A Széna tértől induló, és a Szilágyi Erzsébet fasorba torkoló Retek utca Városmajor felőli végében található szuterént még az iF előre bejelentett megszűnése előtt kinézte a saját útját tervező Kabdebó Mátyás, és vele szintén a legendás helyen dolgozott kollégája, az Írországban született, de egyetemi tanulmányait itt végző Zoltán Wright. Féléves keresgélés után találtak rá az éppen nem üzemelő helységre, ahol addig több próbálkozás ellenére előttük senki nem tudott gyökeret verni. A duóhoz csatlakozott az alternatív rock zenekarban is játszó Kabdebó zenésztársa, Lukács Levente is, és hármasban kezdték sok munkával terveiket megvalósítani, egy igazi, barátságos kultúrkocsmát kialakítani. Az augusztusi nyitó buli óta a hétfői szünnapot kivéve változatos programokat kínálnak a kitűnő csapolt sörök és egyéb italok mellé. Rendszeressé váltak az irodalmi bemutatók, nagy népszerűségnek örvendenek a „Kérsz egy Fülest” címmel indított beszélgetős estek is, és természetesen a fő húzóerőnek számító, az alternatív rocktól a bluesig, a jazzig széles skálát bemutató koncertek. A jazz ágra visszatekintve, az iF-ben szerzett kapcsolatait a kezdetektől remekül kamatoztató Kabdebó Mátyás szervezésében egyre több formációt ismerhetett meg a körülbelül iF méretű, az asztaloknál úgy 40 főnek helyet kínáló kultúrkocsma alkalmi látogatókból menetközben kialakult, egyre gyarapodó törzsközönsége. Fellépett itt többek között a Nagy Noémi Quartet, az Éles Máté Trio, az Eichinger Trio, Egri János Fekete Jenővel és fiával is, Pintér Péter, Kalmár Zoltán Quartet és az ottjártamkor játszott Csanyi Zoltán Triónak sem az volt az első Füles koncertje. Ezúttal vendégként a BJO szaxofonos zenekarvezetője, Kollmann Gábor csatlakozott a tavaly november óta kicserélődött, megnőtt átlagéletkorú formációhoz. A fiatal tehetségek, Suke Sándor és Fazekas Tamás helyét jazzéletünk meghatározó alakjai, Hárs Viktor és Sramkó János vette át.
A repertoáron nem kellett sokat tervezgetni, félhangokból is megértették egymást, hiszen sokáig játszottak együtt Kollmann Gábor Quintet néven is. New York-i hangulatot hozva sorra vették elő a veretes standard szerzeményeket, igaz az elején a hamisítatlan Birdland érzéshez, ahogy Bill Evans, vagy akár John Coltrane koncertlemezein is hallhatjuk, egy-két asztaltársaság zavartalanul folytatott beszélgetése is hozzájárult. Zoliék, ahogy elődeik is tették anno, apait-anyait beleadva fokozatosan hívták fel a zenére a figyelmet, a fülek kinyíltak, a szavak elhalkultak, a virtuóz szólókat egyre lelkesebb taps követte. A Fülest betöltötte a mindenkit megfogó, magával ragadó zene.
A „There will never be another you”, a „Footprints”, az „I'll remember April”, a „How insensitive”, a „Saint Thomas” a fiatal közönséget is feldobta, és boldogan tapsolhattak, örülhettek együtt az idősebbekkel. A végén közülük pár bátor önjelölt is lehetőséget kapott, és az ovációval kísért, spontán alakult jam tovább fokozta a hangulatot. Bizonyára az élmény további gyakorlásra sarkalja majd őket, mindenestre az üde intermezzo után azért megint jó volt a profikat hallgatni. A ’80-as években népszerű Kaszakő együttesben feltűnt, később Las Vegasban karriert épített, hazatérése után is sokszor hosszabb időre hajón zenélő Csanyi Zoltán koncertjei mindig élményszámba mentek, most a Fülesben adott társaival, Kollmann Gáborral, Hárs Viktorral és Sramkó Jánossal csodálatos élményt.
A Fülesben nem lesz nyári szünet, az egyéb programok mellett a jazzcsütörtökön hétről hétre várják az élőzenére vágyókat. Kabdebó Matyinak köszönetet mondva még annyit üzenek, hogyha elküldené szerkesztőségünk e-mail címére a jazzkínálatot, örömmel tesszük közzé programajánlónkban. Remélem, a következő hetekben egyre többen találkozunk majd a Retek utcai koncerteken!
Füles, 2025. május 29.
Fotó: Somogyvári Péter