. Számomra legalábbis aligha lehetett volna ettől felemelőbb Passiót elképzelni, és öröm, hogy éppen a Nagyhéten számolhatok be róla!
Hogy mennyire ismert a világban Bartók Béla, azt gyermekkorom óta tudtam, mégis megdöbbentett és büszkeséggel töltött el, amikor a zenei világ egyik ikonikus szentélyében, a világhírű amszterdami Concertgebouw-ban láthattam, hogy körös-körül aranybetűkkel írták fel a zeneművészet több mint ötven óriásának nevét Beethoventől Mozartig – s köztük két magyar név olvasható: Liszt és Bartók.
Az Opus Jazz Clubban immáron hat éve tartó népszerű műsorfolyam márciusi „adásában” Pocsai Kriszta és a MAO kisegyüttese Sassy „How Long Has This Been Going On?” c. 1978-as lemezét idézte fel igazán forró klubhangulatban... Ahogyan az eredetiben, itt sem voltak fúvósok, csak gitár és zongoratrió kísérte a gyönyörű hanggal és varázsos személyiséggel megáldott hazai dívát.
Mindig nagy öröm, amikor egy jól sikerült hazai jazzalbum kerül figyelmünk középpontjába. Így történt ezúttal is, amikor a hazai jazzdobolás egyik leglelkesebb képviselőjének első saját albumát ismerhettük meg lemezbemutató koncert formájában.
Ha valakinek még kétsége lenne azzal kapcsolatban, hogy nemzetközi zenei nyelv-e a jazz, akkor ez a trió (is) kitűnő bizonyítéka az egyértelmű válasznak: igen, az! Egy indiai eredetű, de már Amerikában született kitűnő zongorista, egy Sanghajból emigrált kínai szülők Malaysiában született, de Ausztráliában felnőtt gyermeke, aki Amerikában élő bőgős hölgy(!) és egy afro-amerikai dobos formációja játszik a világviszonylatban is a legjelentősebb jazzkiadók közé számító német ECM label legújabb albumán!
Bár minden (jazz)óhajunk így teljesülne. Ugyanis egy éve, hogy honlapunkon Samara Joy „Linger Awhile” c. nagysikerű albumát ajánló írásom egyik mondata így hangzott: „Már két európai turnéja is volt…reméljük, hogy hamarosan magyar színpadon is üdvözölhetjük.” Nos, április 8-án, számos nagy horderejű korábbi jazzkoncert színhelyén, a MoMKult színháztermében a Samara Joy Quartet hozza el a tavaszt a hazai jazzbarátok számára.
A hazai és külföldi jazzberkekben egyaránt jól ismert szerző sokirányú és sok évtizedre kiterjedő tevékenységének újabb állomása ez a kötet. Nincs még egy olyan magyar jazzszakíró (de külföldi példát sem tudnék felhozni), akinek legújabb könyve a 34-ik(!) lenne a sorban, miközben egyéb publikációit szinte lehetetlen számba venni.
Úgy látszik, nem véletlen, hogy a jazzgitár legnagyobbjai között is voltak magyar muzsikusok, mint Szabó Gábor, Zoller Attila és Bacsik Elek, de a hazánkba látogató – elsősorban amerikai – jazzikonok között is csaknem két tucat világhírű gitárművész akadt. Az idősebb rajongók még emlékeznek Szabó és Zoller hazalátogatásaira, valamint a Herb Ellis-Charlie Byrd-Barney Kessell és a John Mc Laughlin-Al Di Meola-Paco De Lucia gitárhármasok fergeteges fellépéseire, majd utóbbiak szólókoncertjeire is. Ezt követték Larry Coryell, majd John Abercrombie, az ezredforduló után pedig Jim Hall, Ralph Towner, Pat Metheny és Bill Frisell fellépései, sőt a BJC jóvoltából az újabb generáció olyan jeles képviselőit is megismerhettük, mint Kurt Rosenwinkel, Julian Lage és Jonathan Kreisberg a „Világsztárok a BJC-ben” koncertsorozat keretében.
Február 2-án Soso főszereplésével ünnepeltük Stitt 100. születésnapját a BJC-ben. De a centenárium jó apropót szolgáltatott a MAO „Legendás albumok” sorozata februári „szeánszának” is, hogy egy remek Sonny Stitt/Paul Gonzalves lemez felidézésével tisztelegjenek a nagy szaxofonos(ok) emléke előtt az Opusban.